Szombat délelőtt Újvidéken nem hivatalos becslések szerint több mint 100 ezer ember vett részt azon a megemlékezésen, amelyet a vasútállomási tragédia egyéves évfordulóján tartottak. A résztvevők a város tizenhat különböző helyszínéről indultak, majd gyalogosan vonultak a vasútállomás felé, ahol 11 óra 52 perckor kezdődött a tizenhat perces néma csend az áldozatok emlékére.
A Felszabadulás sugárút teljes hosszában megtelt emberekkel. A hatalmas tömeg mégis fegyelmezetten és békésen vonult, a légkör méltóságteljes maradt az egész esemény alatt. A vasútállomás előtti térre érkezve a résztvevők gyertyákat gyújtottak, virágokat helyeztek el, majd közösen elénekelték a Cveta trešnja u planini című dalt, amely az elmúlt hónapokban a tiltakozások egyik szimbólumává vált. A rendezvény politikai üzenetektől és jelszavaktól mentes volt – mindenki az áldozatokra és az igazság követelésére összpontosított.
Sokan hangsúlyozták: elfogadhatatlannak tartják, hogy egy teljes év elteltével sem történt felelősségre vonás azok ügyében, akik a tragédiáért felelősek lehetnek.
A résztvevők közül sokan személyes okból érezték fontosnak, hogy jelen legyenek az évfordulón.
S. S. úgy fogalmazott, hogy nem tudott otthon maradni, mert – mint mondta:
– szörnyű, hogy egy év elteltével még senkit nem vontak felelősségre a történtekért, és kötelességemnek érzem, hogy támogassam az egyetemistákat.
Hasonló véleményt fogalmazott meg M. K. is, aki már több újvidéki megmozduláson részt vett:
– Eddig minden tüntetésen ott voltam, mert már én sem akarok ilyen korrupt országban élni – mondta.
A megemlékezésen felszólalt Dijana Hrka, az egyik áldozat édesanyja is, aki bejelentette, hogy éhségsztrájkba kezd:
– Tudnom kell, ki ölte meg a gyermekemet, ki ölte meg azt a tizenhat embert. Valakinek felelnie kell ezért. Az belgrádii városháza előtt fogok éhségsztrájkba kezdeni, a Ćacilenddel szemben. Köszönöm a diákoknak, hogy életben tartanak, köszönöm a motorosoknak, a veteránoknak, és mindannyiunknak, a hétköznapi embereknek. Ma a legszomorúbb nap mindannyiunk számára, ma Újvidék sír…- mondta Dijana Hrka.
A vasútállomásnál szólt a tömeghez Jasmina Paunović is, aki a fiatalokhoz intézte szavait:
– Tisztelt polgárok és fiatalok, büszkék lehettek a sebekre, amelyeket a gyaloglás során szereztetek. A ti harcotok nem volt hiábavaló — kinyitottátok az emberek szemét, reményt adtatok, hogy lehet jobb. Mi, akik a népszuverenitást hordozzuk, nem hallgathatunk. Csak együtt, egymás mellett, irigység nélkül tudjuk megváltoztatni Szerbiát — és ezzel a világot is. Ennek a hatalomnak a motivációját három baj jelöli meg: köztük a rendszerszintű korrupció, amely sorra öl meg bennünket. Üzenetem a fiataloknak: maradjatok ebben az országban, mert ez a napfény sehol máshol nem melegít így.
A vasútállomási megemlékezés után a résztvevők a rakpart irányába indultak, ahol a program csendes menetben folytatódott. A mai esemény végig békésen zajlott, üzenete pedig egyértelmű: igazságot és felelősségvállalást követelnek.
