Hatalmas gerendák összefonásával készített óriáskerítés látványa fogadott bennünket, amikor a Google térkép azt jelezte, hogy megérkeztünk a Kelta faluba. Az autóból kilépve kicsit úgy éreztem magam, mintha az Asterix és Obelix film forgatásához készített díszlet előtt állnék. Kíváncsian vártam, hogy mi fogad bennünket a gerendák takarásában. Annak ugyanis már indulásunk előtt utánajártam, hogy az Inđija község területén levő különlegességet 2021-ben adták át rendeltetésének, mintegy kilenc évvel azután, hogy a szakemberekben megfogalmazódott az ötlet: a kelta leletek és hagyaték bemutatására egy egész falut építenek.
Egy kérdés viszont még a kapun túl sem hagyott nyugodni: Vajdaság sokszínűségében miért éppen a kelta hagyaték kapott teret, és miért pont Inđija községben. A kérdést már Gordana Vudragovićnak, a Kelta falu kurátorának tettem fel, aki az Inđijai Idegenforgalmi Szervezet szakmunkatársaként fogadott bennünket.
– A kelták a Balkánon i.e. 3. évszázadtól i.sz. 1. évszázadig éltek, így a mi területeinken is az akkori időkből maradtak feljegyzések. Nyugat-Európából érkeztek ezekre a területekre: görögországi hadjáratra indultak, ám a vereséget követően visszavonultak, és eme út folyamán telepedtek le a Száva és a Duna folyók mellé. Itt alapították meg Singidunum városát, amelyből – mint tudjuk – a későbbiek folyamán kifejlődött Belgrád. A folyók mentén viszont több falvat is kialakítottak: ezeknek a mintájára épült fel a Kelta falu is – vezetett bennünket a bejárattal szemben levő múzeum felé a kurátor.
Közben azt is elmondta, hogy a falut elsősorban turisztikai látványosságnak építették, ugyanakkor ismeretterjesztő céllal: a kinézetét és a tartalmát történészek, archeológusok és más szakemberek tudására alapozva alkották meg az építők.
– Az ötlet 2012-ben fogant meg: a közelben található lelőhelyeken felfedett tárgyak ihlették annak idején a szakembereket arra, hogy egy egész falut építsenek a leletekre és a feljegyzésekre alapozva. A környékben ugyanis több mint 60 lelőhelyen bukkantak rá az említett időszakból tárgyakra, amelyek bizonyíthatóan a keltákhoz köthetők. A legfontosabb lelőhelyek a zalánkeméni (Stari Slankamen) és a kercsedini (Krčedin), ahol egy kelta pénzverdét, azaz kovácsműhelyt is felfedtek. Ezen a területen rengeteg kelta pénzt fedeztek fel úgy a lelőhelyeken, mint a lakosok udvaraiban és a termőföldeken is. Az említett két nagy lelőhely mellett ugyanis a többi kisebb, többségében magántulajdonban levő telken helyezkedett el. Ilyenkor a fellelt tárgyakat legtöbbször az emberek hozzánk továbbítják, mi pedig vizsgálatra küldjük az intézetekbe. Sokszor vetődik fel ugyanis az a dilemma, hogy az adott tárgy római vagy kelta eredetű-e. A szakszerű vizsgálatok azonban természetesen ezt is felfedik – mutatott rá a múzeumban levő leletekre a kurátor.
A kelta eredetű tárgyak közül főként a pénzérméket állították ki, több egyéb fémből készült használati tárggyal és ékszerrel együtt. A múzeum leglátványosabb elemei azonban inkább a szemléltető eszközök: a makettek az akkori falvak elrendezését mutatják be, az életnagyságú emberi figurákon pedig a korabeli leírások alapján elkészített kelta ruházat látható.
A látványt korhű, óriás gerendakerítés takarja el a kíváncsiskodók elől (Fotó: Dávid Csilla)
Gordana Vudragović kurátor is kelta öltözékben fogadja a látogatókat (Fotó: Dávid Csilla)
Kelta eredetű leletek a múzeumban (Fotó: Dávid Csilla)
– A kelta viseletet, az edényeket és szinte mindent, ami nem fémből készült, már csak a leírások alapján tudják újraalkotni a szakemberek. Azt is elsősorban azokra a feljegyzésekre alapozva, amelyek a rómaiaktól maradtak fenn, ugyanakkor sok leírást hagyott maga után a görög Hérodotosz történész is. A kelták ugyanis nem hagytak az utókorra írott feljegyzéseket, mert közösségeikben tiltott volt az, hogy a tudásukat írott formában adják tovább. Volt saját írásmódjuk, amely nagyon különleges volt: a kelta ábécé, az ogham betűi mind egy-egy fát jelképeztek. Ezt azonban nem használták a szokásaik és a tudásuk feljegyzésére: a tiltás betartására főként a druidák figyeltek – mesélte a kurátor.
