– Nem tettem semmi rosszat. Azért vallottam bűnösnek magam emberiesség elleni bűncselekményekben, hogy tárgyalhassak a többi vádpontról. Ha nem így teszek, a per három vagy három és fél évig is elhúzódhatott volna. A koromra való tekintettel ez nem volt elfogadható lehetőség – nyilatkozta egy korábbi, a Vi svéd magazinnak adott interjújában Biljana Plavšić.
A boszniai Szerb Köztársaság egykori elnöke kilencvenhat éves korában hunyt el Belgrádban. A beszámolók szerint a temetésre Banjalukában kerül sor.
Plavšić jugoszláv és szerb politikus, egyetemi tanár és a biológiai tudományok doktora, a boszniai Szerb Köztársaság nemzetgyűlésének képviselője, valamint az egykori Bosznia-hercegovinai Szövetségi Köztársaság elnökségének szerb tagja volt. Egykor a szarajevói Természettudományi-matematikai Kar dékánjaként, a Szerb Demokrata Párt (SDS) tisztségviselőjeként és a Szerb Népi Szövetség (SNS) elnökeként is tevékenykedett. 1930. július 7-én született Tuzlában, az akkori Jugoszláv Királyságban, Szarajevóban nőtt fel.
POLITIKAI PÁLYAFUTÁS
Az 1990-es választásokon beválasztották a boszniai kollektív elnökségbe. Ezzel egy időben a boszniai alkotmányos rend védelméért felelős tanács elnöke is volt. A boszniai háború kitörése előtt, 1992 áprilisában mindkét tisztségéről lemondott, és „átigazolt” a boszniai Szerb Köztársaság elnökségébe. A már háború sújtotta Szarajevót 1992. május 20-án hagyta el a szűkebb szerb vezetés utolsó tagjaként.
A boszniai Szerb Köztársaságban a két alelnök egyike volt egészen 1996. szeptember 14-éig, amikor is Radovan Karadžić – a nemzetközi közösség nyomására – átruházta rá az elnöki jogköröket. Az abban az évben tartott választásokon az entitás elnökévé választották, a következő, 1998-as elnökválasztáson azonban vereséget szenvedett a Szerb Radikális Párt jelöltjétől, Nikola Poplašentől.
SAJÁT PÁRTOT ALAPÍTOTT
Az SDS-ből 1997. július 20-án zárták ki. Egy hónappal később megalapította a Szerb Népi Szövetség nevű pártot, amelynek augusztus 28-án az elnökévé választották. Az 1998. május 30-án tartott második választmányi közgyűlésen ismét a szervezet elnökévé választották.
A 2000. áprilisi helyhatósági választásokon elszenvedett vereség miatt a pártja rendkívüli közgyűlése június 3-án megvonta tőle a bizalmat. Ezt a döntést követően Plavšić százöt őt támogató küldöttel együtt a párt eredeti nevén, Szerb Népi Szövetség – Biljana Plavšić néven folytatta tevékenységét. 2000 decemberének közepén egészségügyi okokra hivatkozva lemondott a boszniai Szerb Köztársaság parlamentjében betöltött képviselői tisztségéről.
HÁGAI ÍTÉLET ÉS BÖRTÖN
Plavšić 2001. január 10-én önként feladta magát a hágai Nemzetközi Törvényszéknek, amely előtt 2000. április 7-én emeltek vádat ellene népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények, a muzulmánok és horvátok ellen elkövetett háborús bűnök, valamint a genfi egyezmény 1991-es és 1992-es, Bosznia-Hercegovinában történt súlyos megsértése miatt.
2003. február 27-én tizenegy év börtönbüntetésre ítélték, miután a hágai törvényszék előtt bűnösnek vallotta magát politikai, faji és vallási alapon elkövetett üldözésben, vagyis emberiesség elleni bűncselekményben. A vádirat többi pontját ejtették. Hét évvel később azonban visszavonta a beismerését, mondván – ahogy az a svéd lapnak adott nyilatkozatából is kiderül –, csak azért vallotta magát bűnösnek, hogy a kora miatt elkerülje a hosszas, akár három és fél évig is elhúzódó pereskedést.
Hágából 2003. június 26-án szállították át Svédországba, hogy a hinsebergi börtönben töltse le büntetését, ahonnan 2009 októberének végén, büntetése kétharmadának letöltése után szabadult. Ezt követően Belgrádban visszavonultan élt, politikai tevékenységet nem folytatott. Elvált volt, gyerekei nem születtek.
GYÁVA NYERÉSZKEDŐK
Éles kritikáiról is ismert volt. A svédországi börtönből való visszatérése után, a szerb fővárosban töltött évei alatt néhány interjút is adott, amelyekben a háborús időkben megismert munkatársairól, egykori harcostársairól is beszélt. A legkevesebb jót Radovan Karadžićról mondta.
– Radovan Karadžić, a boszniai Szerb Köztársaság egykori elnöke és Momčilo Krajišnik, az ottani parlament volt házelnöke nyerészkedtek a kilencvenes évek háborúján – értékelte egy alkalommal Plavšić, aki szerint a nép szenvedésével szinte egyáltalán nem törődtek, Karadžić pedig azokban az években gyakran hangoztatta: menjen a nép „az anyja p...jába!” – Ők ketten mindenről döntöttek, és mindenből hasznot húztak. A legmegbízhatóbb és legrészletesebb adatokat róluk a munkatársuktól, Slobodan Miloševićtől kaptam. Ő mondta el nekem, hogy Krajišnik és Karadžić csempészettel foglalkozik, az egyikük testvére a montenegrói határt ellenőrzi, a másikuké pedig a račai határátkelőt. Erre én csak annyit mondtam neki: ezt mind maga tette lehetővé számukra – elevenítette fel a politikus.
– Karadžić egy szörnyen gyáva ember. Nem láttam még ekkora darab férfit, aki ennyire gyáva lett volna. Egyszer Palén ültünk, amikor lövöldözés kezdődött, sokan voltunk, de ő volt az egyetlen, aki felugrott, és elbújt egy szekrény mögé, a többiek meg sem mozdultunk. Végül kiderült, hogy csak a násznép lövöldözött. Azt pedig, hogy mennyire gyáva, azzal is bebizonyította, hogy bujkált Hága elől – emlékezett vissza egykori vezetőtársára.
Nyitókép: Wikipédia
