Megkezdődött a jelentkezés a hat pirosért a nagyok számára. Bevallom, uopste nem értem, miért van ez a diszkrimináció a zemberpalántákkal szemben! Mi a magyarázat arra, hogy mi, gyerkőcök, nem kapunk egyszeri állami támogatást?! Mi vagyunk káo a jövő, hangoztatják lépten-nyomon, ha kell, ha nem, de amikor támogatni kellene bennünket, akkor megfeledkeznek rólunk. Pedig nekünk is vannak költségeink! Nem csak a nyugdíjasoknak, a zősök korúaknak meg a zegyetemistáknak. Kell kisautó, meg képes album szlicsicákkal, csoki, fagyi, limonádé, no meg mennyi zoknit és tornacipőt elkoptatunk csitt-csatt, arról nem is beszélve, milyen gyorsan kinőjük őket! Aztán a zokoskütyüket is fojamatosan frissíteni és cserélni kell. Erre senki sem gondol?! Úgy vannak vele, ha biztosítanak nekünk tanfelszerelést, azzal mindent megoldottak?! Úgy hallottam, hogy még a távolba rekedt gastarbeiterek is igényelhetik ezt az ötven ojrónyi támogatást, csak éppen mi, kicsik kapunk egy jó nagy csipiszt! A Zacsekpetivel a héten sokat eszeltünk azon, mi lehet az oka annak, hogy minket kihagytak ebből a buliból, és arra jutottunk, hogy biztos azért nem jár nekünk píz, mert még nincs szavazati jogunk. Csakis azokat segíti az állam, akik a közelgő parlamenti választásokon leadhatják a voksukat! Jól ki van ez találva.
– Most már tuti, Tematild, hogy október 25-én voksolunk – közlé atata.
– Attól tartok, Tegyula, hogy addig annyi ígéretet kapunk minden irányból, hogy még a padláson sem férnek majd fel – élcelőde az öreglány.
– Eddig biztosan tudni, hogy a Vučko lesz a haladók listavezetője és kormányfőjelöltje – ismerteté a fater.
– Nahát, most hogy meglepődtem! – folytatá a csipkelődést amama.
– És a Sejsej radikálisai is csatlakoznak a haladók listájához – fűzé hozzá az öreg.
– Összeér, ami összetartozik – nyugtázá tömören a muter.
– Ki tudja még ki mindenki társul a díszes társasághoz, ha némi hasznot szimatol meg eme lépésben – gondola bele atata.
– Attól tartok, ezúttal nem nagyon éri meg – ada hangot véleményének az öreglány –, a Vučko bejelentette, ha úgy alakul, az általa vezetett kormányban 12 miniszter kap helyet, és az lesz Zerbia újabb kori történelmének a legkisebb kormánya.
– Ez csalóka lehet – csóválá a fejét a fater –, mert hiába kevés a miniszter, ha sok az államtitkár meg a többi káder. Végeredményben elegendő lenne egyetlen miniszter, aki mindent felügyel: ő.
– No de előbb ugrani kell, és csak aztán mondani: Hopp! – figyelmeztete amama.
– A kedves anyósom totál megijedt attól a lehetőségtől, hogy nem a haladók nyerik a választásokat – messélé az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Merthogy a Vučko azt nyilatkozta valahol, hogy ez esetben az új hatalom kötelezni fogja az embereket, hogy menjenek az erőst horvát nemzeti érzületű Tompson énekes koncertjére, és ő vajon hogyan tesz majd eleget ennek a kötelezettségnek a csámpás meg fájós lábaival!
– Attól tartok, hogy egy új hatalomnak lenne számos egyéb teendője ahelyett, hogy a zembereket külföldi előadók fellépésére kötelezze – epéskede az öreg.
– Azt hiszem, hogy a Vučko csak ijesztgeti a keménymagot a Vučko nélküli Zerbiával – állapítá meg a muter.
– No de mit szóltok ahhoz, hogy katonai tiszteletadás mellett temették el Belegrádban a népirtásért, valamint háborús és emberiesség elleni bűncselekményekért jogerősen elítélt Mladićot? – kérdé a Zacsek.
– Egy nagyszabású rendezvényt szerveztek az esetből – sóhajta atata. – Néhány napig mindenfelé erről volt szó, a médiában, üléseken, focimérkőzésen.
– A fiatalokkal nem kellene jobban tudatni, hogy mi miatt ítélték el az illetőt?! – értetlenkede az öreglány.