A druida jelentőségét a Kelta falu kínálatában is különleges módon alkották újra a szakemberek: lakhelye messzebb esett ugyanis a falu szélétől, kötelezően erdőben, fák között volt, lehetőleg forrás mellett. Közelében rendszerint egy szent hely is volt, ahol a falu druidája a rituálékat vezette le. Többistenhitűként ugyanis a kelták rendszeresen mutattak be áldozatot az Isteneiknek: ezeket a szertartásokat a druidák vezették le. A magyar kultúrában sámánként ismertek, és a törzs legnagyobb tudású személyeként tisztelték őket. A keltáknál a druida a falu gyógyítójaként, tanítójaként és bírájaként is tevékeny volt. Ő volt az, aki közvetített az emberek és a természet között: a kelták ugyanis nem csak az élő természetet tisztelték. Úgy vélték, hogy a kőben, a vízben, a napban is élet van, és a körülöttünk levő világban minden kapcsolódik mindenhez. A druidák hatalmas tudással rendelkeztek a természetről, ezt azonban csak az általuk kiválasztott tanítványoknak adták át: akár húsz évig is tartott, mire a szent erdőkben minden ismeretüket átadták a kiválasztottjaiknak, hiszen minden tudást kizárólag szóban és tapasztalatátvitellel közvetítettek – mesélte a szakember, aki manapság a Kelta faluban megszemélyesíti a régi idők druidáját. Így ugyanis a látogatók, akik főként gyermekek, sokkal könnyebben megértik az ókori nép társadalmi megosztását és életvitelét – magyarázta az újkori, újragondolt palástot viselő druida.
A kurátor is hagyományos öltözékben fogadja az érkezőket, a faluban levő építmények pedig tele vannak szemléltető eszközökkel. A település közepén levő fő téren egy kelta vezér szobra látható.
A kelták péksége, ahol a látogatók is süthetnek kenyeret (Fotó: Dávid Csilla)
A törzsvezér lakhelye(Fotó: Dávid Csilla)
A gyermekek megcsodálják Brennus, a Szkordiszkusz törzs vezérének szobrát a falu főterén (Fotó: Dávid Csilla)
– A szobor Brennust ábrázolja, a Szkordiszkusz törzs vezérét, aki a feljegyzések szerint megalapította Singidunumot – mutatott rá a kurátor, aki a szobor mellett levő építménybe is bevezetett bennünket. Kiderült, hogy a falu vezérének a házát is újraalkották a szakemberek. Ebben az építményben csodálhattunk meg egy nem mindennapi szövőszerkezetet is, amelyen a hagyományos és közismert vízszintes átbújtatás helyett függőleges szövésmódot alkalmaznak. A kurátortól azt is megtudtuk, hogy ez a szövésmód igencsak időigényes, és a kelták idejében is a gazdagságot jelképezte az ilyen módon előállított szövet.
A vezér lakhelye mellett egy közönséges lakba is átmentünk, ahol a látogatók a korabeli módon gölöncsérkedhetnek. Bekukkantottunk a kovácsműhelybe is, amelyben újragondolt, ám korabeli mintára készült tárgyakat fedeztünk fel: késeket, lándzsahegyeket és a már említett kelta pénz másolatait is. Vendéglátónk elmondta, hogy a műhely is él, és csoportok látogatása esetén valóban a kohó mögé áll egy kovács. Kenyeret is szoktak együtt sütni: a falu egyik leglátványosabb építménye ugyanis éppen a pékség. Ott megtudtuk, hogy a kelták nem a saját házukban sütötték a kenyeret, hanem egy külön építményben, közösen készítették el a közösség számára a vekniket. Igény szerint ezt a szokást is felelevenítik a csoportok érkezésekor. A faluban ugyanis számos programot szerveznek a látogatók számára – erősíti meg érdeklődésünket a kurátor.
