A zombori Lilas könyvkereskedés családi vállalkozásként működik, 1998 óta. A kezdetektől foglalkoznak szerb és magyar nyelvű könyvek, elsősorban tankönyvek, valamint tanszerek, irodai kellékek és játékok forgalmazásával. Szlákó József tulajdonost, a Lilas egyik alapítóját kérdeztük a vállalkozás történetéről, az üzleti élet buktatóiról, a vállalkozó és a közösség viszonyáról.
Hogyan kezdődött a Lilas-történet?
– A feleségemmel, Szlákó Angélával közösen indítottuk ezt a vállalkozást. A történethez hozzátartozik, hogy sem én, sem a feleségem nem vagyunk kereskedők. Jómagam osztálytanítóként végeztem, a feleségem szakmája pedig gyógyszerész. Viszont nyílt egy lehetőség, nevezetesen, amikor abszolváltam, munkát kaptam a szilágyi iskolában. Ott sok jó embert ismertem meg, így Kővári Árpád egykori neves újságíró fiát is tanítottam. Két évig dolgoztam ott és meghatározott időre voltam felvéve, majd amikor ez az időszak letelt, visszajöttem Zomborba. Itt, a városban létezett a Forumnak könyvkereskedése, de zárva tartott, így nem volt a magyarság számára könyvkereskedés a városban. Kővári Árpád felhívott a kérdéssel, hogy volna-e kedvem ebbe belefogni. Én azonnal hárítottam, mondván, nem vagyok kereskedő, de Árpád együttműködést kínált, mondván, megtanítják nekem mindennek a módját és működését. Horváth László volt akkor a Forum könyvterjesztő részlegének az igazgatója, aki felkínálta ezt a lehetőséget. Elmentem Újvidékre, fél napot tartott a kiképzés, és nem sokkal utána megnyitottuk itt, Zomborban a Forum-üzletet, amely szépen fejlődött. Mindez abban az időszakban volt, amikor már alakulgatott a kapcsolatunk a mostani feleségemmel. Őt is megkérdeztem, ha én ezt a lehetőséget megkapom, akkor segítene-e? Azt válaszolta, természetesen, sőt már a kezdetekkor mellettem állt a dolgok munkás részében, nem alkalmazottként, hanem segítségként. Egy közös lehetőség volt tehát az üzlet, amelyet lassan, lépésről lépésre felfejlesztettünk. Eljött az az idő is, amikor úgy éreztük, lépni kell. Most, visszaemlékezve, azt mondanám, inkább a feleségem volt az, aki ösztönözte ezt a folyamatot. A nők ilyen szempontból talán bátrabbak.
Mit jelentett ez a továbblépés?
– Adtunk egy ajánlatot az akkori Forumnak, amit nem igazán akartak elfogadni, ezért arra jutottunk, hogy akkor különválnak útjaink. Ekkor megnyitottuk a saját, Lilas nevű könyvkereskedésünket, de a Forummal természetesen továbbra is folytattuk az együttműködést, megmaradt a barátság minden szinten. Dolgoztunk mi is, ugyanakkor a Forum is folytatta a munkát, tehát párhuzamosan két olyan üzlet alakult meg Zomborban, ahol kaphatók voltam magyar nyelvű könyvek.
Könyvek magyar nyelven és sok minden más is… Mindjárt a legelején ilyen bő és változatos volt a kínálat?
– Kezdettől fogva széleskörű volt a kínálatunk. Mindezt annak érdekében tartottuk fontosnak, hogy amikor a vásárló belép, találja meg azt, amit keres, illetve, ha nem is talál rá éppen a keresett árucikkre, akkor ajánljunk helyette neki valami mást. Jelenleg a Horvát Otthon szomszédságában van az üzlet, ezt béreljük. Innen nem messze volt egy, a mainál sokkal kisebb üzlethelyiségünk, amelyben szintén igen bő volt a választék, akkoriban készítettünk egy reklámkampányt is a helyi rádióban, ahol mesés kis üzletként jellemezték a Lilast, ami azóta is érvényes ránk, hiszen nálunk ízléses, színes, barátságos környezetben történhet a vásárlás.
Szlákó József és Szlákó Angéla, a Lilas tulajdonosai (Fotó: A Lilas archívumából)
Minden időben a vásárlók szolgálatában… (Fotó: A Lilas archívumából)
Feltételezem, a hosszú évek alatt akadtak hullámvölgyek is. Mennyire könnyű, avagy nehéz ma vállalkozást vezetni az egykori viszonyokhoz képest itt, Nyugat-Bácskában?
