Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják. Hétköznapokon informatikatanárként dolgozik, hétvégente pedig fényképezőgéppel a kezében örökíti meg a legszebb pillanatokat. Kecskés Endre fényképész számára a fotózás nem csupán másodállás, hanem valódi hivatás, amely tizenhat éve kíséri életét. Beszélgetésünk során arról mesélt, milyen szakmai elvek mentén dolgozik, hogyan alakult ki a saját látásmódja, és mit tanított számára ez a hivatás az évek során. Felidéztük pályafutása legszebb pillanatait, és arról is mesélt, hogyan zajlik nála a karácsonyi fotózás.
Hogyan értékeled az idei évet fotósként?
– Az idei szezon nem volt olyan aktív, mint az előzőek. Ezt szinte minden szolgáltató megérezte a szakmában, most egy kisebb hullámvölgyet élünk át. A gazdasági nehézségek a fiatalok életére és az események szervezésére is hatással vannak. Minden drágult, ami óhatatlanul a felkérések számán is meglátszik. Mindezek ellenére úgy gondolom, összességében még így is egészen korrekt évünk volt.
Mikor érezted először, hogy a fotózás lesz a te utad?
– Hiszem, hogy nemcsak az ember választ hivatást, hanem a hivatás is választja az embert. Gyerekként, cserkészként már a táborok legszebb pillanatait próbáltam megörökíteni. Később pedig eljött az idő, amikor már nem csupán a táborlakókat fotóztam, hanem olyan eseményeket is, amelyeket nem lehet megismételni.
Van olyan jellegzetes stílusjegy, amiről felismerhető, hogy egy fotó a te munkád?
– Több fotós is nagy hatással volt rám. Kezdetben Kovács Attilától tanultam, majd a görögországi Sakis Batzalis volt az egyik mentorom, akinél már számos képzésen részt vettem, de sokat tanultam az olasz Fernando Cerronetől is. Tőlük sajátítottam el, milyen fontos, hogy az embereket úgy ábrázoljam, ahogyan a valóságban is láthatjuk őket, és mennyire lényeges a természetes bőrszín megőrzése a fényképeken. A háttér és a hangulat lehet bármilyen, de az arcot nem szabad eltorzítani. Ezért sem használok filtereket. Manapság sokan felülnek a sárgás-barnásra filterezett, egyhangúra uniformizált képekre. Rengeteg módon lehet jó fotót készíteni, de az élethű és technikailag igényes munkának nincs párja.
Ha az elmúlt évekre gondolsz, mi az, amire a legbüszkébb vagy? Van olyan élmény vagy visszajelzés, amely különösen megerősített a hivatásodban?
– Számomra az jelenti a legnagyobb elismerést, amikor látom, hogy az emberek meghatódnak a fényképek láttán. Olyankor érzem igazán, hogy amit csinálok, valódi értéket jelent számukra. Mindig win-win helyzetre törekedtem. Amikor tizenhat évvel ezelőtt elkezdtem fotózni, hatalmas álmokat dédelgettem. Úgy képzeltem, bejárom majd a világot, egyik egzotikus helyről a másikra repülök, indiai esküvőkön és különleges eseményeken fotózok. Az évek során azonban rájöttem, hogy a szépségért nem kell messzire menni. Itthon, a saját közösségünkben is rengeteg fantasztikus esemény történik. Dolgoztam Németországban, Erdélyben, Magyarországon és szerte a Kárpát-medencében, de mégis azt mondom, hogy a legjobb mulatságok nálunk zajlanak. A szakma színvonala látványosan emelkedik, remek zenekarokkal, kiváló vőfélyekkel rendelkezünk. Az évek során jól összeszokott csapatokként működünk. Nagyon örülök annak, hogy Vajdaságban ilyen erős, értékálló és összetartó szakmai közösség alakult ki.
Milyen élményekkel és kihívásokkal találkozol leggyakrabban egy esküvőn, és mi az, ami ezekben a napokban a leginkább megérint?
– Egy esküvőn a készülődés pillanataitól egészen a hajnalig tartó mulatságig együtt vagyok a párokkal, és közben mindig adódhatnak olyan váratlan helyzetek, amelyekre lehetetlen előre felkészülni. Ilyenkor a lélekjelenlét kulcsfontosságú, de ha jó és tapasztalt a csapat, akkor bármi megoldható. Sokszor engem is meglep, mennyire meg tud érinteni egy-egy esküvő. Például, amikor körbeállják a fiatalokat, és együtt éneklik az „Azért vannak a jó barátok” című dalt, ugyanaz az felemelő érzés jár át, mint gyerekként a cserkésztáborok tábortüzei mellett. Az ilyen pillanatok töltenek fel hétről hétre. Mondhatnám úgy is, hogy nem az adrenalin hajt, hanem maga az esemény varázsa.
A karácsonyi fotózások már zajlanak. Mikor lett ez ennyire népszerű, és nálad hogyan néz ki egy ilyen alkalom?
– Az elmúlt években vált igazán népszerűvé a karácsonyi fotózás. Az év során rengeteg családi képet készítek, főként kültéren – például ősszel a kelebiai erdőben –, és a kismamafotózások is gyakoriak. A karácsonyi képek viszont új divathullámként robbantak be. Ilyenkor a stúdiók ünnepi díszletet kapnak, a családok pedig igyekeznek megteremteni a meghitt, otthonos hangulatot. Én mindig arra törekszem, hogy ne egyszerű, lehúzott háttér előtt fotózzak, hanem háromdimenziós, felépített ünnepi környezetben. Így a képek sokkal élőbbek, melegebb hangulatúak lesznek. Tény, hogy apának és anyának nem kis feladat mindent összehangolni, elkészülni, a gyerekeket szépen felöltöztetni, időpontot találni. De mindez megtérül, mert ezekből a fotókból később valódi, szívhez szóló emlékek lesznek.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
