Vasárnap a kelebiai Apostolok Oszlása-templomban hálaadó szentmisét és iskolatáska-szentelést tartottak. A szentmise főbb gondolatai és üzenete a hála értelmezése volt, hogy az idei nyári aszály és hőség komoly károkat okozott a vetésekben és a szőlőkben, ám a keresztény hálaadás nem a sikerek leltára, hanem annak felismerése, hogy a veszteségek és a nehézségek ellenére is maradtak ajándékok. A szentmisén megáldották az idei terményeket és az általános iskolás gyermekek iskolatáskáit is.
Kolovity Edina felvétele
A mise vendége ft. Kapás Attila, a Váci Egyházmegye papja elmondta, hogy nemcsak akkor kell hálát adni, amikor minden remekül megy, hanem akkor is, amikor nehezebb vagy kilátástalan a helyzet.
– Az Isten nem olyan, hogy egyszer velünk van máskor pedig nem. Folyamatosan jelen van az életünkben. Látja a nehézségeinket és a küzdelmeinket és ilyenkor különösen erőt ad ahhoz, hogy ezeket le tudjuk győzni és lelkileg is felül tudjunk kerekedni rajtuk. Néha egy nagyon nehéz helyzetből később erősbben kerül ki az ember. A nehézségek arra is rávezethetnek bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mi lehet a megoldás és mit kellene tennünk, hiszen a nehézségek gondolkodásra és kreativitásra késztetnek bennünket. Fontos ilyenkor a szolidaritás gondolata is. Amikor az embernek jól megy sora, belegondol abba, hogy hány olyan ember van, akinek nem. A nehézségek megtapasztalása jobban megnyitja a szívünket mások felé, hiszen könnyebben átérezzük, hogy mit élhetnek át. Nekünk sincs sok, de mégis tudni kell adni a másiknak – taglalta Kapás Attila.
Paskó Csaba, kelebiai plébános hangsúlyozta, hogy az iskolatáska nem csak egy tárgy, mert benne vannak a tankönyvek, de ugyanakkor megtalálhatóak benne a diákok reményei, aggodalmai, a hála az élet iránt, a tudás iránti szomj és a világra való nyitottság is.
– A tárgyak megszentelése nem valamiféle babona, amely megkönnyíti a fiatalok életét, hanem inkább motiváció, lelki támasz és bátorítás a tudás megszerzésére. Egy hívő keresztény ember úgy tekint a világra, hogy minden, amink van azt ajándékba kaptuk és felelősséggel tartozunk érte. Ezt már az iskolában meg kell tanulnunk és ezt a fajta felelősségérzetet a hitönkben és a vallásgyakorlásunkban is érthetővé kell tennünk. A mai nap nemcsak a biztonságérzetért való háláról szól, hanem arról is, hogy az idei évben megtapasztalt nehézségek után feltegyük a kérdést, hogy hogyan éljünk együtt például a klímaváltozással vagy a vízhiánnyal. Az alázat kulcsszó lehet mindannyiunk számára. A reményünk, a kétkezi munkánk és a mindennapi kenyerünk mögött ott van a saját kezünk munkája, de ugyanakkor az Isten áldása is szükséges ahhoz, hogy mindazt, amit birtoklunk, azt felelősséggel tudjuk használni – nyilatkozta Paskó Csaba.
Nyitókép: Kolovity Edina felvétele
