Zenei utazás a világ körül

Augusztus 13–16. között tartották meg Nišben az idei Nišville Jazz Fesztivált, amely négy napon át rendezvények sokaságával várta a zene és a társművészetek kedvelőit a niši várban. A fesztivál honlapja 20-nál több színpadot, 300-nál több programot és 1000-nél több fellépőt ígért, akik nemcsak hazánkból, hanem a világ minden tájáról érkeztek, Argentínától Japánig, ízelítőt nyújtva népük zenéjéből és kultúrájából.
Még belegondolni is szédítő, hogy Niš immár három évtizede ad otthont a Nišville Jazz Fesztiválnak, amely a júniusban megrendezett könnyűzenei fesztivál, valamint a szeptember eleji, őszköszöntő filmfesztivál között, így, augusztus derekán kínál változatos programokat kicsiknek, nagyoknak egyaránt. A helyszín minden esetben a niši vár, vagy ahogyan a helyiek nevezik: az erőd, amely régi korok tanújaként szemléli önnön képét a lustán csordogáló Nišava vizében, miközben kitárja nehéz, kovácsoltvas kapuit a szórakozni vágyók előtt.
Aki először jár itt, úgy érezheti, mintha középkort idéző, filmes díszletben lépdelne, hiszen a végső formáját 300 éve elérő erőd felújított és karbantartott épületei, valamint a vár területén megtekinthető török, római és bizánci régészeti maradványok sajátos időutazásra csábítanak. Ebben a történelmi környezetben izgalmas hatást kelt a kortárs kulturális rendezvények sokfélesége, amelyekből még az ínyencek is bátran csemegézhetnek. A jazzfesztivál idején ugyanis a több hektáron elterülő erőd teljes terjedelmében fesztiválhelyszínné változik, kéttucatnyi kisebb-nagyobb színpadon zajlanak a programok. A kínálat pedig változatos, hiszen a Nišville Jazz Fesztivál a jazz különböző fúzióinak, valamint többféle zenei irányzatnak is teret enged, így a jazz mellett a balkáni, az etno, a funk, a rock vagy épp a hiphopzene kedvelői is találhatnak az ízlésviláguknak megfelelő koncertet. A legnagyobb figyelem persze a nagyszínpados fellépőket övezi, akik idén is világ körüli zenei utazássá varázsolták a fesztivált.

GITÁRVIRTUÓZOK A SZÍNEN

A nyitónap egyik emlékezetes fellépője a Stochelo Rosenberg & Yannis Constans Trio volt, amelynek oszlopos tagja, a holland Stochelo Rosenberg a gypsy jazz, azaz a Django Reinhardt nevéhez kötődő európai jazz egyik legnevesebb gitárosa. Játékában a technikai bravúr és a rendkívül dallamos, szvinges előadásmód dominál. Yannis Constans francia gitáros csatlakozott hozzá a trióban.
Elsöprő előadásmódjukról vall, hogy a színpadon őket követő Vlatko Stefanovski Trio frontembere is elismerően szólt róluk, Rosenberget kimagasló gitárosnak titulálva. Márpedig Vlatko Stefanovskinak, a legendás Leb i sol együttes alapítójának dicsérő szavai fajsúlyosak, hiszen jómaga, a balkáni jazz-rock egyik legismertebb alakjaként, szintén ördögien ügyes kezű gitáros, az óriáskivetítők közeli felvételeinek köszönhetően a közönség szinte testközelből győződhetett meg Stefanovski játékának virtuozitásáról.
Az őket követő londoni Incognito együttes tette fel az első estére a koronát. A jazzt funk-, soul- és diszkóelemekkel ötvöző zenekar dinamikus előadása népes közönséget vonzott és nyűgözött le, sokunk örömére.

MOZARTTÓL FORTUNÁIG

A második fesztiváli nap is bővelkedett zenei csemegékben, hiszen színpadra lépett a Paquito D’Rivera Trio, amelynek névadó frontembere, a kubai születésű Paquito D’Rivera világhírű klarinétos és szaxofonos, a latin jazz egyik meghatározó muzsikusa. Pályája során jazz-, latin- és klasszikus zenei elismeréseket is kapott, és 16 Grammy-díjat nyert. A hófehér öltönyt viselő, kedélyes úr a fesztivál idei egyik legnagyobb nemzetközi sztárja volt, aki humorát is megcsillogtatta a zeneszámok közötti összekötő szövegekben. Kitért például a meghökkenésére is, miszerint a városban járva feltűnt neki a helyiek Mozart iránti rajongása, viccesen utalva azon cégtáblákra, amelyek a komolyzene élvezete helyett inkább a szerencse kergetésére sarkallnak.
A koncertjükre összegyűlt tömeg az őket követő Boney M. zenekar fellépésére még sűrűsödött, szinte egy tűt sem lehetett leejteni a hetvenes évek legendás diszkóformációjának színpadra lépésekor. A Maizie Williamsszel, az eredeti Boney M. énekesével kiegészült zenekar látványos show-t produkált, felelevenítve a band hajdani slágereinek egész repertoárját. Olyan örökzöldek csendültek fel, mint a Rivers of Babylon, a Daddy Cool vagy a Rasputin, megtáncoltatva a közönségben tiniket és lelkes nagyszülőket egyaránt. A fesztivál idén nekik ítélte a Nišville Grand Prix – Šaban Bajramović díjat, a fesztivál legnagyobb presztízsű elismerését, amelyet olyan előadók vagy együttesek kaphatnak meg, akik vagy amelyek kiemelkedően ötvözik a jazzt más zenei irányzatokkal. Az elismeréssel járó szobrot Maizie Williams vette át a Nišville-en. A díj indoka a jazz és a diszkózene fúziója volt; a fesztivál közlése szerint ezzel egyúttal posztumusz elismerésben részesítették a Boney M. alapítóját és producerét, Frank Fariant is.
A második estét szintén egy emlékezetes koncert zárta, mégpedig a belgrádi Del Arno Band, amelynek tagjai negyven éve folyamatosan jelen vannak a szerb zenei életben, és a reggae egyik legfontosabb szerbiai képviselőinek számítanak. Saját bevallásuk szerint a jamaicai reggae gondolkodásmódját próbálják a helyi nyelvi és társadalmi közegbe átültetni, tegyük hozzá: rendkívül sikeresen, hiszen lehengerlő előadásmódjuk magával ragadta a közönséget. Folyton visszatapsolták a jubiláló formációt, és a frontemberrel együtt énekelték a hétköznapjainkra is reflektáló dalokat

