Ezekben a napokban van két hónapja, hogy egy kedves topolyai pedagógus, Szűcs Budai Márta nyugalmazott tanárnő visszaadta lelkét a teremtőnek. Temetésén száznál többen állták körül koporsóját.
Azon a havas délutánon a topolyai sírkertben nekem, a 60 évvel ezelőtti rövidnadrágos-copfos generáció ittfelejtett tagjának jutott az a szívszorító feladat, hogy az utánunk jövő sok-sok nemzedék nevében is végső búcsút mondjak neki.
Mi, a hat évtizeddel ezelőtti derűs szeptemberi vidám tanévkezdés lelkes protagonistái még most is emlékszünk arra a sudártermetű ifjú tanárnőre, aki a tanterembe lépve mosolyával pillanatok alatt „lefegyverezte” a kamaszokat, kamaszlányokat, s a csengetésig a légy zümmögését is hallani lehetett az osztályban. Mert Márta tanárnő magyarórái mindig élményt jelentettek.
A zentai születésű Papp Márta 1950-ben, a Tanárképző Főiskola befejezését követően került Topolyára az akkori algimnáziumba, később Csáki Lajos Általános Iskolába, első és egyetlen munkahelyére. Innen vonult nyugdíjba, most már férje, Szűcs Budai József vezetéknevével.
Emlékszem, József Attiláról tanultunk, és ő kedvesen hívta fel figyelmünket, hogy a tanulásra, a pontosságra, a szorgalomra ösztönözzön bennünket. Ezt az idézetet máig megjegyeztem:„...dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes...”
Gyakoriak voltak találkozásaink a valamikor legendás topolyai Forum könyvesboltban, ahol könyvekről, irodalomról, régi diákélményekről csevegtünk. Azután a miénket követő nemzedékek tagjai közül is sokan emlegették a Márta néni által vezetett önképzőköri összejöveteleket, a színjátszó csoport sikereit és végül, de nem utolsósorban a Drug-Pajtás című kétnyelvű iskolaújságot, amelynek elindítója, motorja és éltetője Szűcs Budai Márta tanárnő volt.
Kedves Márta Tanárnő! Emlékét szívünkben őrizzük annak tudatában, hogy nemes lelke most is ott kering felettünk, a felhők fölött, ahol mindig kék az ég, s kedves mosolyával bátorít bennünket keserves küszködéseinkben. Hiszen egész életében ezt tette.
