A többnapos rendezvény gazdag programot kínált az érdeklődőknek. A városháza díszbejáratánál szalmaképek kiállítása kapott helyet, a főtéren kézművesek kínálták portékájukat, valamint néptáncosok, népzenészek léptek fel. A Dužijancával az emberek hálát adnak az Istennek a sikeres aratásért, és köszönetet mondanak az elvégzett munkáért. A vasárnapi központi program a Szent Rókus-templomban az aratópár megáldásával kezdődött. Az idei aratópárt Tomislav Ivanković és Marija Dulić alkotta. Az ünnepi misét Mirko Štefković nagybecskereki megyés püspök celebrálta.
– Mi, keresztények a remény zarándokaiként élünk ezen a világon. A Dužijanca a hit képviseletében a hálaadásról szól. Mi, emberek elsősorban Isten teremtményei vagyunk, és hálával tartozunk neki, mert életet adott nekünk. Ebből a hálából fakad az öröm is ebben a világban – összegezte gondolatait lapunknak Mirko Štefković a Dužijanca kapcsán.
Minden évben aratópárt választanak (Fotó: Bartus Bella)
Az aratóünnepet 1911-ben Blaško Rajić helyi plébános tette egyházi ünnepé, majd 1968-tól a templomokból Szabadka főterére költözött az ünnep. Ez azóta idegenforgalmi eseménnyé vált, hiszen a helyiek mellett a környező településekről is érkeznek látogatók, hogy megnézzék a Dužijanca leglátványosabb részét, a felvonulást. Ilyenkor a népviseletbe öltözött résztvevők együtt vonulnak be Szabadka főterére. A Dužijanca egyik állandó elemét, a szalmából font koronát fiákeren hozzák, és gyalogos kísérettel érkezett a szintén szalmából készült kalász is. A felvonulás lehetőséget ad az embereknek, hogy gyönyörködhessenek a hagyományos viseletekben, amelyek nagy része csak erre az alkalomra kerül elő a szekrényből. A főtéren a felvonulók be is mutatkoztak népdalaikkal. A felvonulás után Srđan Samardžić segédpolgármester Stevan Bakić polgármester nevében átvette az új kenyeret az aratópártól. Köszöntőbeszédében arról beszélt, hogy a Dužijanca kiemelt helyen van a város életében. – Amióta az emberiség megműveli a földet, a kenyér a munka, az igyekezet és az akarat szimbóluma. A kenyér létfontosságú. Szabadkán több nemzeti közösség él együtt. Mindegyiknek megvan a maga kultúrája és szokásai, mindegyiknek megvan a maga kifejezése a kenyérre is. Vannak, amelyek hasonlóak, de vannak olyanok is, amelyek nem. Mindazonáltal a kenyér egy, hiszen ugyanarról a mezőről takarítják be, egy gabonából készül, és ugyanolyan fáradságos munka által kerül az asztalra. Mint ahogy a kalász a szemeket őrzi, úgy őrzi Szabadka is az identitását, a lakosok vallási és nemzeti hovatartozásától függetlenül – hangsúlyozta Srđan Samardžić, aki hozzátette az évek alatt a Dužijanca kulturális fogalom lett, amely része a város identitásának és amelyről felismerhető Szabadka. A Dužijanca nemcsak az új kenyér ünnepe, hanem a közösség összetartozásának kifejezése is. A programsorozat közös ünnepléssel zárult a főtéren.
Nyitókép: A látványos felvonulás sok érdeklődőt vonz (Fotó: Bartus Bella)
