Topolya Község Múzeumában megnyílt az a nagyszabású kiállítás, amely a Topolyai Művésztelep elmúlt hetven évét mutatja be. A kiállítás a hét évtized keresztmetszetét nyújtja, kísérletet tesz a számvetésre és a művésztelep sajátosságaira, legnagyobb korszakaira figyel.
A pénteken este nyíló tárlatot Náray Éva képzőművészeti kritikus és Klájó Adrián, a Topolyai Művésztelep vezetője nyitotta meg. Előttük Radaković Marina, a múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket.
Náray Éva felhívta a figyelmet arra, hogy ugyan a Topolyai Művésztelep 1953-ban alakult meg, de előtte már voltak próbálkozások, és jeles képzőművészek alkottak csoportosan Topolyán. Arra is rámutatott, hogy a művésztelep nem más, mint művészek gyümölcsöző barátkozása, híd a közönség és az alkotók között, s míg az egy évvel korábban alakult Zentai Művésztelep folyamatosan gyarapította az állományát, addig Topolyán létrehozták a kisszintézis mozgalmat, vagyis nem galériája lett a városnak, hanem maga a város vált galériává. Létrejött a művészet, a munka, az élet egysége, az intézmények falára mozaikok, festmények kerültek. A kisszintézis elve még a község alapszabályába is bekerült. Náray arra a sajnálatos tényre is rámutatott, hogy évtizedekkel később ezeknek az alkotásoknak jelentős része az átépítések folyamán eltűnt, ma már nem látható, köztük az egykori hotel épületében található értékes mozaikokat, Németh Anna kerámiáját is szétverték.
Náray Éva megnyitóbeszédében megemlékezett a művésztelep karizmatikus vezetőiről, majd a lendület alábbhagyásáról, a kilencvenes évek nehézségeiről, amikor a megszűnés, a „lenni vagy nem lenni” gondolatata is felmerült.
A művek szelekciója mellőzi a képzőművészeti technikák és médiumok szerinti csoportosítást vagy a vendégművész és tősgyökeres alkotók közötti különbségtételt
Az utóbbi években ismét új, fiatalos lendületet kapott a művésztelepi munka Klájó Adrián vezetésével, akinek hatalmas kutatómunkája előzte meg a most megnyíló tárlatot.
Klájó szerint a művésztelep Topolya büszkesége, ezért jól átgondoltan kell a folytatásról gondolkodni, hiszen a kezdeti évekhez visszatérve, a közterek formálásban látja a jövőt. Emellett egy új Art Galleryre, vagyis állandó kiállítótérre, korszerűen felszerelt raktárra lenne szükség, valamint a kinti tóparti törzshely művésztelepi hangulatának és felszerelésének/berendezésének visszaállítására. Ez azonban nem egyszemélyes feladat, csapatra és támogatásra van szükség mindehhez – emelte ki a kiállítás kurátora.
A topolyai múzeum épületének mindkét szintjét betöltő gondolatébresztő retrospektív kiállítás az alkotótáborokban született műveknek másodlagos szerepet szán, előtérbe a telep munkájának folyamatait helyezi, mindezt az Egri József-hagyatékból származó fotók, videók segítségével. A Topolyai Művésztelep résztvevőinek névsora a kerek évforduló apropóján első ízben került teljes, átfogó összegyűjtésre, és sok más információ mellett ez is olvasható a múzeum falain.
Szakmai munkatársként közreműködött dr. Ninkov K. Olga. A kiállítás arculatát Móricz Ildikó, látványtervét Klájó Adrián és Tölgyesi Hédi tervezte.
Támogató partnerek: Magyar Nemzeti Tanács, Művelődési Minisztérium, Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság és Topolya Község Önkormányzata.
Nyitókép: A megnyitó pillanatai, fotó: Herceg Elizabetta
