Két halálugrás a Városházáról

A trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulóján sokat írtunk arról, hogy 1920. április 16-án vasutassztrájk kezdődött Szabadkán a készülő igazságtalan békeszerződés ellen. Április 18-án a megmozdulás általános sztrájkká terebélyesedett, majd 1920. április 19-ére virradó éjjel vasutasok és a hozzájuk csatlakozó munkások több csoportja puskákkal és pisztolyokkal felszerelve rendőrlaktanyákat támadott meg. A felkelés azonban pár óra alatt elbukott. A szerb hatóságok széles körű nyomozást indítottak a felkelésben részt vevők felkutatására. A felkelőket statáriális tárgyaláson ítélték el. Az ügy érdekessége, hogy az ügyészség a felkelést egyszerre nevezte „kommunista puccsnak”, és vádolta a résztvevőket irredentizmussal.
A Bácskai Hírlap megsárgult lapjait kutatva újabb érdekességekre bukkantunk az április 19-ei eseményekkel kapcsolatban. A napilap április 27-ei számában arról írtak, hogy egy a felkelés miatt letartóztatott személy kiugrott a Városháza egyik ablakából.
„Ma délelőtt kínos szenzációja volt a városházának. A múlt hétfő éjszakai zendüléssel kapcsolatban letartóztatott delikvensek egyike ma délelőtt tíz órakor leugrott a városháza első emeletéről.
Az öngyilkos jelölt Báics Béla 30 éves földbirtokos, akit szombaton tartóztattak le. A jómódú, jó családból származó fiatalember letartóztatása nagy feltűnést keltett. Báics Bélának a kocsisát Kisbajmokon szintén letartóztatták s a kocsis vallomása alapján vették őrizetbe Báics Bélát is, aki a padláson rejtegetett gyalogsági lövészárokágyut a kútba dobta.
Báics a büntetéstől való félelmében ma délelőtt a közgyűlési terem ablakán át a Szent István-térre ugrott. Fejjel esett le az utca kövezetére, ahol eltörte a maga elé tartott két kezét és a koponyája bal
fal csontján szenvedett nagyon súlyos, de nem életveszélyes sérüléseket.
Az öngyilkos körül az utcán nagy tömeg csoportosult. Az időközben értesített mentők megérkeztek a színhelyre és Báics Bélát a kórházba vitték.”
A Bácskai Hírlap április 28-ai számából pedig arról kapunk hírt, hogy Báics Béla belehalt sérüléseibe. Az elhunytat aztán sokan kísérték utolsó útjára.
„Kedden és szerdán százával keresték fel az ismerősök és jóbarátok, érdeklődők és jóakarók részvétükkel a családot, ahol Báich Béla végzetes tette még egy szivbemarkoló tragédiát váltott ki. A fiatalon meghalt Báich Béla ifjú felesége ugyanis, amikor meghallotta férje öngyilkosságát, elájult s utána a lelki zavar jelei mutatkoztak rajta. A szerda délutáni temetésen óriási nép tömeg vett részt. Több ezer ember osztozott a család megrendítő fájdalmában s kísérte ki utolsó útjára, a bajai úti temetőbe az ifjú földbirtokost. A gyászhintó előtt haladt a részvétkoszorukkal megterhelt kocsi, amelyen szerb, bunyevác és magyar felirási szállásokon mondtak a rokonok fájdalmas búcsút Báich Bélának” – áll az április 30-ai számban.
Aztán nem sokkal Báich Balázs tragikus halála után újabb, hasonló halálesetről számolt be a Bácskai Hírlap. A május 6-ai számban a következőket olvashatjuk erről:
„A városházának újabb véres szenzációja van. Egy fiatal borbélysegéd utánozta Báich Béla tragikus tettét, amikor egy hétre rá ugyanazon a napon és idő pontban szintén levetette magát a városi székház harmadik emeletéről.
A második öngyilkos Zelics József borbélysegéd, aki még nemrégiben Antunovics János borbélymesternél dolgozott. Zelics volt az elnöke a helyi szocialista kommunista munkás pártnak s a rokkantak egyesületének. A fiatal huszonkét éves ifjú minden szociális mozgalomban résztvett s fiatalos exaltátsággal túlzásba is vitt mindent.
Zelichet a napokban tartóztatták le s tegnap, amikor az első emeleten, a főispáni hivatalban kihallgatták s utána fel akarták kisérni a harmadik emeleti zárkába, hirtelen átvetette magát a javadalmi hivatal korlátján és a lépcsőházba levetette magát.
Percekig feküdt eszméletlenül vérbe fagyva, amig észrevették és elvitték a lépcső házból utána nemsokára megérkeztek a mentők, akik kivitték a kórházba. Zelich, aki agyrázkódást, koponyacsonttörést, súlyos belső zuzódásokat szenvedett, egyes tagjai eltörlek még estig élt és este a kórházban meghalt.”
A fentiekhez tegyük hozzá, hogy Petkovics Kálmán A tizennyolc nyárfa című 1970-ben megjelent könyvében azt állítja, hogy Báich Béla és Zelics József nem öngyilkosok lettek, hanem az államrendőrség emberei dobták le őket a mélybe. Rámutatott arra, hogy akkoriban a börtön a Városháza harmadik emeletén volt, így Báich nem követhetett el öngyilkosságot az első emeleten. Petkovics valószínűsíti, hogy Baichot az államrendőrség emberei a díszteremben hallgatták ki, majd kidobták az ablakon. Egy hétre rá hasonló módon végeztek Zeliccsel is.