A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk új sorozatot indított, amelyben a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozat második részében azt az újító szellemű polgármestert és annak érdemeit mutatjuk be, aki nélkül a város jelképe ma nem állhatna Szabadka főterén.
Szabadka jellegzetes hangulatát Bíró Károlynak, a város egykori polgármesterének köszönhetjük. Az ő elszántsága és modern szemlélete nélkül a város több kiemelkedő épülete ma nem létezne. Egész alakos, életnagyságú bronzszobra a Városháza szomszédságában a munkába siető polgármestert ábrázolja. Mellette egy régi stílusú plakátoszlop áll, amelyen az újító szellemű polgármester Szabadkáért tett érdemei olvashatóak. Többek között ez a mondat: „nevéhez fűződik Szabadka szimbólumának, a szecessziós stílusú városházának a felépítése és Palicsfürdő rendezése, a szecessziós épületegyüttes és a nagypark. Merész, bölcs, határozott polgármester volt. Szabadkát polgári és jósorsa érdemes városnak látta a távoli jövőben, ezért építkezése nem csak tégla és falak, de szellemiség is.„ A mai városháza megépítésében tagadhatatlan szerepe volt.
A Braun Henrik által szerkesztett kötetben azt írják a mostani Városháza elődjéről: „bizony senki sem sajnálta a tisztességben megőszült vén kőrakást, mikor arról volt szó, hogy átépítsék, vagy újat emeljenek a helyébe.„ Az 1912-ben kiadott kötetben arról írnak, hogy Bíró Károly mielőtt a városháza eszméjét nyilvánosan felvetette volna, nem tett egy lépést sem, mielőtt az ehhez szükséges anyagi dolgokat el nem rendezte. Abban az időben Szabadka határa óriási területet zárt körül, amelynek egy része szántóföld, más része legelő volt. Továbbá a város tulajdonában hatalmas homokterületek voltak, amelyeket harmadrangú legelőként használtak és alig jövedelmezett valamit. Bíró Károly ezekre alapozta tervét, majd megkezdte a földek eladását. Az ebből befolyó összeget pedig középítési célokra tették félre. Az újító szellemű polgármester tehát kész pénzügyi alappal állt az akkori közgyűlés elé. Nem sokkal később közzé tették a pályázatot a részletes tervezői programmal együtt, amelyre tíz pályaterv érkezett. A legjobbnak Komor Marcell és Jakab Dezső műépítészek Torony alatt című tervét értékelték, majd következett a Bálint–Jámbor-féle terv, harmadik helyre pedig Raichle Ferenc terve került.
A pályabíróság ítélete után hangzott el Bíró Károly jellegzetes beszámolója is, amelyben azt taglalta, hogy homokból fog épülni a városháza – utalva az eladott homokterületekre –, de nem homokon. „A hasznavehetetlen s eddig mit sem jövedelmezett homokföldek kövekké alakulnak át, hogy időtlen időkig hirdessék Szabadka nagyságát és népének jólétét.” Az elfogadott tervek ez alatt az idő alatt jelentős változáson mentek át. Majd az év végén egyhangúlag fogadták el a körülbelül másfél milliós költségvetést. Bíró Károly személyesen járt Budapesten az apróbb módosítások jóváhagyásának érdekében. Ezt követően rohamosan haladt előre a városháza ügye. A hivatalokat ideiglenes helyekre költöztették át, majd 1908 őszén megindult az építkezési munka. Kezdetekben még csak 5 kőműves munkálkodott, majd ahogy nőtt a városháza, egyre többen dolgoztak rajta. A Braun Henrik által szerkesztett kötetben azt írják: „mire a toronyra 100 méter magasságra fölkerül a kereszt, ragyogása a hetedik határba is ellátszik.” A szabadkai Városháza ünnepélyes átadására és felavatására 1912. szeptember 15-én került sor.
A polgármester békeszerető politikája és előremutató tervei azonban darabokra törtek a világháború viharában. Élete hátralévő részében nem foglalkozott tovább politikával. Nem akarta elhagyni Szabadkát, a Radić fivérek utcában található házának emeletén tengette életét, szegénysorban. Bíró Károly városépítő tevékenysége a mai napig meghatározza Szabadka arculatát, szellemiségét, ezért örökségének ápolását a város elöljárói közös ügyként kezelik.
Nyitókép: Bíró Károly, a városépítő polgármester / Fotó: Bartus Bella
