A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozatunk tizenegyedik részében a Zsolnay kerámia alkalmazását mutatjuk be a szabadkai Városháza tetőszerkezetén.
A szabadkai Városháza tetőszerkezete egy összetett, Bittó János által kivitelezett fa függesztőműves manzárdtető. A szerkezet a rizalitoknál sátortetőbe megy át, míg az udvari szárnyak felett alacsonyabb nyereg- és félnyeregtetők találhatók. A tetőhéjazat a pécsi Zsolnay gyárban készült, fehér és zöld mázas cserepekből áll, amik a gerinc felőli felső harmadban geometrikus, lefelé futó mintázatot alkotnak. A tetőtaréj fedése első osztályú, vörös színű tetőcseréppel készült. A kivitelezés során a kontyoknál és a tetőhajlatoknál a cserepeket egyedi megmunkálással illesztették és habarccsal rögzítették. A felhasznált kerámiaelemek speciális technológiával, repedésmentes mázzal és magas minőségű alapanyagból készültek a tartósság és az esztétikai megjelenés érdekében.
A szabadkai Városháza külső és belső kialakításában egyaránt meghatározó a Zsolnay kerámia alkalmazása. Az épület legkarakteresebb külső jegye a barna, fehér és zöld színű, festett hódfarkú cserepekből álló tetőfedés, aminek rombusz alakú mintázata a népi szőttesek motívumvilágát idézi. A díszítés a tetőszerkezet felső ötödében összpontosul, ahol mindkét tetősíkon zölddel hangsúlyozott fehér mintázat látható. A szelemen vonalát fehér pirogránit elemek zárják le, ezek félkör alakú, háromrészes taréjdísszel ellátott szegmensekből állnak, amelyek részletei csak közelről vehetők ki.
A tető fehér motívumai vizuális egységet alkotnak a homlokzat piros falfelületeit tagoló, fehér mértani díszítőszalagokkal. Ez a színhasználat a hagyományos népi kultúra részét képező díszített mézeskalácsok esztétikájára emlékeztet. Jakab Dezső és Komor Marcell építészek életművében, valamint a szabadkai építészetben is egyedi megoldásnak számít a fehér szín ilyen mértékű alkalmazása a tetőhéjazaton. A tető teljes vizuális hatása az építők eredeti szándékának megfelelően a magasból, leginkább a Városháza látogatható tornyából érvényesül.
A szabadkai Történelmi Levéltár dokumentumai alapján pontosan rekonstruálható a Városháza és a Zsolnay gyár közötti munkálatok ütemezése. Nikelszky Géza 1912-es tervei és Zsolnay Miklós levelezése alátámasztják, hogy a speciális eozinmázas csempék gyártása csak 1912 tavaszán kezdődött el. Jakab Dezső és Komor Marcell akkori tájékoztatása szerint a művészien kidolgozott elemek beépítését a gyár saját szakemberei végezték el május végéig, miután a lépcsőházi munkálatokkal elkészültek. A Városháza tekinthető a város és a pécsi gyár gyümölcsöző együttműködése csúcspontjának. Ennek elismeréseként, valamint a helyi építészetben betöltött meghatározó szerepük tiszteletére Zsolnay Miklós 1910-es látogatásakor a városnak két kék vázát adományozott, amelyek a mai napig Palicson láthatók.
Nyitókép: Zsolnay kerámiák a szabadkai Városházán / Fotó: Molnár Edvárd
