Kevés vajdasági magyar sportoló pályája ível olyan következetesen felfelé, mint Világos Adriana karrierje. A kishegyesi gerelyhajító évről évre bizonyítja, hogy nem csupán korosztálya egyik legtehetségesebb versenyzője, hanem a felnőttmezőnyben is meghatározó szereplővé válhat. Sikerei mögött rendkívüli szorgalom, rengeteg munka és az a versenyzői, edzői elszántság áll, amely a legnagyobb téthelyzetekben sem engedi meg számára, hogy megelégedjen az addigi eredményekkel. Világos már fiatalon berobbant a nemzetközi élmezőnybe, korosztályos világ- és Európa-bajnoki címekkel, majd a felnőttek között is egyre közelebb került a legfényesebb érmekhez. Eredményei azt mutatják, hogy benne nemcsak kivételes adottságú gerelyhajítót, hanem hosszú távon komoly eredményekre képes atlétát is tisztelhetünk. Minden újabb világverseny újabb lépcsőfok a számára, a cél pedig változatlan, ott lenni a világ legjobbjai között, és amikor eljön a megfelelő pillanat, megmutatni, mire képes valójában. 2026-ban Európa-bajnoki bronzérmet, mediterrán bajnoki címet tudhat magáénak, és számos meghívásos viadalon szerzett kitűnő helyezést.
Hogyan értékeled az Európa-bajnoki szereplésed, mennyire vagy elégedett?
– A szereplésem nem pont olyanra sikerült amilyenre terveztük. Többet szenvedtem a kvalifikációban, mint szerettem volna. A döntőre már sikerült összekapni magam, de ott sem tudtam azt a szintet hozni, mint amit vártunk, amire képes lettem volna. Utólag próbálok nem a rosszra emlékezni, és nem keserű szájízzel gondolni a versenyre. Igyekszem a pozitív dolgokra fókuszálni, hogy a nagyon rosszból is sikerült kihozni valami jót, mert igenis érem az érem, 22 évesen már a harmadik. A dobás nem úgy ment, ahogy szerettem volna, de majd dolgozunk rajta, hogy két év múlva jobb legyen. Pszichikailag is meg kell találni a megfelelő módszert, ami nekem bejön a nagy versenyeken, ahol kvalifikáció és döntő is van, de ez majd a tapasztalattal is jönni fog.
Zsinórban ez a harmadik felnőtt Európa-bajnoki érmed, de az arany még hiányzik. Meg tudod fogalmazni, hogy mi az a plusz, ami a dobogó legfelső fokához kell?
– Remélem, hogy két év múlva már meg fogom majd mondani, mi kellett.
Az idei szezon sűrűbbnek tűnt, mint az előző években. Többet is versenyeztél?
– Idén sem volt több versenyem, mint máskor, csak a versenyek beosztása volt nagyon furcsa. Két hónapon belül volt öt-öt versenyem havonta, ami nagyon sűrű periódusokat eredményezett. Ez volt más az előző szezonokhoz képest. A legnagyobb kihívásokat az utazások okozták, és a regeneráció a rövid időszakok alatt, amikor éppen hazarepültünk a két verseny közt.
Az edzésmetodikában, felkészülésedben történtek változások idén?
– Igen, történtek kényszerű változtatások a szezonban. Kezdetben gondok adódtak a könyökömmel, ezért később kezdtünk el dobni. Többször is újra kellett kezdeni a technika felépítését. Az év azon szakaszában, amikor már rég maxokat szoktunk hajítani, idén fokozatosan kellett a 400 grammos gerelyről eljutni kis dobásokkal a 600-asig. Ez a könyöksérülés megbontotta technikai részleteket, ezért kellett más módszerekhez nyúlnunk. Ami pozitív, hogy kordában tudjuk tartani a fájdalmat. Ez volt a idei év felkészülésének középpontjában. Ami a fizikai felkészülést illeti, mindent úgy csináltunk, ahogy eddig is, a paraméterek pedig hasonlóak voltak, mint eddig, vagy egy-kettőben sikerült még javítanom is.
A versenyidény végeztével, kérlek, árulj el valamit tervekről.
– Sikerült lehoznunk a szezon végén a két összekötött versenyt. A Mediterrán Játékokon összejött végre egy olyan dobás, amire vártunk. Összességében nem sikerült rosszul ez a szezon, de nem vagyok maradéktalanul elégedett. A továbbiakat tekintve a következő és a 2028-as idény lesz az igazán fontos. Jövőre a kínai világbajnokságra próbáljuk tempírozni a formát, azután pedig minden az olimpia felé vezet, és minden ennek lesz alárendelve.
Nyitókép: Világos Adriana célkeresztjében már a Los Angeles-i olimpia áll (Fotó: Beta/AP)
