Orosz Attila előadása (fotó: Papp Imre)
A szórvány nem mai probléma, a bibliai korokig nyúlik vissza, a választott nép is kisebbségben volt az őt körülvevő népekkel szemben, és a korai keresztények is kisebbségben voltak. A szórvány tehát mindenkori jelenség, ezt a kérdést felszámolni nem lehet, de szinten lehet tartani, meg lehet tartani azt, ami elveszőben van.
A fentieket Orosz Attila, bácskai református esperes mondta a hét végén Bácsfeketehegyen tartott előadásában, amelyet a reformátusság szórványkérdésének szentelt. A helybeli művelődési otthon zsúfolásig megtelt emeleti termében megtartott előadáson jelen volt Csete Szemesi István református püspök, Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke és Bordás Győző, a Magyar Szó Kft. igazgatója. Az előadó hangsúlyozottan beszélt a szórvány lelkületéről, amely nem sokban különbözik a kisebbségi lelkülettől, és amelyre leginkább a közöny, a minden mindegy a jellemző. Ennek egyenes következménye a hit elvesztése. A gyakori vegyes házasságokban rendszerint az történik, hogy állítólag a családi béke érdekében feladják hitüket, pedig erre nem lenne szükség. A legfontosabb ezért ezekben a közösségekben felébreszteni a hittudatot és kialakítani egy közösségi életet. Az előadó részletesen vázolta a református szórvány helyzetét, hiszen ő maga hét szórványgyülekezet, a verbászi, a kulai, a torzsai, a cservenkai, a szenttamási, az óbecsei és a bácsföldvári gyülekezetek lelkipásztori teendőit látja el.
