A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozat korábbi részeiben már írtunk a Városháza díszterméről és annak üvegablakairól. A hetedik részben Róth Miksa üvegfestőt és mozaikművészt mutatjuk be, akinek a neve összeforrt a Városházával.
Róth Miksa üvegfestő és mozaikművész neve összeforrt a magyar szecesszió aranykorával, és talán sehol nem érvényesül annyira a zsenialitása, mint a szabadkai Városháza tereiben. Amikor Komor Marcell és Jakab Dezső megálmodták az épületet, tudták, hogy a monumentális terekhez olyan fényhatásokra van szükség, amelyek élettel töltik meg a falakat. Ehhez pedig Róth Miksát kérték fel.
Róth Miksa 1865. december 26-án, Pesten született, egy olyan családban, ahol az üvegművészet generációk óta apáról fiúra szállt. Ezért nem volt meglepő, hogy édesapja és nagyapja nyomdokaiba lépett. A mesterség alapjait édesapja műhelyében sajátította el, majd külföldi tanulmányútjai során tágította látókörét. Mindössze húszesztendős volt, amikor bátorságot merített saját üvegfestő műintézetének megalapításához. Ambícióját és technikai zsenialitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy alig három évvel később, 1888-ban már saját találmányát is levédette.
A mester nem elégedett meg az ablakkeretek szabta határokkal. Olyan úttörő eljárást dolgozott ki, amellyel az üvegmozaik kiszabadult a korábbi keretek közül. Az önmagukat összetartó szerkezetek révén immár egész teremfalakat és mennyezeteket is beboríthatott velük. Ez a technikai bravúr tette lehetővé a belső terek eddig sosem látott, ragyogó díszítését, aminek hamarosan a csodájára járt az egész szakma, 1895-re szinte mindenki tőle akart rendelni.
A szabadkai megbízás idején már nemzetközi hírű művész volt, aki ismerte a Tiffany-technika titkait és a középkori üvegablakok mélységét is. A Városháza számára készített munkái a szecesszió csúcspontját képviselik, ahol a népi motívumkincs és a történelmi tematika tökéletes egyensúlyba kerül. Róth Miksa munkája azért is különleges itt, mert tökéletesen idomult az építészek által megálmodott magyaros stílushoz.
Róth Miksa művészete és alkotásai a világ legtávolabbi pontjain is keresetté váltak. Munkásságát a hágai királynői palota üvegablakai mellett Mexikóvárosban, a Nemzeti Színház lenyűgöző üvegmozaikjai is hirdetik. Szakmai tekintélyét a korszak legrangosabb eseményein koronázták meg, 1902-ben a torinói, majd két évvel később a St. Louis-i világkiállításon is aranyéremmel tüntették ki innovatív mozaikmegoldásait.
Magyarország legreprezentatívabb épületei is elképzelhetetlenek lennének az ő üvegművészete nélkül. Mint az Országház, a Gresham-palota vagy a Magyar Nemzeti Bank. Munkásságát Magyarországon a Ferenc József-rend lovagi fokozatával és a kormányfőtanácsosi címmel ismerték el. Nemzetközi hírnevét erősítette az olasz uralkodótól kapott aranyérem, melyet a mozaikkészítés technológiájának megújításáért érdemelt ki. Szakmai közéleti szerepvállalása is jelentős volt. Évtizedeken át töltötte be a Magyar Iparművészeti Társulat alelnöki, rövid ideig pedig elnöki tisztét. Emellett számos szakmai szervezetben, köztük a neves Steindl Céhben is aktívan tevékenykedett a magyar iparművészet fejlesztéséért. Róth Miksa 1944. június 14-én, 79 éves korában hunyt el. Végső nyughelye a törökbálinti Walla–Róth családi mauzóleum. Kiváló munkáinak hála a neve továbbra is él a köztudatban.
Nyitókép: Róth Miksa kiváló ismerője volt szakmájának / Fotó: Molnár Edvárd
