A szegénység mércéje

Országunkban mintegy 800 ezer ember él abszolút szegénységben az UNICEF legutóbbi adatai szerint. Ezek az emberek nem rendelkeznek a létfenntartáshoz szükséges alapvető javakkal, mint az élelem, a megfelelő higiéniai feltételek vagy a lakhatás. A statisztika azt mutatja, hogy a tavalyi évben a szegénységi kockázat aránya 19,7 százalék volt, ami csupán 0,2 százalékkal alacsonyabb, mint az azt megelőző évben. A mutató azon lakosokat jelöli, akiknek az egy főre jutó havi jövedelme nem éri el a szegénységi küszöböt, amely egy egyszemélyes háztartás esetén 35 606 dinár volt. A háztartási szegénységi küszöb értéke két felnőtt és egy 14 év alatti gyermek esetében pedig 64 091 dinár volt.

A szabadkai Kujundžić család ennek az összegnek a töredékéből próbál megélni. Mostani otthonuk egy 28 négyzetméteres vályogház, ami felújításra szorul. A családfenntartó Béla 2018-ban szenvedett balesetet, miközben a lovaskocsijával fuvarozott. A férfinak akkor több bordája és a lába is eltört. Az orvosi kezelése elhúzódott, de azt pénz hiányában nem tudta folytatni. A lába nem gyógyult meg, így azóta mankóval jár. Felesége, Gizella gerincproblémái miatt már férje balesetét megelőzően sem tudott munkát vállalni. Évek óta otthon neveli a most 12 éves kislányukat, Martinát. Szociális támogatást ugyan kapnak, de mint mondják, az nem fedezi a létfenntartásukat.

– Nagyon szűkösek az anyagi forrásaink, ezért nem jut főtt étel az asztalra, csak kivételes alkalmakkor. A mindennapi betevő falat a mások által biztosított tartós élelmiszer. Sokan próbálnak segíteni különféle adományokkal. A kislánynak ruhát hoznak, ennek azonban nem mindig tudjuk hasznát venni, hiszen gyakran nem felel meg a méret – mondta el a könnyeivel küszködve Kujundžić Béla.

A házaspár, ha szűkösen is, nagy szeretetben él. Egyetlen céljuk, hogy Martinának megfelelő feltételeket tudjanak biztosítani. S habár az alacsony jövedelmű vagy hátrányos helyzetű családok gyermekeit előbb érheti a társadalmi kirekesztés kockázata, a most hatodikos kislány szavai szerint egy biztonságos közegre talált az iskolában. Azok, akik támogatni szeretnék a családot, a 061/131-29-18-as telefonszámon érhetik el a házaspár mindkét tagját.

Minden ötödik lakos szegénységi küszöb alatt

Szerbiában azonban nem a Kujundžić család az egyetlen, amelynek tagjai mélyszegénységben tengetik a mindennapjaikat. Az országban minden ötödik lakos a szegénységi küszöb alatt él a Köztársasági Statisztikai Intézet adatai alapján. A lakosság életszínvonala a hivatalos statisztikák mutatói szerint viszonylag alacsony. A minimálbér október elsejével növekedett az országban. Jelenleg 58 630 dinár. A kétszintű emelési folyamat második része 2026. január 1-jétől lesz érvényes, amikor is az órabér 371 dinárra nő, ami havi szinten 64 554 dináros keresetet jelent. Az átlagnyugdíj ennél kevesebb. Augusztusban még nem érte el az 51 ezer dinárt, decemberben viszont a bejelentések szerint 12,2 százalékkal emelkednek a nyugdíjak Szerbiában, így az átlagnyugdíj körülbelül 56 842 dinár lesz. Ezek az összegek az elmúlt időszakban nem fedezték a fogyasztói kosár értékét, amely egy átlagos körülmények között élő család egy meghatározott időszakra vonatkozó fogyasztási cikkeit tartalmazza. Idén júniusban az emelést megelőzően például a minimálbér 51 744 dinár volt, ugyanebben az időszakban a minimális fogyasztói kosár értéke 56 217 dinárt tett ki, az átlagos fogyasztói kosár tartalma pedig 108 204 dinárt ért. A minimális jövedelem legutóbb 2021-ben érte el a minimális fogyasztói kosár értékét. A rossz anyagi körülmények között élőknek gyakran kevés az esélyük arra, hogy jobbá tegyék sorsukat. Sok helyen étel sem jut megfelelő mennyiségben az asztalra.

