Szabadka fejlesztéséről, a város előtt álló feladatokról és a köztársasági szintű érdekérvényesítés jelentőségéről beszélgettünk Góli Csillával, Szabadka alpolgármesterével, aki a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági választási listáján a 16. helyen szerepel. Az interjúban szó esett a Majsai-hídnál épülő körforgalomról, a Csantavér és Orom közötti út tervéről, a Népszínház és a Városháza felújításáról, a kültelepülések gáz- és vízhálózatának fejlesztéséről, valamint a Palicsi- és a Ludasi-tó rehabilitációjáról és Szabadka épített örökségének megőrzéséről is.
A VMSZ önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten is jelen van a döntéshozatalban. Mely konkrét szabadkai eredményeket emelné ki, amelyeknél ennek jelentősége volt?
– Több olyan beruházás is megvalósult, amelyhez nemcsak pénzügyi támogatásra, hanem politikai akaratra is szükség volt. Ilyen a vasútfejlesztés, amely Szabadka stratégiai helyzetét erősítheti Budapest és Belgrád között, valamint a Népszínház, amelyet a város és a tartomány önállóan nem tudott volna finanszírozni. Környezetvédelmi szempontból is fontos előrelépés volt a regionális hulladékgazdálkodási központ létrehozása és a sándori szeméttelep bezárása, rekultivációja. Ezek olyan nagyberuházások, amelyek állami együttműködés nélkül aligha valósulhattak volna meg. Sok olyan helyi ügy van, amelyet minisztériumi vagy parlamenti szinten lehet előmozdítani. Jó példa erre a Népszínház, amelynek ügyét dr. Pásztor Bálint folyamatosan napirenden tartotta a köztársasági képviselőházban. Sokszor éppen az a legfontosabb, hogy egy helyi ügynek legyen politikai képviselete. Bízom benne, hogy a következő mandátumban is lesz lehetőség arra, hogy a Szabadka számára fontos fejlesztések állami támogatást kapjanak.
Megkezdődött a Majsai-hídnál lévő körforgalom építése is. Miért kellett ennyire sokat várni rá, és hogyan jutott el a beruházás a megvalósítás kezdetéig?
– Már az 1970-es évektől napirenden volt a Majsai-híd lábánál lévő körforgalom kiépítése, több városrendezési tervben is szerepelt, de a megvalósításhoz sokáig nem volt meg az anyagi háttér. A vasút és a híd felújításakor ennek is el kellett volna készülnie, végül azonban elmaradt. A vasútfejlesztés állami szinten koordinált beruházás volt, amelynek Szabadka kedvezményezettje volt, és nem a beruházás irányítója. Amikor megkérdeztük, miért maradt el a körforgalom, azt a választ kaptuk, hogy időközben jelentősen megemelkedett a nyersanyag és az építőanyag ára, ezek az árváltozások komoly többletköltséget jelentettek, és a körforgalmat már nem lehetett kigazdálkodni az eredeti keretből. Az elkészült útkereszteződés ráadásul közlekedési szempontból sem volt megfelelő. Közlekedésbiztonsági és észszerűségi szempontból is elengedhetetlen a körforgalom. Örülök annak, hogy a VMSZ kisebbségi pártként is rendelkezik akkora érdekérvényesítő erővel Belgrádban, hogy dr. Pásztor Bálint ezt a kérdést előre tudta mozdítani.
Milyen további beruházásokra lenne szükség a városban?
– Nagyon sok mindenre lenne szükség. Nemcsak a főútvonalak, hanem a kisebb utcák jelentős része is megérett a felújításra, ezt azonban saját forrásból nem lehet egyszerre megoldani. Ezért évente három–öt utcával pályázunk a Tartományi Nagyberuházási Alapnál. Legutóbb a Mezőgazdasági Minisztériumhoz tartozó Agrárkifizetési Igazgatóság pályázatán szereztünk támogatást a kelebiai Kirándulás utca és a hajdújárási Hevér-sor felújítására. Ezek a beruházások várhatóan 2027-ben valósulnak meg. A nagyobb útvonalak közül fontos lenne a békovai út rendezése is. Régóta napirenden van a Csantavér és Orom közötti út is. Sajnos a korábbi építési engedély lejárt, ezért új tervre van szükség. A tartomány vállalta a tervdokumentáció elkészítését, így egy építési engedéllyel rendelkező tervet kapunk majd, és amint lesz megfelelő lehetőség, pályázni fogunk a kivitelezésre.
A Városháza felújítására kiírt első eljárás eredménytelenül zárult. Hol tart ez a projekt?
– A tendereljárást az Európai Unió szabályai szerint lebonyolítottuk, egy ajánlat érkezett, ez azonban nem felelt meg az előírásoknak, ezért el kellett utasítani. Az uniós pályázatok esetében szigorú szabályok érvényesek, de ez egyben biztonságot is jelent, hiszen mindent alaposan ellenőrizni kell. A pályázatot ősszel ismét kiírjuk. Erre azért kellett várni, mert előbb egy évvel meg kellett hosszabbítani magát a projektet. A jóváhagyás nyáron érkezett meg, ezt követően kezdtük frissíteni a tenderdokumentációt.
