Ma, az okostelefonok korában hihetetlennek tűnhet, de százhuszonöt évvel ezelőtt a Bácskai Hírlap című szabadkai közéleti lap a telefon fontosságáról győzködte olvasóit, pedig e készülék akkor már nem számított újdonságnak. Sőt, ahogy a Bácskai Hírlap 1901. február 6-án megjelent vezércikkében írták, a környező megyékben és településeken már az állami hálózat mellett a megyei hálózatok is kiépültek.
„Csak nálunk lenne uj dolog, ha megcsinálnák. Más megyékben már megvan és úgy a kereskedelem, mint más téren nagy hasznot hajt a most múlt századnak legszebb találmánya: a telefón.
Ha a megyei telefón szükséges és üdvös voltát szóvá tesszük és felhívjuk rá nemcsak Bácsmegye és városunk közönségének, de e megye hatóságainak, ipartestületeinek, kereskedelmi köreinek figyelmét: hisszük, hogy szavunk nem lesz hiábavaló és közös akarattal rövid idő alatt kivívjuk és létrehozzuk a bács-bodrogh megyei telefónt.
Ma már megyénk minden városában és a legtöbb községben be van vezetve az állami telefón. Az előfizetők száma ugyan szomorúan kevés, különösen a mi városunkban, – ahol körülbelül 90000 lakós van és az állami telefón előfizetőinek száma 160, mig más sokkal kisebb városban négy-ötszáz előfizető van, – de a megyei telefón létesülése esetén az előfizetők száma rohamosan fog emelkedni” – vázolták fel a helyzetet a vezércikkben, majd alább hozzátették:
„Temes-, Torontál-, Csanád- és Csongrád-megyékben, továbbá Erdély legtöbb megyéjében már régebben megcsinálták a megyei telefónt és érzik is annak rendkívül nagy hasznát, mért maradna a mi megyénk ezek mögött?”
A Bácskai Hírlap február 17-ei számában újból előkerült a megyei telefon ügye. Itt már arról is írtak, hogy mi az oka annak, hogy Szabadkán kevés telefon-előfizető és erre szerintük mi lenne a megoldás.
„A palicsi távbeszélő jut legelsőbb eszünkbe. Valjon nem furcsa dolog-e az, hogy az egész nyári szezón alatt, amikor száz és száz család lakik városunkból csupán kedvencz fürdő helyünkön: a villa-tulajdonosok közül csak kettőnek van telefonja. Megleljük ennek az egyik, még pedig legkomolyabb okát. És ez a magas telefóndij. Ámde a törvényhatóság kérelmére okvetlen leszállítanák a táv-beszélődijját, amint hogy Újvidék és Pétervárad és például Arad és Uj-Arad között van.
[...]
De fontos és szükséges volna úgy a távirda, mint a távbeszélőnél éjjeli szolgálatot kérelmezni. A város a tűzoltók részére külön és drága pénzen tart fenn telefont. Ezt meg lehetne, de meg is kellene takarítani az által, hogy az éjjeli szolgálat behozassék az állami telefon és távirásnál. Az ország harmadik legnagyobb városa vagyunk és még ez sincs meg. Ha nem kérünk nem adnak. Magunknak kell a magunk javát előmozdítani. Haladni a korral csak akkor lehet, ha minden követ megmozgatunk, ha nem Pató Pálkodunk!”
A fentieket a Bácskai Hírlap egy névtelen előfizetőjének levele is alátámasztotta, amit a február 24-ei számban közöltek. Az író szintén a telefonszolgáltatás magas árában látta a probléma egyik legfőbb okát.
„Olvasván a Bácskai Hírlap legutóbbi számaiban a helybeli telefon viszonyokra vonatkozólag megjelent közérdekű czikkeit, meg vagyok győződve arról, hogy e város intelligens közönsége az azokban foglalt igazságokkal és tényekkel minden tekintetben egyet ért. Valóban szomorú állapot az, hogy egy oly nagy kiterjedésű és népes városnak, mint Szabadkának, ne legyen több telefon előfizetője, mint 166, mert bátran mondhatjuk, hogy egy város szellemi és társadalmi életének, kereskedelmi forgalmának és ipari fejleltségének legbiztosabb hőmérője a telefon. Ahol a telefon elterjedve nincs, ott nincs élet, nincs ipar és nincs kereskedelem.
Hogy a telefon e város közönségének mostoha gyermeke, annak okát elsősorban mindenesetre a kereskedelem és ipar pangásában kell keresnünk. Ezek azonban általános és országos bajok, aminek orvoslása a kormány és a képviselőház feladata, s amiről az utóbbi években annyi szó esett és annyi vitatkozás hangzóit el, hogy arról egy egyszerű levél keretében beszélni nem lehet. Ebben a dologban különben is mi igénytelen polgárok mást nem tehetünk, mini azt, hogy türelemmel várjuk a viszonyok jobbrafordulását.
A második és legfőbb ok azonban: a magas előfizetési dij. A jelenlegi kedvezőtlen viszonyok között nagyon kevés kereskedő vagy iparos engedhet magának olyan beruházást, mely évenként 120 koronájába kerül” – olvasható a levélben.
A megyei telefonhálózat kiépítésére azonban még sokat kellett várniuk a szabadkaiaknak és általában a vármegyében élőknek, ugyanis a munkálatok 1913 áprilisában kezdődtek el és azok csak az év október végén fejeződtek be.
Nyitókép: Százhuszonöt évvel ezelőtt még ritka látvány volt Szabadkán a telefon / Fotó: pixabay.com