– Úgy látszik, ez nem érdek – válaszola a Zacsek.
– Brüsszelben egyáltalán nem örültek a nagy főhajtásnak – mondá a fater.
– Azt áruljátok el, Mladić temetése végül is állami volt vagy sem? – érdeklőde amama.
– Igen is, mert ott volt több miniszter, meg nem is, mivel nem volt jelen a zállamfő – fejté ki az öreg. – Így szükség esetén mindkét irányba lehet meggyőzően érvelni.
– Ez is ki volt ám találva! – csettinte a muter.
– Nem tudni, hogyan alakulnak majd a választások, mindenesetre a felvételek alapján Nišben a megszokottnál jóval kevesebben jelentek meg a haladó összejövetelen – számola be a Zacsek.
– Annál többen voltak az utcákon az úgynevezett blokadérek! – konstatálá atata.
– Pedig a Vučko azt mondta, hogy mindössze ötvenen voltak – töprenge az öreglány.
– Furcsa – vakará a fejét a Zacsek –, mivel a felvételeken, amiket én láttam, sokkal többnek tűnnek. Meg logikátlan is, hogy ötven ember miatt olyan sok rendőrt küldjenek az utcára, mint amennyit küldtek.
– Nyilván egy kis gond merülhetett fel a kommunikációval meg a matekkal – spekulála a fater.
– A PISA-felmérésen a hazai diákoknál is – tudatá amama. – A zerbiai tanulók matematikából, természettudományokból és szövegértésből rosszabbul teljesítettek, mint legutóbb, és a többiekhez képest átlag alatt, pedig azok sem jeleskedtek. A legújabb adatok alapján a hazai diákok 53 százaléka a funkcionális írásbeliség szintje alatt van matekból, 48 százaléka szövegértésből és 43 százaléka természettudományokból.
– Minő véletlen, hogy épp a héten volt az írástudatlanság elleni küzdelem világnapja! – tájékoztata a Zacsek.
– Jó hogy ilyen is van – kommentálá az öreg –, mert a körülöttünk lévő eredményekből ítélve az írástudók elleni küzdelem felénk az év összes többi napján tart.
– Meg is van az eredménye – szurkálóda a muter. – Egy kimutatás szerint Zerbiában a lakosság háromnegyede évente egyetlen könyvet sem olvas el!
– Ez nyilván így is van – bólogata a Zacsek –, többnyire azonban mégiscsak azok visznek előre egy társadalmat, akik rendszeresen olvasnak.
– Azt kellene a döntéshozókkal megértetni, hogy a kultúra befektetés, nem pedig kiadás – bölcselkede atata. – Olyan mint a vetőmag!
– Egy másik kimutatás meg arról árulkodik, hogy minden második személy még a hírek olvasását is kerüli – világíta rá az öreglány.
– De ez uopste nem akadályozza meg abban, hogy felkészületlenül is szavazni menjen! – dohoga a Zacsek. – És ha ezt szóvá teszed, nyomban kultúrelitistának titulálnak!
– Érdemes lenne azért elgondolkozni azon, hogy kinek felel meg az, hogy az emberek jelentős része tájékozatlan legyen – merenge a fater.
– Jaj, ne is beszéljünk már erről, mert belefájdul a fejem! – hüledeze amama. – Inkább mondjatok valami érdekeset a nagyvilágból!
– Korunk legnagyobb földrajzi guruja, a sárga siskás Trampli – értekeze a Zacsek –, a héten eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha Új-Mexikót is átnevezné, és ezentúl Új-Ámerika néven emlegetnék az adott államot.
– A minap meg Dallasba látogatott a jenki főseriff, ahol ötezer dolláros egyszeri juttatást ígért minden felnőtt amerikainak, ha a Republikánus Párt megőrzi kongresszusi többségét a novemberi választáson – ecsetelé az öreg.
– Az összegből látszik, hol vagyunk mi még Ámerikához képest! – morfondíroza a muter. – Bár a remek ötletet valószínűleg a mi honatyáinktól vette Dollár Papa.
– Azzal a különbséggel, hogy ő nem költekezik feleslegesen – jegyzé meg a Zacsek –, csak akkor jár a zsozsó, ha neki megfelelő eredmény születik.
– Ki van ez találva rendesen! – szögezé le atata.
Pistike, csalódott emberpalánta
