A népmese az életre tanít

A magyar népmese napja alkalmából az MCC szabadkai képzési központjában Toldi István kupuszini népmesemondó, a Magyar Kultúra Lovagja, a Népművészet Mestere, háromszoros Mesefa-díjas előadóművész mondott meséket:

– A népmese az egyik legrégebbi gyökerünk. Akinek van hozzá füle, az útmutatást kaphat belőle az élet bármely területéhez, de főleg arra vonatkozóan, hogyan kell bárhol és bármikor embernek maradni. Ez el van rejtve a népmesében, ezért kell meghallani. Mindenki annyit hall meg, és ért meg a népmeséből, amennyire épp akkor szüksége van. A kisgyerekek is megértik a történeteket, a felnőttek viszont már tudnak a sorok közt olvasni. Sokszor fordult elő, hogy többen is ugyanazt a népmesét hallották, mégis másképp értelmezték.

Jómagam 2003 óta mondok népmesét, az alapokat az édesapámtól tanultam meg, aki minden este mesét mondott nekem. Szoktam mondani, hogy négy és fél éves koromra már tudtam a meséket, de sokáig nem meséltem, mert azt se tudtam, hogy ez érdekel valakit. Amikor 2003-ban elmentem Zentára, elcsodálkoztam, hogy mesélőversenyeket szerveznek. Kipróbáltam, jól sikerült, utána nagyjából tíz évig versenyeztem. A „legrosszabb” eredményem is az első hely volt, így most már csak zsűrizni engednek – hallottuk Toldi Istvántól, akit arról is kérdeztünk, hogy kiknek valók a népmesék és hány népmesét tud.

– Valamikor régen nem gyerekeknek mondtak mesét. Felnőtt mondott felnőttnek. Azután ez kiment a divatból, és elkezdtek a gyerekeknek meséket mondani. Ebből lett egy közhiedelem, hogy az csak gyerekeknek való. A népmese az életre tanít. A magyar népmesének üzenete van, az élet bizonyos helyzeteire útmutatást ad. Valaki ezt meghallja, valaki nem, de benne van. Több mint százhúsz mesét tudok, de nem mindegyiket mondom el. Léteznek mesék külön lányoknak/nőknek és fiúknak/férfiaknak, de olyan is, ami vegyes. A lányos meséket sose mesélem, mert a női érzést nem tudnám átadni. Bele se kezdek, csak elrontanám az egészet. Azokat elmondják a nők, a lányok, és teszik ezt kiválóan. Eddig nagyjából hetven-nyolcvan mesét mondtam, de még mindig vannak mesék, amiket nem mondtam el, mert nem volt hol. A magyar népmesének megvan a váza, hogyan kezdődik, miről szól, milyen sorrendben történnek az események, mi lesz a vége, és ezt nem szabad bántani. Az viszont rám van bízva, hogyan mondom el. Habár mesélésről van szó, ez egy interaktív esemény. A hallgatóság is reagál, és figyelni kell a közönséget. Doroszlón már jól tudják ez hogyan zajlik, beleélik magukat és valamikor elkezdenek hangosan szurkolni – tudtuk meg Toldi Istvántól.