– Szombatonként és vasárnaponként kreatív műhelyeket szervezünk: szövést, nemezelést, hímzést is tanulhatnak az ide érkezők, ugyanakkor készíthetnek kelta karkötőket, kipróbálhatják a gölöncsérkedést, valamint kelta kenyeret is süthetnek és ki is próbálhatják azt. A kézműves programok mellett vitézbemutatókat is tartunk: íjászatot és kardozást is láthatnak az ide érkezők, és ki is próbálhatják azokat – sorolta Gordana Vudragović, aki rámutatott arra is, hogy a faluban két építményt a mai kor igényeinek megfelelően valósítottak meg abban a stílusban, amely beleillik a nádtetős, sárfalas és fazsalugáteres hangulatba. Az egyik a kis tó felett húzódó méretes faterasz, asztalokkal és padokkal, ahol igény szerint megreggelizhetnek vagy meguzsonnázhatnak az érkező csoportok. A másik pedig a falu szélére helyezett színpad, ahol koncerteket, könyvbemutatókat és színdarabokat is szerveznek.
Hétvégenként ugyanis főként családok érkeznek a Kelta faluba: a látogatókat délelőtt 11 órától este 8-ig fogadják. A gyermekek 300 dináros áron, a nyugdíjasok 350 dinárért, a felnőttek pedig 400 dinárért járhatják körbe a falut, és vehetnek részt a foglalkozásokon, azzal, hogy délután 4 órától a gyermekek esetében 50 százalékos kedvezményt számolnak el – ismertette az árakat kérésünkre a kurátor. Kiemelte, hogy hétköznaponként kiránduló csoportokat fogadnak a megbeszélt időpontokban: ezekre az irányár megegyezik a belépőjegy árával, azaz gyerekenként 300 dinár, lehetséges kedvezményekkel. Az igényeknek megfelelően két évvel ezelőtt újítottak is: a falutól szinte teljesen elkülönítve, a méretes gerendakerítés mögött egy kalandparkot alakítottak ki, ahol mozgásigényüket is kiélhetik az oda érkező gyermekek.
– Tavaly közel harmincezren fordultak meg a Kelta faluban. Rendszerint április elején nyitjuk meg a kapukat, és az időjárástól függően október vagy november végén fejezzük be az idényt. Így az iskolai kirándulások programjába is betervezhető a Kelta falu látogatása, a nyár folyamán pedig több fesztiválnak is helyet biztosítunk, valamint saját szervezésben is megvalósítunk különféle rendezvényeket. Idén júniusban például megszerveztük az első kelta gyermekjátékokat. A kétnapos rendezvény első napján versenyeket szerveztünk, a második napon pedig bemutatókat láthattak a gyermekek, akiknek szórakoztató programokkal is kedveskedtünk. Azon a hétvégén ingyenes volt a belépés, és valóban nagy volt az érdeklődés, rengetegen érkeztek messzebbről is. Hasonló, egész hétvégés rendezvényt tartottunk augusztus elején is, ősszel viszont már hagyományosan megszervezzük a Vitéz Napokat, amelyen a régi hagyományokat ápoló egyesületek találkoznak – ismertette a terveket Gordana Vudragović.
A látogatók a kézműves programok mellett íjászkodhatnak és a kardozást is kipróbálhatják (Fotó: Dávid Csilla)
Az újkori druida a rituálék szent helyén (Fotó: Dávid Csilla)
A kelta falu egy része az őrtoronyból (Fotó: Dávid Csilla)
A hangulatos faluból távozva megcsodáltuk az őrtornyokat is, amelyekről szinte az egész község belátható. Az egyiknek a tövében egy ajándékbolt is meglapul, ahol főként kelta jelképeket ábrázoló tárgyakat lehet vásárolni. Be is tértünk: a lányomnak az élet fáját ábrázoló, fém medálos nyakéket választottam, a fiamnak pedig egy végtelenséget jelképező lóhere alakú kulcstartót vásároltam. Mindkettőhöz járt egy-egy leírás is, amelyen a kelta jelképek magyarázatát és jelentőségét olvashattuk el otthon. A beszámolómat követően leszögeztük: különleges élmény volt, amelyet egyszer együtt is meg kellene élnünk.
Nyitókép: A falu kinézetét és tartalmát történészek és archeológusok határozták meg (Fotó: Dávid Csilla)