Szabadkához számos kültelepülés tartozik. Milyen fejlesztések zajlanak jelenleg ezeken, és melyeket tartja a legfontosabbnak?
– A gázberuházást, amelyet jelenleg a Srbijagas 15 településen végez. Ez különösen fontos azokban a helyi közösségekben, amelyek korábban kimaradtak a hálózatfejlesztésből. Több település annak idején egy magáncéggel kötött szerződést a gázhálózat kiépítésére, ez a vállalat azonban időközben tönkrement, így például Csantavér és Bajmok is beruházás nélkül maradt. Ezért volt jelentős, hogy Pásztor István és Dušan Bajatović tárgyalásainak köszönhetően ezek a helyi közösségek is bekerülhettek a fejlesztésbe. A több mint 38 millió eurós beruházás a háztartások és az ipari vállalkozások számára is fontos előrelépés.
Hol tart a vízhálózat fejlesztése?
– Ezen a téren nagyon le vagyunk maradva, amit az utóbbi évek aszályai és a házi kutak kiapadása különösen láthatóvá tett. Hajdújárástól Tavankútig párhuzamosan dolgozunk azokon a területeken, amelyeken nincs megfelelő ivóvízellátás, ahol nincs terv, terveztetünk, ahol van, pályázunk, majd keressük a kivitelezéshez szükséges forrásokat. A Gazdasági Minisztérium támogatásával Tavankút irányába megkezdődhet a fővezeték kiépítése, emellett napirenden van a Hajdújárást, Ludast, Noszát és Királyhalmot érintő vízellátási mikrorégió is, amely mintegy 1,8 milliárd dináros beruházást tesz ki. Ugyanakkor a város helyi közösségei között is vannak komoly lemaradások. A következő időszak egyik legfontosabb feladata, hogy minél gyorsabban bővítsük az ivóvízhálózatot Szabadka területén. A tartománytól 11 600 méternyi vízvezeték megtervezésére kaptunk támogatást. Ha elkészülnek a tervek és meglesznek az építési engedélyek, a következő feladat a kivitelezéshez szükséges pénznek a biztosítása lesz.
A VMSZ választási programja a környezetvédelemmel is foglalkozik. Helyi szinten ilyen szempontból fontos a Palicsi- és a Ludasi-tó rehabilitációja. Hol tart a folyamat?
– Ahhoz, hogy Palics ismét vonzó fürdőhely legyen, még sok munkára és jelentős forrásokra van szükség. A KfW- és az Ecolacus-projekt keretében ugyanakkor fontos lépések történtek, amelyekhez elengedhetetlen volt Szerbia egyik legkorszerűbb szennyvíztisztítója is. A Palicsi- és a Ludasi-tó körül húszméteres védősávot alakítottak ki, amely a külső, egyebek mellett mezőgazdasági eredetű szennyeződésektől védi a tavakat. A mérések szerint a Palicsi-tó vize még nem alkalmas fürdésre, de bizonyos paraméterek már javulást mutatnak. További beavatkozásokra is szükség lesz, főként a négyes szektorban felhalmozódott iszap miatt. A tó teljes lecsapolása évekre visszavetné a turizmust, ezért más technológiát kell találni, és biztosítani hozzá a szükséges forrásokat.
A Ludasi-tó nemzetközi egyezménnyel is védett, különleges állat- és növényvilággal rendelkező természetvédelmi terület, amelynek érzékeny ökoszisztémájára sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Az Ecolacus projekt keretében Palicson szennyvízátemelő szivattyúállomás épült, ami azért fontos, mert korábban a szennyvíz egy része a Ludasi-csatornán keresztül közvetlenül a tóba került. Az a cél, hogy a mezőgazdasági és egyéb szennyezőforrásokat is fokozatosan megszüntessük, és ezzel segítsük a tó természetes regenerálódását.
Szabadka és Palics épített örökségének megőrzésével kapcsolatban mi a legnagyobb kihívás?
– Az épített örökség védelméhez önmagában nem elég a politika, szükség van az ingatlantulajdonosok, a beruházók és a turizmusban dolgozók együttműködésére is. A VMSZ-t időnként az a bírálat éri, hogy a műemlékvédelmi előírásokkal visszatartja a beruházásokat, de nem ez a cél. Ha Szabadka elveszíti szecessziós és historizáló épületeit, Palics pedig a régi villáit, éppen az egyedi karakterük tűnik el. A cél az, hogy úgy lehessen fejleszteni, hogy közben megmaradjon az összhang a régi, épített környezettel. Az örökségvédelem így nemcsak morális, hanem gazdasági értéket is jelenthet a városnak.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