NÉMI AFRIKAI, NÉMI JAPÁN

A harmadik nap fellépői sem hagyták parlagon heverni a közönséget, az Afro Gitano például egy különleges balkáni–világzenei produkcióval remekelt, amelyben az afrikai ritmusokat cigányzenei elemekkel, jazzel és hiphoppal ötvözte Baba Sissoko mali zenész, Toni Kitanovski macedón gitáros és DJ Goce. Szokatlan és emlékezetes hangzásuk számomra a fesztivál egyik meglepetése volt.
Őket követte a színpadon a Kyoto Jazz Massive japán formáció, amelynek produkciója a jazz és az elektronikus zene határán mozog. Az acid jazz, jazz-funk, soul és elektronikus hangzás keveredik náluk, produkciójukat talán modern, táncos jazznek nevezhetnénk leginkább. Meg is táncoltatták a közönséget, csak úgy szállt a por a színpadok előtt.
Nagy várakozás előzte meg a The Amy Winehouse Band fellépését, mivel az együttes az elhunyt Amy Winehouse hajdani zenekarának tagjaiból áll, és az énekesnő dalait eredeti hangszerelésükhöz közel álló módon játsszák. Fellépésük során meggyőződhettünk róla, hogy szerencsére nem egy Amy Winehouse-utánzó előadásról, hanem az együttes remek produkciójáról van szó, amely épít ugyan a néhai énekesnő karakterére és zenei világára, de túl is lép azon.
A harmadik napot egy luxemburgi jazztrió, a Dock In Absolute zárta, s nekik köszönhetően mindazok, akik kitartottak hajnali két óráig, valódi zenei csemegében részesülhettek. A jazz intellektuálisabb, kísérletezőbb vonalát képviselő együttes zenéjében a kortárs jazz, a progresszív rock és a klasszikus zene hatásai keverednek, rendkívül energikus előadásmóddal párosulva. Élvezet volt meghallgatni őket.

UNDERGROUNDBÓL A NAGYSZÍNPADIG

A fesztivál negyedik napját a niši rockzene történetének szentelték a szervezők, a fellépők sorában szerepelt például a Galija, valamint a nagyon fiatal metálzenekar, a Lavina is, amely néhány év alatt a helyi undergroundból egészen az Eurovízióig jutott, hiszen Kraj mene című számukkal ők képviselték idén Szerbiát a nagy zenei fesztiválon, egészen a döntőig menetelve. Jelenlétüket az is indokolta a Nišville-en, hogy a szervezők szerint máris a város egyik legismertebb zenei exportcikkévé váltak, igazolva, milyen erős és sajátos a niši rock/alternatív zenei hagyomány, s ráadásul az Eurovíziós Dalfesztivál után most hazai közönség előtt térhettek vissza Nišbe.
Ez az általam készített válogatás természetesen csak ízelítő a Nišville Jazz Fesztivál gazdag kínálatából, amelyben a zenei mellett számos egyéb program is helyet kapott. A filmes szekcióban koncertfilmeket, játék- és dokumentumfilmeket vetítettek, egy különleges helyszínen pedig némafilmeket lehetett megtekinteni óriási vetítővásznon, élő zongorakísérettel. A vár területén képzőművészeti programok és művészeti terek is működtek, valamint képregényekhez kapcsolódó műhelyek és kiállítások várták az érdeklődőket. A gyerekeknek szóló programok sorában idén nagy szerepet kapott a színház is.
Összművészeti fesztivállá nőtte ki tehát magát a Nišville, amelyen a bőség zavarával küzdhet a látogató. Annyi izgalmas dolog történik egyszerre az erőd különböző területein, hogy ember legyen a talpán, aki mindenhová odajut, mindenbe belekóstolhat, ami felkeltette az érdeklődését. S ekkor még a kézműves kiállításokról, a Jazzmúzeum kínálatáról vagy az egyéb ínyencségekről szót sem ejtettem… Ami talán nem is akkora baj, hiszen minden évben akad rengeteg felfedezni való az új és a visszatérő fesztiválozóknak is.