2024. április 27., szombat

Megtalált egy régi álom – VIDEÓ

Utasunk Maksó Éva, az adai Szarvas Gábor Könyvtár igazgatója

Tovább gurul a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós beszélgetőműsorának harmadik évadában is igyekszünk bemutatni a már ismert arcokat, azonban olyan személyek is az anyósülésre ülnek, akik különféle intézmények, egyesületek, szervezetek dolgozói, és ha nincsenek is mindennap a reflektorfényben, de a háttérben jelentős munkát végeznek. Adásunk minden pénteken 18 órakor jelentkezik a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és a Magyar Szó online felületén is, az írott változatot pedig minden alkalommal hétvégi lapszámunkban közöljük.

A könyvtárak lehetnek kicsik, nagyok, de kétségkívül mindegyik értékes, függetlenül attól, milyen könyveket rejtenek a polcok. Az olvasás is manapság kincsnek számít, hiszen a modern kütyük egyre jobban birtokba veszik ezt a világot, a mindennapjaink részévé válnak. Ezért ezek az intézmények nagy figyelmet fordítanak a gyermekekre és arra, hogy megszerettessék velük az olvasást. Ennek szellemében szervezi programjait az adai Szarvas Gábor Könyvtár is, Maksó Éva igazgatóval az élén. Ahogyan elmondta, igyekszik továbbvinni mindazt, amit elődei ráhagytak, emellett néhány újdonságot is belecsempészett a kínálatba, például a Hazavárlak programsorozatot. Vele beszélgettünk többek között az olvasásélményeiről, de azt is elárulta, hogy milyen célkitűzésekkel vágott bele az igazgatói mandátumba. 

Emlékszik még a gyermekkori kedvenc könyvére?
– A szüleim igen nagy gondot viseltek arról, hogy mindig kapcsolatban legyünk a könyvekkel. Emlékszem, az első könyvem a Csizmás kandúr volt, egy leporelló, és a teljes elnyüvés állapotáig lett olvasgatva. Nagyon sok magyar népmesét olvastunk, nemcsak én, hanem a szülők is nekem, meg a nagyszülők is. A nagyszülőkkel kapcsolatban szép emlék még, hogy az apai nagyapám az Egri csillagokat olvasta nekünk, mint egy folytatásos regényt, olyan 4-5 évesek lehettünk ekkor. Nagyon jó tanáraim is voltak, s mindig irányítgattak és pallérozgattak, hogy jó irányba menjek.

Manapság mennyire van jelen az életében az olvasás?
– Nagyon szeretek olvasni. Az olvasás az egy olyan szelep, ahol ki lehet engedni a gőzt. Az ember kilép a saját életéből, és megtapasztalhatja azt, hogy mindenki máshogyan éli meg az adott élethelyzeteket. Nagyon tanulságos másnak az életébe belekukkantani és átélni azt. Szinte folyamatosan olvasok valamit, azt viszont nem engedem meg magamnak, hogy ha valamit elkezdtem, akkor azt ne fejezzem be, ne olvassam ki az adott könyvet, de vannak pillanatok, amikor már nagyon szenvedek tőle, mert nem nekem való. Ilyenkor szokták mondani a könyvtáros lányok, hogy ne szenvedjen, hanem válasszon egy másikat. De úgy gondolom, hogy valami miatt csak végig kell olvasni, habár az biztos, hogy bizonyos témák csak bizonyos életszakasz után érthetők meg. Volt már olyan könyv, amire még nem voltam elég érett, és később, amikor újraolvastam, egész más értelmet kapott. Akkor értettem meg. Jelenleg is egy ilyen könyvvel vagyok küzdelemben Marilyn Monroe életéről. Nagyon szeretem az olyan témájú könyveket, amelyek valóságos élethez köthetők. Nagy várakozással nézek a könyv elébe, mit tanulhatok ebből.

Milyen célkitűzésekkel vágott bele a könyvtár vezetésébe?
– Én június vége óta vagyok a könyvtár élén. Előtte a Cseh Károly Általános Iskolának voltam az igazgatónője két mandátumban. Ezzel a könyvtár-igazgatósággal valahol egy régi álom talált meg engem. Egy általános iskolai magyartanárnőm volt egykor nagyon sikeres vezetője a könyvtárnak Adán. Nagy példaképem volt, sajnos már nincs közöttünk. Nagyon szépen vezette a könyvtárat, és valahogy úgy éreztem, hogy ha valamit szeretnék, a pedagóguspálya csúcsa után, akkor talán még az lenne, hogy a Szarvas Gábor Könyvtárt is sikerüljön vezetnem. Ezt úgy szeretném véghezvinni, hogy benne legyen az én megbízásomban mindaz, ami az eddigiekben benne volt, tehát a nagy elődök örökségéhez hű legyek, és mindent továbbvigyek, amit ők ebbe beletettek, valamint hozzátegyem mindazt, amit esetleg én még hozzá tudok tenni. Úgy érzem, hogy megtaláltuk egymást ezzel a kihívással. Én kerestem az utamat, és az út is keresett engem. Így találkoztunk mi a Szarvas Gábor Könyvtárral. Azt hiszem, hogy ennek a kapcsolatnak nemcsak én vagyok a nyertese, nemcsak én érzem magam jól ebben a szerepben, hanem a közösség is a nyertese, hiszen azóta, amióta vezetem, úgy érzem, hogy sikerült felpezsdíteni Adán a kulturális életet. Nemcsak a könyvtárhoz köthető, az olvasás igényét emelő megmozdulásokkal, rendezvényekkel, programokkal, hanem a kulturális élet egyéb területeivel is foglalkozunk. Kiállításokat szervezünk, nagyon sok színházi előadásunk is van, és igyekszem minden településünkre eljuttatni, hiszen Ada nem csak Adából áll, itt van nekünk Mohol, Törökfalu, Völgypart és Valkaisor is. Úgy érzem, hogy a könyv és a kultúra minden egyes lakoshoz el kell hogy jusson. Az az én – talán – mottóm vagy vezérfonalam, ami mentén szeretném ezt az intézményt vezetni, hogy itthon lenni jó. Minden olyan program, amit mi meg tudunk szervezni, és amit mi nyújtani tudunk a közösségnek, az mind ezt kell hogy szolgálja, hogy itt minél jobb életérzéssel éljük meg a mindennapjainkat. Azok, akik itt élnek, azoknak nagyon fontos, hogy a munka mellett ki tudjanak kapcsolódni, megélhessék azt, hogy közösségben vannak, hiszen egy telt házas színházi előadás nemcsak a színházi előadás élményét nyújtja, hanem azt is, hogy négyszázan itt vagyunk, együtt tapsolunk és együtt vagyunk.

Hogyan tudják kialakítani, illetve megtartani a jó kapcsolatot az olvasókkal?
– A gyermekeknek teljesen ingyenes a tagság, nem kell fizetni azért, hogy ő szeretne olvasni. A felnőtt olvasóknak viszont mindig igyekszünk a kedvében járni. Van egy kihelyezett kívánságládánk, és ha ők olyan könyvet szeretnének olvasni, ami a könyvtárban nem található meg, akkor oda bedobják az igénylésüket. Negyedévenként szoktunk új könyveket vásárolni, és szinte maradéktalanul, mindig megszerezzük azokat az olvasnivalókat, amire vágynak.

Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!

Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele