Megtörtént, amit már hosszú ideje sejteni lehetett, és ami a hazai belpolitikai életben a legégetőbb kérdésnek számított vagy másfél éve. Kiírták az előrehozott köztársasági parlamenti választásokat, s a jelenlegi kormány és parlament sem töltötte ki a négyéves mandátumát. Ez utóbbi tényállás azonban csöppet sem számít újszerűnek, korábban is az volt a leggyakoribb eset, hogy bizonyos okokból lerövidítették a mandátumot, és újabb választásokat írtak ki, politikai okokra hivatkozva.
A 2024. november 1-jei újvidéki vasútállomási tragédia után, a kialakult, meglehetősen erőteljes tüntetéshullám ideje alatt, már sejteni lehetett, hogy olyan bonyolult társadalmi helyzet alakult ki az országban, amelyet másként nem lehet orvosolni, mint elfogadni a tüntetők egyik követelését, és kiírni a parlamenti választásokat. Természetesen hosszas töprengés, kalkuláció előzte meg ezt a lépést, végül azonban mégiscsak az következett be, aminek be kellett következnie. Lényegében csak a dátum volt kérdéses, s most már ennek is birtokában vagyunk: október 25-e.
Egy 45 napos, vagyis másfél hónapos kampányidőszak elé nézünk, amely során mindegyik politikai opció megpróbálja majd a megfelelő érvekkel maga mellé állítani a választópolgárokat. Már ha vannak olyanok, akiket még befolyásolni lehet, és akik nem számítanak máris biztos szavazónak. Nyilván ilyen személyek is előfordulnak. Azokat azonban, akik jó ideje kiállnak vagy a hatalom kihívói, vagy maga a hatalom mellett, bizonyára már nem lehet túlságosan befolyásolni. Tehát nem számít meglehetősen nagy meglepetésnek az sem, hogy a választások kimenetele a két legnagyobb játékos között fog igazán eldőlni. Ez pedig a jelenlegi hatalmi párt, a Szerb Haladó Párt és koalíciós partnerei, illetve az őket mindenáron leváltani, meneszteni óhajtó egyetemisták által összeállított választási lista között dől majd el.
Persze lesznek még indulói ennek a megmérettetésnek. A többi között a hatalmi koalíció jelenlegi kisebbik tagja, a Szerbiai Szocialista Párt és partnerei is jelezték, hogy megmérettetik magukat. Ugyanakkor a Szabadság és Igazságosság Pártja által vezetett Európa-barát koalíció is indulni kíván, s a helyzet jelenlegi állása szerint egy szélsőjobboldali nemzeti-konzervatív koalíció is rajtol majd a választásokon. Indulnak majd természetesen a kisebbségi pártok is, amelyek esetében még a korábban 3 százalékra lefaragott parlamenti küszöb sem érvényes, csupán a természetes küszöbbel kell megbirkózniuk, és pozitív diszkriminációban is részesülnek a mandátumelosztás során. Az azonban semmiféleképp nem talány, hogy mely szereplők között zajlik majd a legnagyobb harc.
Az ellenzéki pártok számára az egyik legnagyobb kérdés a dátum közzététele előtt is ugyanaz volt, mint most, döntéshelyzetben: induljanak-e a választáson, vagy csak támogassák az elmúlt évek tüntetéshullámát irányító egyetemisták listáját?
Az ellenzéki és a kisebbségi pártoknak is azzal a helyzettel kell megküzdeniük, hogy megfelelő figyelmet tudjanak magukra fordítani, és meggyőzzék a választópolgárokat arról, hogy nemcsak az a két opció létezik, amelyről nap mint nap hallani a híradásokban és a közösségi médián.
Ahogyan az lenni szokott, a politikai paletta minden szereplőjének sorskérdés a választás, és 45 nap múlva valamennyien fokozott figyelemmel kísérik, mekkora bizalmat sikerült szerezniük a kampány során. Azok az eredmények fognak számítani, s tükrözik majd azt, hogy megfelelőek voltak-e a kampánystratégiák. Az igazi kiértékelés tehát csak ezután veheti kezdetét. Reménykedjünk abban, hogy a választás folyamata tiszta és megkérdőjelezhetetlen lesz, különben azonnal kezdődhet minden elölről.