Egyfajta segítség lehet a rászorulóknak a népkonyha, amely ingyenes étkezést biztosít számukra. Szabadkán a népkonyha 1993 októberében kezdte meg működését, és az elmúlt évtizedekben több ezer rászorulón segített. A Vöröskereszt szabadkai népkonyhájának van a legnagyobb számú igénylője, egész Vajdaságban mintegy 1200 személy. Naponta 1050 személyre főznek, köztük több mint 300 gyermekre is és több mint ötszáz 65 éven felüli lakosra. A rászorulók a helyi önkormányzat területén mindennap harminc átvevőhelyen juthatnak meleg ételhez. Napi szinten több mint 30 önkéntes segíti a Vöröskereszt munkáját az ételek kiosztásában. A népkonyha szolgáltatásait igénybe venni szándékozók várólistája azonban ennél nagyobb – mondta el lapunknak Miodrag Varo, a Vöröskereszt szabadkai szakmunkatársa, aki azt is hozzátette, hogy a Szociális Központnál jelentkezhet az, akinek szüksége van a népkonyha által biztosított étkeztetésre. A szabadkai népkonyha felhasználóinak száma az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan változott. A háborús időszakban, az 1990-es évek közepén naponta háromezer adag ételt készített a Vöröskereszt, míg a kétezres években 500–600 felhasználójuk volt.

A szervezet egy másik jelentős tevékenysége az élelmiszer- és higiéniai csomagok osztása. A szegénység elleni küzdelem világnapjához kapcsolódóan 2500 élelmiszercsomagot és 500 tisztálkodási szerekből álló csomagot osztottak ki az arra rászoruló lakosoknak. Ugyanakkor a ruhacsomagok osztására is kiemelt hangsúlyt fektetnek. Évente körülbelül 20 tonna ruha kerül így a nehéz sorsúakhoz.

– Szabadkán sok az idősebb polgár, akiknek muszáj igénybe venniük a Vöröskereszt által kínált lehetőségeket. Úgy szoktunk fogalmazni, hogy a település az idősebb lakosok városa. Nagyon sok olyan felhasználónk van, akiknek minimális a nyugdíjuk vagy egyáltalán nincs nyugdíjuk. Ők ezeknek a listáknak egy jelentős százalékát betöltik. A koronavírust követő időszak óta pedig azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok olyan ember is jelentkezik, illetve kér segítséget, aki a harmincas évei közepén és negyvenes évei elején jár. Ezeknek az embereknek a jelentős része különféle betegségekkel küzd vagy munkanélküli – részletezte a rászorulók helyzetét a Vöröskereszt szabadkai szakmunkatársa.

Az átmeneti melegedő is a Vöröskereszt által működik a városban. Az első mínuszok beköszöntével fogadja azokat, akiknek nincs fedél a fejük felett. A legtöbb felhasználó 60 év feletti férfi. A rendelkezésre álló 10 férőhelyet szükség esetén 12-re tudják bővíteni. A tavalyi évben 109 napig működött a melegedő és a téli hónapok folyamán összesen 21 embernek biztosított szállást.

Az idősek gyakran kerülnek a társadalom perifériájára

A szegénység elsősorban az egyén életét nehezíti meg, azonban a társadalom egészére is hat. Ha nincsenek meg a feltételek a méltó életvitelhez, az egyenes úton vezethet a társadalmi kirekesztettséghez. Az önellátásra képtelenek vagy tartós betegségben szenvedők is gyakran a társadalom perifériájára kerülnek. Szerbiában a lakosság több mint ötöde idősebb 65 évesnél. Ezeknek az embereknek egy része minimális nyugdíjból éli a mindennapjait. Sokuk számára a téli hónapok a túlélésről szólnak. Rosszabb esetben ezek az emberek magányosan élnek, olykor betegen. Ebben az esetben nyújt segítő kezet a Caritas jótékonysági szervezet, amely 1996 óta tevékenykedik Szabadkán. Többnyire a rászoruló, idős és beteg emberek megsegítésén fáradoznak. De az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került családoknak is igyekeznek támogatást nyújtani. Tüzelőt, ruhaneműt, élelmiszert, tisztálkodási és egyéb csomagokat biztosítanak a leginkább rászorulók részére. A házi ápolás 2001-től szerepel a fő tevékenységeik között. Körülbelül 1200 emberhez jutnak el hetente.

