Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Több mint egy hely! – így hirdették meg tizenhárom évvel ezelőtt a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesületet. A fő profiljuk a népművészet ápolása és művelése, valamint a térségünkben élő gyermekek és fiatalok művészeti nevelése. Arról, mi adta a kezdeti lendületet, és miért döntött úgy, hogy életét a néptánc oktatásának szenteli, Brezovszki Roland koreográfus, néptáncoktató, az egyesület művészeti vezetője és egyik alapítója mesélt a Taxi nézőinek.
Szinte lehetetlen lenne felsorolni mindazt, ami az elmúlt 13 évben történt. Mégis, melyek azok az élmények, mérföldkövek, amelyekre a legszívesebben emlékszik vissza?
– Egy igazán fantasztikus évet zártunk, talán erre vagyok a legbüszkébb. Ugyanakkor arra is, hogy a semmiből alakultunk meg. Nem a tudásunk vagy a tapasztalatunk volt kevés, hanem maga a kezdeményezés volt új: a Talentum mint közösség. Tizenhárman kezdtük, ma pedig százharmincan vagyunk. Ez önmagában is komoly mérföldkő. Hasonlóan meghatározó volt az ötéves jubileumunk megünneplése, majd a tízéves évfordulónk és a jelenlegi székházunkba költözés. Számomra egyébként mindig az adott pillanat a legjobb. Nem azért, mert ne tekintenék vissza, hanem mert alapvetően előre gondolkodok. Ez a szemlélet éltet, és talán ez az, ami nem hagy megöregedni sem.
A három nagy rendezvényük évről évre tömegesebb. Mi ennek a titka?
– Azt gondolom, ha valamit az ember jól csinál, nincs szükség hatalmas reklámra, a híre magától terjed. A rosszat is el lehet adni, de csak egyszer. Ha viszont évről évre egy kicsivel több a hozzáadott érték, az előbb-utóbb eljut az emberekhez. A növekedés az egyesület mindennapjaiban is kézzelfogható: a gyermekcsoport létszáma jelenleg 56 fő, ezért már szét kellett bontani, miközben folyamatosan érkeznek az újabb jelentkezők. Nagyon hálásak vagyunk a szülőknek a bizalomért, hogy ránk bízzák a gyermekeiket. Mi pedig igyekszünk ezt a bizalmat megszolgálni, és minél több élményt nyújtani. Úgy érzem, napjainkban egyre nagyobb hiány mutatkozik a valódi közösségekből. Az elmagányosodás, az állandó egyéni lét, a telefonhoz kötött mindennapok mindannyiunkat érintenek. De ha valaki le tudja tenni a telefont két órára és ott van a próbán, eljön a Palicsi Magyar Sokadalomra, készül a szólótáncversenyre vagy részt vesz egy táborban, egy idő után már azt sem tudja, hol a készüléke. Ez a közösségi élmény óriási érték. Látjuk a gyerekeken, mennyire szükségük van arra, hogy tartozzanak valahova. A Talentumban kialakult egészséges közösség a próbákon túl is összetart: a tagok együtt töltik a szabadidejüket, őszintén beszélgetnek, közös programokat szerveznek.
Van-e a népzenének, a népdalnak lelki megtartó ereje? Segíthet-e átlendülni a hétköznapok nehézségein?
– Ha belegondolunk abba, honnan ered a népzene és a néptánc, mély gyökereket találunk, és ezekbe kapaszkodni mindig jó. Az egyesület célja kezdettől fogva az volt, hogy minél többen tartozzanak ehhez a közösséghez, nemcsak gyerekek, hanem szülők is. Kiváló, velünk együtt gondolkodó szülői kollektíva áll mögöttünk, ami boldogsággal tölti meg a szívünket. Arra törekszünk, hogy a gyerekek minél mélyebb gyökereket eresszenek itt, a vajdasági, szabadkai magyar közösségben. A hagyományaink megismerésével – a táncon, a viseleten, az énekeken, a nyelven és a népzene hangzásvilágán át – erősebben kötődnek a szülőföldhöz. A gyökerek adnak megtartó erőt. Ezt felismerve talán nehezebben határozzák el magukat, hogy itt hagyják a hazájukat. Egy életünk van, ezt kell jól megszerveznünk és tartalommal megtöltenünk. Ha ehhez mindenki hozzáteszi a maga részét, akkor a boldogság is meglelhető.
Hogyan alakul az idei év programnaptára?
– Próbálunk eleget tenni az új évad kihívásainak. Minden csoport számára új koreográfiát készítünk, miközben zajlik a viseletek tervezése is. Úgy érzem, reális és megvalósítható terveket tűztünk ki magunk elé, és ezeket szeretnénk következetesen véghezvinni. Kiemelt célunk, hogy a székházban létrehozzunk egy kisebb közösségi teret. Ennek felújítása régóta tervben van, hiszen a gyerekeknek, fiataloknak nagy igényük van arra, hogy a próbákon kívül is együtt lehessenek. Ez rendkívül fontos a közösség szempontjából, és bízom benne, hogy meg tudjuk valósítani. Emellett turnét és nyári utazást is tervezünk.
Gondolkodott már azon, meddig szeretné még feleségével vezetni az egyesületet?
– Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor a stafétabotot tovább kell adni. Ugyanakkor a háttérből mindig segíteni fogjuk az utódainkat, és ott leszünk mellettük. Már most igyekszünk fiatalokat kinevelni erre a szerepre: teret adunk, útmutatást, és komoly befektetéseink vannak abba, hogy megszerezzék a szükséges tudást és tapasztalatot. Abban bízunk, hogy hazatérnek, itt folytatják a munkát, és megtalálják a helyüket ebben a közösségben.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Dér Dianna
