A magyar népdal napját tartják szeptember 13-án a Néprajzi Múzeumban. Az intézmény gyűjteményi kiállításán bemutatják, miként kezdődött a népzene gyűjtése, hogyan kerültek a népdalok a fonográfhengerekre, a gramofonlemezekre, majd a magnószalagokra és a digitális archívumokba – közölték a szervezők az MTI-vel.
A 19. század közepén még korántsem volt egyértelmű, mit is nevezünk népdalnak. Az első gyűjteményekben ezért sok népies műdal és más, nem eredeti formájában lejegyzett dallam is szerepelt. A változást azok a gyűjtők hozták el, akik nemcsak a dalokat akarták megmenteni, hanem úgy szerették volna rögzíteni őket, ahogyan valóban elhangzottak. Ebben úttörő szerepe volt Vikár Bélának, aki különleges gyorsírástudását is a néprajzi gyűjtés szolgálatába állította. Vikár 1896 végén kezdte meg Magyarországon a fonográfos népzenei gyűjtést. Néhány évvel később Bartók Béla és Kodály Zoltán is bekapcsolódott ebbe a munkába, majd az 1910-es évek elején Lajtha László, a Néprajzi Múzeum későbbi munkatársa csatlakozott hozzájuk.
Bartók és Kodály számára fontos volt, hogy a dalokat maguktól az emberektől, eredeti környezetükben ismerjék meg. Bartók fogalmazta meg azt az alapelvet, hogy „lehetőleg csak a helyszínen, vagyis csak magukban a falvakban gyűjtsünk”. A kutatók gyűjtöttek a Kárpát-medence más népei körében is, Bartók egészen Anatóliáig és Észak-Afrikáig jutott. A népzene így nemcsak egy-egy közösség emlékezetének, hanem népek és kultúrák egymásra hatásának is fontos dokumentumává vált.
A száz éve született Kallós Zoltán munkássága is kapcsolódik a Néprajzi Múzeumhoz. Gyűjtéseiből több mint hatszáz dallam lejegyzése került a múzeum gyűjteményébe, de fényképei és tárgyai is megtalálhatók az intézményben. A Néprajzi Múzeum őrzi a Pátria-sorozat néven ismert gramofonlemez-gyűjteményt. A felvételek elkészítésében olyan neves kutatók működtek közre, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László. Az énekeseket és zenészeket gondos terepmunka után választották ki, majd Budapesten rögzítették előadásukat, így született meg a magyar népzene egyik legfontosabb hangzó dokumentumegyüttese.
A Néprajzi Múzeum hangarchívumában több mint egy évszázad gyűjtőmunkájának emlékei sorakoznak: analóg hangfelvételek, lejegyzések és megszámlálhatatlan dallam őrzi azoknak az embereknek a hangját, akiknek éneke és zenéje nélkül ma sokkal kevesebbet tudnánk saját kulturális örökségünkről. Szeptember 13-án, a magyar népdal napján az érdeklődők nyomon követhetik a népdal útját a falvakban elhangzó dallamoktól egészen a múzeumi archívumokig.
Nyitókép: A Néprajzi Múzeum épülete Budapesten, a Városligetben (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
