Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Türelem, empátia, nyugalom és emberség – talán ezek a legfontosabb tulajdonságok ahhoz, hogy valaki helyt tudjon állni egészségügyi nővérként – vallja Mészáros Hajdú Zsófia, aki 15 éve dolgozik ebben a szakmában. Jelenleg házi ápolóként segíti a betegeket a Szabadkai Egészségház munkatársaként. A vele készült beszélgetésben mesélt hivatásáról, a mindennapok kihívásairól és azokról az apró gesztusokról, amelyek sokszor a legtöbbet jelentik a betegek számára.
Erre a hivatásra születni kell?
– Egyértelműen. Nagyon fontos ehhez a hivatáshoz a türelem, az empátia és a nyugalom. Ugyanakkor ha valaki nem szereti igazán azt, amit csinál, annak a munkának nincs semmi értelme. Én már nagyon fiatalon tudtam, hogy egészségügyi nővér szeretnék lenni. Édesapám apja orvosként dolgozott, saját rendelője volt, ahol gyermekkoromban sokat játszottam. Máig élénken emlékszem a rendelőben terjengő jód illatára. Ezek az élmények már akkor mély nyomot hagytak bennem, és már gyerekként tudtam, hogy közöm lesz ehhez a szakmához.
Mi vonzott benne?
– Olyan ember vagyok, aki örömét leli abban, ha segíthet másoknak. Számomra mindig többet jelent adni, mint kapni. Az tölt fel, amikor én szerezhetek örömet valakinek, vagy támogathatok másokat.
Szerinted ma mennyire becsülik meg az egészségügyi dolgozókat?
– A betegek részéről sok szeretetet kapok, és számomra már egy-egy kedves szó is rengeteget jelent. Ezek nagyon sok erőt adnak a mindennapokban. Ugyanakkor úgy érzem, társadalmi szinten még mindig nem kapjuk meg azt a megbecsülést, amelyet ez a hivatás valóban megérdemelne.
Hogy néz ki egy napod?
– Izgalmasan. Házi ápolásban, terepen dolgozom, ezért egész nap úton vagyok. Folyamatos a pörgés, rengeteg kihívással találkozom. Mivel többnyire egyedül dolgozom, sok helyzetet saját magamnak kell megoldanom. Természetesen lehet segítséget kérni, ha szükséges, de talán éppen az teszi igazán érdekessé ezt a munkát, hogy önállónak kell lenni.
Van olyan helyzet, amikor tehetetlennek érzed magad?
– Ritkán fordul elő. Mindig igyekszem mindent megoldani. Bár ebben a szakmában folyamatosan lehet és kell is fejlődni, a tizenöt év tapasztalat sokat számít. Több szakterületen is dolgoztam már, így úgy érzem, ma már kellő rutinnal rendelkezem ahhoz, hogy megfelelően kezeljek egy-egy nehezebb helyzetet. Különösen jólesik, amikor a fiatalabb kollégák hozzám fordulnak segítségért, tanácsért. Amikor felhívnak, hogy menjek segíteni, vagy elküldenek egy képet és kikérik a véleményemet, az nagyon szívmelengető és megerősítő érzés.
Mennyi ideig tartózkodsz egy-egy betegnél?
– Van, akinél csak egy injekció beadása a feladat, másnál infúziót kell bekötni vagy sebet ellátni. Egy seb lehet egészen apró, de akár nagyon komoly is, így minden eset más. Fontosnak tartom azonban, hogy a munkám elvégzése után maradjak még néhány percet a betegekkel, és megkérdezzem tőlük, hogy vannak. Szeretek a lelki állapotukkal is foglalkozni. Sokan élnek egyedül, és alig várják, hogy valakivel beszélgethessenek. Gyakran hónapokig, évekig járok vissza ugyanazokhoz a betegekhez, így idővel személyes kapcsolat alakul ki velük. Sokuk számára a nővér érkezése a nap egyik legfontosabb eseménye, ezt várják egész nap, ezért ezek a rövid beszélgetések rengeteget jelentenek számukra.
Hogyan lehet feldolgozni egy nehéz esetet?
– A legfontosabb, hogy az ember ne maradjon egyedül a terheivel. Mi a kollégákkal műszak után gyakran átbeszéljük, kivel mi történt aznap. Meghallgatjuk egymást, megosztjuk az élményeinket és a nehezebb pillanatokat is. Én nem szeretem hazavinni a munkát, bár természetesen előfordul, hogy egy-egy helyzet még otthon is eszembe jut. Nagyon sok olyan élethelyzettel találkozunk, amelyet kívülállóként nehéz elképzelni.
Mit teszel azért, hogy mosolyt csalj a betegek arcára?
– Néha egy kedves szó, egy mosoly vagy akár egy kézfogás is elég hozzá. Az is sokat számít, ha az ember marad még néhány percet beszélgetni, és ilyenkor szóba kerül a család, az unokák, a gyerekek vagy a mindennapi élet apró dolgai. Ezek az odafigyelések talán apróságnak tűnnek, de a betegeknek nagyon sokat jelentenek, és erőt adnak nekik.
Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál az emberek egészséghez való hozzáállásában, mi lenne az?
– Egyértelműen a megelőzésre helyezném a hangsúlyt, valamint arra, hogy az emberek ne féljenek orvoshoz fordulni. Sokan azért halogatják a vizsgálatokat, mert attól tartanak, mit mond majd az orvos, vagy félnek a kellemetlenségektől, a fájdalomtól. Pedig a megelőzés rendkívül fontos. Nem arról van szó, hogy folyamatosan orvoshoz kell járni, de a rendszeres szűrővizsgálatok életet menthetnek. Érdemes időről időre részt venni ezeken a vizsgálatokon, vagy csupán egy egyszerű vérképet készíttetni, hogy látható legyen, történt-e bármilyen változás a szervezetben.
Mit tanított neked ez a hivatás az életről?
– Megtanított megbecsülni minden pillanatot, hiszen nagyon rövid idő alatt változhat meg hirtelen minden.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
