A tömbházakban sokan nem igénylik a távhőszolgáltatást (Fotó: Herceg Elizabetta)
Két petíció érkezett fűtésügyben október elején a topolyai polgármester és a községi jogvédő íróasztalára. Az egyikben a távhőszolgáltatást támogató polgárok, a másikban annak ellenzői sorolják fel érveiket, és kérnek megoldási javaslatot gondjaikra.
A város központjában található tömbházakban 467 lakásban veszik igénybe a távhőszolgáltatást. A Május 1-je, a Vid napi és a Duna utcában mintegy 180 lakásban gázzal fűtenek, a többiben pakurával. A szabadkai Távfűtőművek négy éve vette át a szolgáltatás jogát a topolyai Komgrad közvállalattól.
Mint arról beszámoltunk, a tömbházak elégedetlen, nehéz anyagi körülmények között élő lakói aláírásgyűjtést szerveztek annak érdekében, hogy változtassanak az erre vonatkozó községi határozaton, melynek értelmében azok is kötelesek a fűtési díj 10 százalékát kifizetni, akik le vannak kapcsolva a hálózatról, illetve hogy a lekapcsolásért 5000 dinárt kell fizetniük. Több mint hatvanan adtak hangot tiltakozásuknak ezzel a petícióval, a másik folyamodványt viszont több mint kétszázan írták alá. Ők azt kérik, tegye ki a 20 százalékot ez az összeg.
– Két petíció van, hiszen a fűtésbarát lakók is átadtak egyet. Ők ugyanis növelni szeretnék az összeget, amely azokra vonatkozna, akik lekapcsolódnak a rendszerről, sőt meg szeretnék tiltani, hogy egyáltalán le lehessen kapcsolódni. A szabadkai helyzetre is hivatkoznak a polgárok, ahol ugyan nincs százalék, de a lecsatlakozásra sincs lehetőség – tudtuk meg Bábi Attila polgármestertől, aki a kisváros központjában található épületek fűtési gondjairól szólva elmondta, hogy Topolyának sohasem volt hőtelepe, amelynek köszönhetően biztosította volna ezt a szolgáltatást. Részben individuális rendszerek működtek, részben akár 15 emeletes háznak volt egy egységes rendszere, de a legnagyobb problémát mindig az jelentette, hogy néhány lakó nem volt hajlandó fizetni.
– Ezt a témát lehet szociális szempontból is kezelni, és azt mondani, hogy drága a fűtés, nem tudja mindenki kifizetni, de ha megpróbálunk gazdasági szempontokat figyelembe venni, akkor látjuk, hogy olcsó és kényelmes fűtésforma. Az is probléma, hogy ezek a házak magántulajdonba kerültek. Amíg társadalmi tulajdonban voltak, a közös költségekkel nem volt gond, a folyosót tisztították, a meghibásodásokat elhárították, az adósságokat állták, manapság azonban ez már nem így van. Nem működik a lakóház kultúrája, bár mi sokat tettünk annak érdekében, hogy megalakuljanak a lakótanácsok, megpróbáljanak közösen gondolkodni a sorsukról az egy épületben élők, és megmagyarázzák mindenkinek a közös fenntartási költségek megfizettetésének szükségességét. Természetesen időnként az önkormányzat is felvállalhat ezekből valamit, felújítások részleges finanszírozását vagy hőmérők felszerelését, de az ott élőknek is vannak kötelezettségeik. A lekapcsolás után fizetendő százalékokat pedig tudomásul kell venni, hiszen azok minden községi határozatban léteznek, sőt európai standard, hogy akik le szeretnének kapcsolódni a hálózatról, azok fizessenek, mivel az általános hőmennyiség nekik is meleget ad abban az épületben, ahol laknak. Ravaszdi logika, hogy én nem fűtök, de alattam, fölöttem, mellettem melegek a falak, és én abból csendben profitálok – fejtette ki a polgármester.
A helyzetet bonyolítja, hogy több emeletes házon nincs kémény, a villanyhálózatok pedig nincsenek olyan állapotban, hogy mindenki nagy teljesítményű kályhával fűtsön, a szankciók idején volt is ebből tűzeset.
Az önkormányzat nehéz helyzetben van tehát, egyelőre különböző bizottságok előtt van a kérdés, sőt az ombudsman is foglalkozik a témával, és országos szinten tájékozódik a megoldási lehetőségekről.
Tudjuk azonban, a rendszer akkor lenne gazdaságos, ha mindenki használná, most viszont hetven százalék alá esett távhőszolgáltatást igénylők száma a topolyai tömbházakban.