– Gondozottjaink elsősorban idős, magányosan élő, beteg emberek, akik sokszor alacsony jövedelemből vagy anyagi bevétel nélkül élnek. Azok, akik háromgenerációs családban élnek, jellemzően nem fordulnak hozzánk. Általában olyan esetekkel találkozunk, ahol a gyermekek távol élnek az idős személytől, vagy maguk is rendezetlen körülmények között tengődnek, így nem tudnak segíteni – mondta el Ric Gábor, a Caritas szabadkai szervezetének igazgatója, aki szerint Vajdaságban a lakosság egy jelentős része szubjektív szegénynek minősíthető, mivel a tényleges jövedelme kevesebb annál, mint amekkorát a szűkös megélhetési szinthez a maga számára elégségesnek tartana. Az elemzések is azt mutatják, hogy az országban a 65 év felettiek vannak a legnagyobb mértékben kitéve a szegénységi kockázatnak, őket követik az 55 és 64 év közöttiek. A legalacsonyabb szegénységi kockázati aránnyal pedig a 25 és 54 év közötti személyek rendelkeztek.

A szegénység és a nyomor felszámolásáért

Az ENSZ Közgyűlése 1992-ben nyilvánította október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjává. A döntéssel a szegénység és a nyomor felszámolásának szükségességére hívták fel a figyelmet. Az UNICEF jelentése szerint a 2019-es koronavírus-járvány milliókat taszított szegénységbe, és a nehezen elért fejlődést több mint négy évvel vetette vissza. A szegénység tehát egy súlyos az egész társadalmunkat érintő probléma, amelybe ha beleszületik az egyén, nehéz kitörni belőle. Telecski Borisz pszichológusként pályája során látott pozitív és negatív példát is a szegénységből való kitörésre. Mint mondta, jelenleg olyan társadalomban élünk, ahol a materiális javak, a gazdagság és a fogyasztás állnak a középpontban. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy az empátia és a szolidaritás sajnos csökken a szegényekkel kapcsolatban. Ezért lenne előrelépés egy olyan rendszer kidolgozása, ahol az elesettek nagyobb segítséget kapnak. Különösen romboló hatása lehet a kirekesztésnek, ha kiskorúakról van szó.

– Olyan társadalomban élünk, ahol a szegénység jelentős probléma. Egy nélkülözésben felnövő gyerek fejlődésére hatással vannak az életkörülményei. Általános jellemző, hogy az ilyen gyerekek önértékelési és önbecsülési zavarral küzdenek. A nélkülözés továbbá akadályt állíthat a tanulás és a további képzés elé is. Ennek következménye a későbbiekben az lehet, hogy a munkaerőpiacon nem tud elhelyezkedni az érintett személy – foglalta össze Telecski Borisz, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a szegény sorsban élő gyermek környezete összefogással sokat segíthet.

Az UNICEF egy korábbi, Szerbiára vonatkozó felmérése szerint az országban minden tizedik gyermek szegénységben él. Különösen sérülékenyek a kisgyermekes családok, a roma közösségekben felnövő gyermekek, valamint azok, akik falun élnek. Ezek a gyermekek nagyobb valószínűséggel hagyják el korán az iskolát, nagyobb az esélye annak, hogy valamilyen erőszakot élnek át, vagy rosszabb egészségi állapotba kerülnek. A szegénység elleni küzdelem nemzetközi napja tehát az egész világ számára egy figyelmeztetés, hiszen több mint három évtizeddel a világnap létrejöttét követően is azzal kell szembesülnünk, hogy a statisztikai adatok szerint több mint 1,1 milliárd ember él súlyos, úgynevezett többdimenziós szegénységben. Az egyenlőtlenségek pedig egyre nagyobbak. Az éghajlatváltozás és az éppen zajló konfliktusok a legszegényebbeket érintik a legsúlyosabban. A szervezet által végzett több kutatás és tanulmány is arra világít rá, hogy az utóbbi években veszélybe kerültek azok az eredmények, amelyek a szegénység elleni küzdelem, az egészségügyi ellátás, a gyermekvédelem és az oktatás területén mutatkoztak meg.