A Cake International London előválogatójaként szervezték meg a magyarországi Szikszón a Cake de la Cake tortadizájner versenyt, melyről kimagasló eredménnyel tért haza a szabadkai Marlene Patarcsity Dietrich iparművész. Eredeti foglalkozása szerint könyvelő, tizenegy hónappal ezelőtt azonban úgy döntött, a cukormázas tortadíszítés területén kamatoztatja kreativitását. A feltörekvő cukrásztehetséget a megmérettetés részleteiről, a kezdetekről és a cukrászmesterség fortélyairól faggattuk.
– A londoni versenyt évente kétszer szervezik meg Angliában. Egyik zsűritagjuk, a magyar származású Sylvia Elba úgy határozott, hogy a magyarországi cukrászokat támogatva előválogatót szervez. Az első három helyezett 500–500 angol fontot kapott, hogy részt vehessen a tavaszi versenyen. Minden résztvevő minősítést kapott, de csak a dobogósok kaphattak érmeket, én itt a negyedik voltam. Természetesen én is kijuthatok a londoni versenyre, de saját költségen. A szikszói tortadíszítő versenyre kezdő hobbi és profi kategóriában lehetett benevezni, és mivel nincs egy éve annak, hogy belevágtam a cukrászmesterségbe, ezért a szervezővel történt közös megegyezés alapján az amatőr csoportot választottam. Később kiderült, hogy kevés benevező volt, ezért összezárták a kezdőket a profikkal. Egy pillanatban azt gondoltam, hogy lemondom a versenyt, mert nem tartottam elegendőnek a 11 hónapnyi tapasztalatomat. Egy barátnőm biztatott akkor. Végül mégis elmentem, és csak három ponton múlott, hogy dobogós legyek, ezüst minősítést kapott a tortám. Ismerősöm azóta is azt mondja, hogy amatőrként mentem el, és profiként tértem haza – osztotta meg élményeit lapunkkal Marlene Patarcsity Dietrich.
A magyarországi tortadesign versenyen hihetetlen tortacsodákat mutattak be: ufókat, papagájokat vagy mesefilm-szereplőket ábrázoló édességek sorakoztak az asztalokon. A bonyolult torták több hónapig készültek.
– Amikor megláttam a többi mester munkáját, elbizonytalanodtam, mondtam is a férjemnek, hogy erről a versenyről üres kézzel térünk haza. Akkor kezdtem el reménykedni, amikor kiderült, hogy a zsűri több órán át az én tortámat analizálta. Fantasztikus torták voltak, amikről statikailag el nem lehet képzelni hogyan állnak meg. A gravitáció nem szempont egy cukrásznál. Hihetetlen megoldások voltak, de hozzá kell tenni, hogy ők évek óta ezzel foglalkoznak.
A szabadkai szecessziót és a bunyevác népviseletbe öltöztetett bandašicát ábrázoló torták elnyerték a magyarországi tortadesign verseny nemzetközi zsűrijének tetszését is.
– Több feltételnek kellett megfelelnie a kreációknak, és amit világszínvonalúnak tartottam, az a szabadkai szecesszió volt. A Raichle palota ornamentikájából inspirálódtam. A Városháza dísztermének mennyezetéről is kaptam képeket, aminek motívumait szintén beépítettem a díszítésbe. Mivel a verseny anonim volt, ezért nem mellékeltem fotókat a kreációmhoz, mert akkor könnyen rájöttek volna, kinek a munkáját értékeli a zsűri. Augusztus elsején kezdtem el készíteni a tortát, több hétig dolgoztam rajta, tehát egyértelműen nem ehető édességről van szó. A versenyre hungarocell tortadobot díszített mindenki, kivéve azok, akik ehető kategóriában mérték össze tudásukat. Fontos szempont volt viszont a dekoráció kategóriájában, hogy a díszítő elemek mindegyike ehető legyen. Egy másik kisartisztikai kategóriába is beneveztem, melyre egy babát vittem magammal. Vajdaság többnemzetiségű régió, ezért a bunyevác hagyományok egyik alakját, a bandašicát formáltam meg. Korábban is készítettem babákat, igaz, akkoriban rongyból és papírból, de azt gondolom, hogy a cukor a legjobb alapanyag erre a feladatra – mesélte a tortakészítő.
Marlene szerint a cukrászatban egyformán fontos a látvány- és az ízvilág.
– Először a szemet kell jóllakatni, hisz azon keresztül kívánjuk meg az ételt. Igaz, néha azért sütöm meg a tortát, hogy feldíszíthessem, de úgy vagyok vele, hogy ez mégiscsak egy étel. Fontos, hogy minőségi legyen minden alapanyag. A nagy cukrászatokban már minden megkapható por formájában, aminek nincs sok értelme. Manapság sok minden hamisított, és nem jó, hogy ez a gasztronómiára is átterjedt. Egészséges hozzávalókkal dolgozom. Egy jó cukrásznak elszántnak kell lennie, sokat kell dolgoznia, temérdek türelemmel, nyitottnak kell lennie az új trendek felé, és egy idő után kialakul a saját stílusa – vallja a szakember.
A szabadkai cukrászmester már javában készül a további megmérettetésekre.
– Mindig kézműveskedtem, érdekeltek a kreatív kézimunkák. Teljesen véletlenül jött az ötlet tavaly, amikor a barátnőm egy felhívást küldött át, melyben egy belgrádi francia cukrászati tanfolyamot hirdettek. Természetesen nem volt olcsó, mégis belevágtam. Nagyon megtetszett a kétnapos képzés, melyen megtanítottak margarin nélküli krémet készíteni, vékony piskótával tortát sütni. Azóta azt hiszem, hogy a századik torta elkészítéséhez közelítek, rendelésre is dolgozom, és nincs egy szabad hétvégém sem. A továbbiakban el szeretnék jutni több képzésre és versenyre is. Tömeggyártásba nem kezdenék, számomra fontos az egyediség és a minőség. Eredeti szakmámat sem váltanám le, egyelőre jól érzem magam a kis konyhámban – osztotta meg velünk terveit Marlene Patarcsity Dietrich, akinek a tortadíszítés terén számos ötlete megvalósításra vár.
