Vőfélyek találkozója Szabadkán

A magyar lakodalmi hagyományokban a vőfély szerepe évszázadok óta meghatározó. Ő az, aki összefogja az eseményeket, irányítja a mulatság menetét, és kapcsolatot tart az ifjú pár, a családok és a vendégek között. Vajdaságban mindez nem csupán emlék, hanem ma is élő gyakorlat. Ennek egyik jele, hogy a Szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központban már tizenkilencedik alkalommal gyűltek össze a vőfélyek és vőfélynők, hogy közösen mutassák be a hagyományos lakodalmi rendet és osszák meg tapasztalataikat.

A vőfélytalálkozón ezúttal is a régi magyar lakodalmak szokásrendjét elevenítették fel, ahol a szervezők egy teljes esküvői forgatókönyvet mutattak be. A lakodalom eseményei egymást követve, jelenetről jelenetre bontakoztak ki. A menyasszonyos és a vőlegényes ház eseményeit külön helyszíneken mutatták be, a lakodalom különböző pontjait mindig másik vőfély mutatta be.

A hagyományos alkalmi versek a lakodalom fontos részei, szerzőik korábban iskolamesterek, diákok, később falusi tanítók és kántorok voltak. A vőfélyversek egy része nyomtatásban is fennmaradt, mások szóhagyomány útján öröklődtek tovább, évszázados hagyományokat őrizve meg. A szabadkai Vőfélybál célja idén is az volt, hogy a közönség teljes képet kapjon a hagyományos magyar lakodalom menetéről és szereplőiről. Soós János vőfély, a találkozó szervezője szerint a vőfélyek a lakodalmak mozgatórugói.
– Tulajdonképpen a vőfély leveszi a terhet a szülőkről és az ifjú párról. Egy folyamatosan dolgozó vőfélynek megvan a rutinja, és tudja, hogy mikor mit kell csinálni a szervezésben, a levezetésben, gondoskodjon a vendégekről, az ifjú párról, ha valakinek kérése vagy valamilyen baja van az a vőfélyhez fordul, és a vőfély próbálja megoldani azokat – ismertette Soós János.

Az eseményre több száz vendég érkezett, a rendezvényen mintegy húsz vőfély vett részt, akik közül többen családi hagyományként, apáról fiúra örökítve űzik ezt a mesterséget. Ennek egyik példája a szabadkai Gyémánt család is. Gyémánt János vőfély elmondta, hogy fia már gyerekként érdeklődéssel figyelte a vőfélyöltözéket és a lakodalmak világát. 
– Vőfélyöltözékben látott, amikor készülődtem – már akkor kacsingatott erre a világra. Amikor hazamentem, meséltem a lakodalom hangulatáról, arról, milyen a készülődés, a tánc, az egész forgatag. Ez nagyon megtetszett neki, jó hangja van, nincs lámpaláza, és idővel elkezdett velem együtt járni a lakodalmakba, és most már ott tartunk, hogy elkezdtük megosztani a feladatokat – mondta el.

Fia, Gyémánt Dominik szintén hangsúlyozta a családi minta szerepét, ugyanakkor a saját út fontosságát is. 
– Egyértelműen sok mindent átveszek édesapámtól, a rigmusokat és a stílust is, de közben igyekszem a saját karakteremet beletenni. Így szeretném továbbvinni azt a hagyományt, amit tőle tanultam – fogalmazott a fiatal vőfély.
A hajnalig tartó vőfélybál végén nem volt kérdés, hogy a vőfély szerepe ma is élő része a vajdasági magyar közösség hagyományainak.