Nyolcvan

Több mint egy hete lapozgattam a Hét Nap Nyolcvan című, egyik legutóbbi színes mellékletét. Az első oldalon a lappal egyidős barátom, Kerekes Sándor festőművész alkotása, a Palicsi séta volt látható. Megelevenedik a víztorony, a parti sétány, hölgyek, urak, bohókás alakok. Álomképszerű, ábrándos, elgondolkodtató.

Kerekes Sándor művében kavarognak az érzések, gondolatok, mint bennünk, amikor koptatjuk a megidézett helyszín macskaköveit. A művész beleélő képessége teszi munkáit annyira egyedivé. A színek, vonalak, formák, alakok és alakzatok kombinációja szinte pszichoanalitikusan ábrázolja az emberi elmét, egy-egy hangulatot. Amikor ránézünk, rögtön feleszmélünk, hogy ez nem lehet más, csakis Kerekes-alkotás. Legtöbbeknek a virágkompozíciói és a tornyai elevenednek meg a lelki szemei előtt, amikor a KeS becenevű festő munkássága szóba kerül. A virágok, mint a megújulás, a remény és persze a nőiség, a szépség motívumai. A tornyai pedig a magányból és a közönyből kiemelkedő égi iránytűk. Legyen az a székesegyház, vagy hősünk szabadkaiságát jelképező városháza tornya, amelyet saját elmondása szerint egyik legutóbbi könyvillusztrációjában pont olyannak láttat, ahogyan ő észleli utcájának szegletéből. Ha követed a tornyot, akkor mindig jó úton jársz – sugallják a képek. Erre a mai eseményre egy keresztmetszetet hozott el nekünk, amely ennek a gazdag életműnek csupán egy vékony szeletkéje. Tekintsenek végig a képeken, majd egy pillanatra mindenki hunyja be a szemét, és gondolkodjon el azon, hogy mi az első emlék, amely megelevenedik a lelki szemei előtt. Nekem minden egyes alkalommal egy kalapos, bohém barát a fehér sáljával, mosolyával és a tágra tárt karjaival, amelyek egy baráti, erőt adó ölelésre hívnak. Bocsássák meg nekem, ha egy kissé személyesre sikerült a méltatás. Nézzék el nekem, ugyanis apai nagyapám, Agárdi Gyula szervezte meg Kerekes Sándor, már fiatalon is KeS, egyik, ha nem az első önálló kiállítását. Innen a kötelék. Egy művész, aki Sági Zoltán neuropszichiáter állandó alkotótársa, illusztrátora. Szabadkai és palicsi sétáit versekké formálta. Újvidék utcáit pedig a szintén legendás Miroslav Antić társaságában is bejárta. Ilyenkor a csillagfény vezette őket a saját tornyuk irányába.

Nagy megtiszteltetés, hogy jómagam méltathattam Kerekes Sándor - KeSt, akinek az ars poetikáját legjobban talán pont világi barátja, a már említett író, költő, Miroslav Antić ideillő néhány sora jellemzi leginkább.

„Fuss, leld meg önmagad. És tiszta fénycseppként vessz el a messzeségben…”

Elhangzott Szivácon, a Szenteleky-emléknapon, a Kerekes Sándor festményeiből összeállított kiállítás megnyitóján