Ahol a fény táncot jár

A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozat ötödik részében a Városháza üvegfestményeit, valamint egy rövid kitekintés erejéig Róth Miksa munkásságát mutatjuk be.

Ha a szabadkai Városházáról beszélünk, elkerülhetetlen, hogy a külső díszítőelemek mellett említést  tegyünk a lenyűgöző belső terekről, amelyeket az épület híres vitrázsai tesznek igazán feledhetetlenné. Ezek az alkotások Róth Miksa, a legjelentősebb magyar üvegfestő és mozaikművész műhelyében készültek. Számára az üvegfestés nemcsak szakma, hanem örökség volt. Édesapja, Róth Zsigmond műhelyében már gyermekkorában magába szívta a mesterség tiszteletét, ám ambíciói messzebbre repítették a családi hagyományoknál. Európai tanulmányútjai során a középkori katedrálisokat és a kor legújabb vívmányait egyaránt tanulmányozta. Amikor 1885-ben megnyitotta saját műhelyét, egyetlen vízió vezérelte, a magyar üvegfestészetet nemzetközi színtérre emelni. A Városházát több helyen is díszítik színpompás üvegberakások, ám kétségkívül legszebbek a díszteremben található, hatalmas üvegablakok.
A Városházáról szóló, Braun Henrik által szerkesztett kötetben az olvasható, hogy a díszterem hosszfalának hat üvegfestménye a nagy magyar királyokat ábrázolja, kezdve Árpád honalapítóval, Szent István és Szent László képeivel folytatva, zárva Könyves Kálmán, Nagy Lajos és Corvin Mátyás portréjával. Ezeket az üvegfestményeket az illető kornak megfelelően sajátos technikával készítették el, mely technika az üvegfestészet fénykorát leginkább jellemzi. A díszterem emelvénye fölött I. Ferenc József apostoli király alakja látható, tőle jobbra egy apród, aki az egyik kezében magyar nemzeti zászlót lobogtat, a másik kezében pedig Magyarország teljes címerét ábrázoló papírost tart. Mária Terézia királynő képe is itt található, balján egy apród Szabadka címerével. A díszterem két keskenyebb falán három-három üvegfestmény nyert elhelyezést, ezeknek gazdag, magyaros ornamentikája kiegészíti a díszterem falfestését. Ezeken az üvegfestményeken a magyar történelem kimagasló alakjai láthatóak. Köztük Hunyadi János, Werbőczy, II. Rákóczy Ferenc, Széchenyi István, Deák Ferenc és Kossuth Lajos. A dísztermen kívül a Vestibule és a díszlépcső ablakai szintén gazdag ornamentális üvegfestményekkel vannak díszítve, melyek közül a Vestibule két nagy ablaka bír különös érdekességgel, mert míg az egyiken a régi szerény városháza van megörökítve, addig a másikon az új Városháza képe látható, teljes pompában.
A Városháza vitrázsainak sorsa hűen tükrözi a 20. század viharos időszakait. Az első világháborút követő határmódosítások után az új délszláv hatalom számára nemkívánatossá váltak az üvegablakokon ábrázolt történelmi alakok, így azokat eltávolították és Városháza pincéjébe száműzték. A megüresedett ablakkeretbe szokványos üveg került. A régi vitrázsok a II. világháború idején a helyükre kerülnek, de 1944 után ismét a pincébe jutottak. Végül restaurálva visszakerültek az őket megillető, eredeti helyükre, de a tekintetek elől függönyökkel eltakarva. A függönyöket az 1970-es években távolították el. Azóta a vitrázsok eredeti pompájukban várják a látogatókat.