A közelmúltban bejárta a világsajtót a hír, miszerint az angol Premier League csapatai a nyári átigazolási időszakban minden eddigi rekordot megdöntve 3,46 milliárd fontot költöttek játékosok vásárlására. Érdekesség, hogy az angol élvonalbeli klubok több pénzt fordítottak erősítésre, mint a másik négy topliga (a spanyol, a francia, a német és az olasz) együttvéve. A fő költekező a bajnoki címre törő Manchester City volt – a kékek hozzávetőleg 458 millió fontot fizettek új labdarúgók érkezésére. A legdrágább igazolás is ehhez a klubhoz köthető, a Chelsea-től megszerzett Enzo Fernándezért nem kevesebb mint 125 millió fontot fizettek ki. Érdemes megemlíteni, hogy tíz évvel korábban az angol klubok kiadása a jelenleginek csak a harmadát, 1,19 milliárd fontot tett ki.
Felmerül a kérdés: akkor az angol foci háromszor jobb lenne, mint a 2010-es évek közepén? A válasz határozott nem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a hatalmas közvetítési díjak miatt az angol klubok dúskálnak a pénzben, nagyobb költekezést engedhetnek meg maguknak, mint más országok csapatai. Ez egyúttal a pénz elértéktelenedéséhez vezetett a futball világában. 2016-ban 40–50 millió fontért világklasszisokat lehetett vásárolni, míg manapság hasonló kaliberű labdarúgókért 100–120 millió fontot kérnek el.
Érdemes az elmúlt tíz évet sportszakmailag is megvizsgálni. Vajon az angol klubok pénzügyi dominanciája a Bajnokok Ligájában – abban a versenysorozatban, ahol összehasonlíthatjuk őket más országok topcsapataival – is megnyilvánul? Nos, nem feltétlenül. Bár a vizsgált időszakban a Premier League csapatai három alkalommal is megnyerték a sorozatot (Liverpool 2019, Chelsea 2021, Manchester City 2023), együttvéve nem tudnak annyi trófeát felmutatni, mint a Real Madrid (2017, 2018, 2022 és 2024). A kép még érdekesebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy bár a királyi gárda valaha a mérhetetlen költekezések szinonimája volt, Florentino Pérez az utóbbi időszakban igencsak visszafogta magát a játékospiacon, de még így is lépést tudott tartani az angol gigászokkal. Igaz, idén a presidente hosszas unszolás hatására mélyebben a zsebébe nyúlt, és mintegy 191 millió fontért vásárolt új játékosokat, de ettől eltekintve tény, hogy az elmúlt négy átigazolási időszak során csak alig valamivel több pénzt költött, mint a City egyetlen nyár alatt.
Még érdekesebb a helyzet, ha megvizsgáljuk a Bajnokok Ligája utolsó két kiírását megnyerő klubjának, a PSG-nek az átigazolási politikáját. A párizsiak korábban számolatlanul és olykor a pénzügyi fair play határát átlépve ontották a százmilliókat játékosokra, de az utóbbi időben alaposan visszafogták magukat. Összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy 2017-ben, amikor Neymar és Kylian Mbappé egy átigazolási időszakban érkeztek a francia fővárosba, a Szentek közel 370 millió fontot fizettek kettejükért, míg az elmúlt nyáron ennek az összegnek csak mintegy a harmadáért igazoltak. Az előző években is hasonló mértéktartó kiadásokat láthatunk náluk, és mint bebizonyosodott, a trófeákat nem a font- és az euró-százmilliók nyerik.
Tanulságos megvizsgálni a klubok játékosállományainak értékét is. A mértékadó Transfermarkt adatai szerint Európa tíz legértékesebb csapata közül öt, a Manchester City, az Arsenal, a Chelsea, a Liverpool és a Manchester United is Angliából került ki. Érdemben velük csak a lista élén álló Real Madrid, valamint a PSG, a Barcelona és a Bayern München vehetik fel a versenyt. Érdekesség, hogy a listán tizedik helyezett Inter játékoskeretének értéke alig több mint a fele a Real Madridénak, ennek ellenére az olaszok a minap pont Madridban bizonyították be, hogy a pályán, ahol 11-11 ember néz farkasszemet egymással, elszántsággal és lelkesedéssel semmivé lehet tenni a sokszor semmitmondó számok halmazát.
Végezetül még egy példa arra, hogy a hatalmas összegek nem a futball minőségének drasztikus javulását hozták magukkal. 2016-ban még egyetlen klub sem volt, amelynél a játékoskeret értéke elérte volna az 1 milliárd eurót, ma már a nyolcadik Liverpool is átlépi ezt a határt, és nem sokkal van ez alatt a kilencedik Manchester United sem, egyedül a már említett Inter számít szegénylegénynek a többiekhez képest a maga 730 milliójával. Míg tíz évvel ezelőtt csak az olyan szupersztárok becsült értéke érte el a 100 millió eurót, mint Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo, manapság a sztárcsapatokban több olyan játékos is akad, akit 150 milliónál is többre taksálnak. Jelenleg az Erling Haaland–Lamine Yamal párost 220 millió euróra értékelik, de tőlük alig van lemaradva Kylian Mbappé a maga 200 millió eurójával. Azt, hogy e trió tagjai kétszer olyan jó játékosok lennének, mint Messi és Cristiano Ronaldo fénykorukban, az olvasók ítéletére bízzuk.
