A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozatunk tizennyolcadik részében a városháza térbeli elrendezését mutatjuk be.
A szabadkai Városháza a Gesamtkunstwerk elve alapján készült, amely a szecessziós építészet egyik alapvető törekvése volt. A tervező a külső építészeti struktúra mellett a teljes belső teret is részletesen kidolgozta, beleértve a festett mintákat, a burkolatokat, a kődíszeket és a bútorzatot is. Ez biztosítja az épület stílusbeli egységét. A gazdagon díszített központi reprezentatív terek mellett a kiszolgáló helyiségek is a koncepció részét képezik, letisztultabb formában – olvasható a 2012-ben megjelent Városháza-Szabadka című tanulmánykötetben. A belső terek elrendezése horizontális és vertikális síkon is szigorú funkcionális és reprezentatív hierarchiát követ. A legjelentősebb és legnagyobb méretű termek az épület centrumában, a díszlépcső-csarnok mellett találhatók. A kiemelt fontosságú helyiségek az első emeleten helyezkednek el, amelyek méretükkel, díszítettségükkel és anyaghasználatukkal is dominálnak. A homlokzat kialakítása közvetlenül tükrözi a belső funkciókat. A legfontosabb helyiségek a főbejárat, a Díszterem, valamint a polgármesteri és főispáni hivatalok a központi térre néznek. Ezen a részen a homlokzat formálása hangsúlyosabb, a változatos falfelületek, a fény és árnyék hatások a funkcionális tartalom külső megjelenítését szolgálják. A tér elosztásában a funkcionalitás dominál. A földszint teljesen nyilvános jellegű, a nagyközönség számára szabadon hozzáférhető zóna. A lakossággal való közvetlen és folyamatos kapcsolattartásért felelős közigazgatási és adminisztrációs hivatalok központja volt az első emelet. A második emelet olyan, lakossággal csak időszakosan érintkező szervek székhelye, mint a városi rendőrség, a műszaki osztály, valamint a kataszteri hivatal volt. A külvilágtól teljesen elszigetelt, a lakosság számára elzárt terület volt a harmadik emelet, ahol a városi börtön működött. A rabok mindennapi mozgását egy körülkerített sétaudvar biztosította. Az épület szerves részét képezi a torony is, amely gyakorlati és jelképes funkciót egyaránt betölt.
Tűzoltó őrtoronyként a városvédelmet szolgálta, miközben kiemelkedő magasságának köszönhetően a környező síkságról és a település távoli pontjairól is jól látható, domináns tájékozódási pontként funkcionált. Az épület szimmetriatengelyében két főbejárat található, a Köztársaság tér felőli parkosított részen át elérhető díszbejárat, valamint a vele szemközti oldalon elhelyezkedő, lépcsővel megközelíthető hivatali bejárat. Ezekre merőlegesen, a rövidebb oldalhomlokzatokon aszimmetrikus kapuk nyílnak, amelyek az egymáshoz kapcsolódó belső udvarokba vezetnek. A négy kapu között, az épület teljes külső vonalán üzlethelyiségek és kereskedések sorakoznak. A főbejárati csarnok bal oldalán egykor a városi kávéház üzemelt, a helyén ma gyorsétterem működik, míg a jobb oldalon Taussig Vilmos méteráru boltja és divatháza kapott helyet, itt ma bankfiók található. A tágas belső tereket a válaszfalak bontásával és tartóoszlopok beépítésével alakították ki. A déli oldalon, a bejárat két szélén a tervek szerint kilenc kisebb üzlethelyiség sorakozott. A hivatali bejárattól és az előcsarnoktól az udvar felé eső részeken eredetileg a rendőrség, illetve a csendőrség helyiségei helyezkedtek el. A belső udvarokat elválasztó épületrészekben találhatók a melléklépcsők. Ezek mellett eredetileg szimmetrikus kialakítású, négy fülkéből és két kisebb helyiségből álló mosdók működtek.
Nyitókép: A szabadkai Városháza térbeli elrendezése és belső hierarchiája / Fotó: Molnár Edvárd
