A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. Sorozatunk nyolcadik részében Lőwy Mór a Városházához kapcsolódó munkásságát mutatjuk be
Szabadkán 1907-ben összesen 6600 ipari és kereskedelmi munkás dolgozott, csupán pár évvel később ez a szám 13 100-ra szökött, azaz csaknem megkétszereződött. Mint ahogy azt a Braun Henrik az általa szerkesztett kötetben írja, kétségtelen, hogy ehhez a nagy fellendüléshez hozzájárultak a város nagy építési munkálatai, különösképpen a Városháza építése. Ez a hatalmas beruházás nagyszámú szabadkai iparosnak adott munkát. Abban az időben úgy tartották, hogy a szabadkai iparosságnak a mesterségbeli jelességeken kívül erénye volt a pontosság és a megbízhatóság is. Munkájuk elismeréseként a Városháza felépítését követően az előcsarnokban emléktáblát állítottak azok neveivel, akik ipari munkálataikkal az építésben közreműködtek. Braun Henrik kötetében úgy fogalmaz, kötelessége, hogy a neveknek tartalmat és jelentőséget adjon, ezáltal is megmutatva a mögöttük lévő dolgos embereket.
A faragott terméskőnek fontos jelentősége van a városháza ornamentikáján. Ez az anyag erőteljesen érvényesül a homlokzat díszítésein, ahol székely kapufáktól inspirált motívumokat alkalmaztak a tervezők. Ugyancsak megjelenik ez az erkélyeken és a loggiákon is. Az árkádok faragásait és a főlépcső munkáit Lőwy Mór vezette. A szabadkai Városháza építésekor az ő műhelye kapta meg a legjelentősebb kőfaragó munkákat. Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján az ő irányításával készültek el az épület monumentális kőelemei. A műhelyéből került ki az épületben felhasznált összes burkoló- és márványlap is.
A Városháza homlokzatának és oszlopainak kőburkolata kettős rendeltetésű. Egyrészt vizuálisan elkülöníti a hivatali és közigazgatási egységeket az épület többi részétől, másrészt a szerkezeti stabilitás érzetét kelti, hangsúlyozva az építmény intézményi jellegét. Az épület kivitelezése során többféle kőanyagot alkalmaztak, amelyek eloszlása a főhomlokzaton a legszembetűnőbb. A kékes-zöldes homokkő finom szemcséjű, tömör és egyenletes szerkezetű anyag. Ezt a kőzetet az ablakok közötti díszített oszlopok és a homlokzati felületek burkolására használták. A fehéres-sárga árnyalatú, kemény és tömör kőzet pedig meghatározó eleme a belső tereknek. Ebből készültek a díszlépcsőház mellvédjei, valamint a hivatali bejárat félköríves lépcsőszerkezete is.
Lőwy Mór korának egyik legmegbízhatóbb vállalkozója volt. A Városháza építésekor a városvezetés ragaszkodott hozzá, hogy a helyi iparosok kapjanak lehetőséget, Lőwy pedig bizonyította, hogy műhelye felveszi a versenyt a legjobb kőfaragó cégekkel is. Lőwy Mór már igen korán, a középiskola negyedik osztályának elvégzése után kőfaragótanonc lett. Később 1894-ben mint kőfaragó mester önállósította magát. A tudását nem csak hazájában, de külföldi útjai során is gyarapította. Cége 1906-ban alakult részvénytársasággá, a legnagyobb kőfaragó és márványiparral foglalkozó vállalattá.
Nyitókép: Lőwy Mór és a kőfaragók öröksége / Fotó: Molnár Edvárd