– Mivel ketten vagyunk, megosztjuk a feladatokat, ilyen szempontból talán könnyebb. Természetesen voltak hullámvölgyek, ezt nem is titkoljuk, hiszen a körülmények nem mindig voltak ideálisak. Ugye, 1998-ban nyitottunk meg, amikor javában zajlott a délszláv háború, és az első alkalommal, 1991-ben egy olyan egységben voltam tartalékos katona, ahol bármi történt, azonnal vittek bennünket, ez volt jellemző… Aztán jött ’99, a NATO-bombázások időszaka, és szintén mennem kellett, a két kisgyermek és a feleségem pedig itthon voltak… Ilyen körülmények között a relatív új üzlettel, amely értelemszerűen nem is működhetett rendesen azokban az időkben, nem volt egyszerű. Én tehát nem lehettem jelen, a feleségem viszont nagyon szépen végigvezette ezt a túlélési időszakot, aminek köszönhetően az üzlet megmaradt és tudtuk folytatni. Időközben természetesen erősödtünk is, hiszen az egyik legfontosabb feladatunk a kezdetektől fogva a könyvterjesztés volt itt, Nyugat-Bácskában, ezen belül az első pillanattól kezdve prioritást élvezett a tankönyvterjesztés. Aztán eljött az az időszak, amikor mozdulnunk kellett, mert kicsivé vált az üzlethelyiség, akkor nyitottunk még egy üzletet, amelyet valójában raktárként szerettünk volna használni, úgy képzeltük el, hogy oda érkeznek majd a tankönyvek, és onnan terjesztjük azokat, ám a feleségemmel végül arra jutottunk, hogy ha már ott vagyunk, akkor miért ne lenne annak az üzlethelyiségnek egy eladási részlege is, ahova be tudnak térni az emberek, így akkoriban két kereskedést üzemeltettünk párhuzamosan. Később rájöttünk, hogy kétfelé dolgozni mégiscsak nehezebb. Szerencsére nemsokára kaptunk egy kedvező ajánlatot, itt a szomszédban, a Horvát Otthontól a jelenlegi üzlet bérlésére vonatkozóan, és úgy döntöttünk, belevágunk. A két üzlethelyiségből egy lett, onnan folytattuk tovább a munkát. Hasonló módon, ugyanazzal foglalkozunk, mint korábban is, csak a mostani üzlet nagyobb kínálatot ölel fel, a vásárlóink nagy örömére.
Mennyi embert alkalmaznak a vállalkozásban?
– Volt olyan időszak, amikor heten voltunk, jelenleg öten vagyunk. Amikor viszont elérkezik az augusztus, a szeptember, vagyis a tankönyvterjesztés és a tanszerárusítás időszaka, akkor további tíz személyt alkalmazunk szezonális jelleggel, főleg iskolásoknak, egyetemistáknak adunk idényjellegű munkalehetőséget, és ők igazán nagy segítséget jelentenek számunkra.
Mennyire lehetséges ma vállalkozást fejleszteni, illetve milyen támogatási lehetőségeket használnak fel annak érdekében, hogy fejlesszék az üzletet?
– Amikor a Prosperitati Alapítvány lehetőséget biztosított eszközbeszerzésre, akkor úgy döntöttünk, hogy mi is pályázunk. Egy fiskális szalagokat előállító gépre pályáztunk, és meg is nyertük a beszerzéséhez szükséges anyagi eszközöket, aminek köszönhetően rövidesen be is indítottuk a gépet, és így újabb munkást tudtunk alkalmazni. Nem sokkal később a Bethlen Gábor Alap pályázatának köszönhetően szublimációs nyomtatókat vásároltunk, nemrég pedig újból pályáztunk a Prosperitati Alapítványnál, és az elnyert összegből sikerült DTF-nyomtatót és UV-nyomtatót vásárolnunk. Ezek lehetőséget biztosítottak arra, hogy még komolyabban tudjunk foglalkozni a nyomtatás és a grafikus design szolgáltatásával. Tagadhatatlan, hogy folyamatos mozgásban, megújulásban kell lenni, hiszen könyvkereskedésként nem tudnánk hosszú távon megmaradni. Nagy a konkurencia, és az utóbbi időben mindannyian észrevesszük, hogy a különböző üzletláncok igen jelentős térhódításba kezdenek. Példának okáért, mi egész évben tartjuk a füzeteket, ceruzákat stb. Aztán elérkezik a szezon, és az üzletláncokban megjelenik egy csomó mindezekből az árucikkekből, majd egy hónap múlva szinte teljesen eltűnik. Ez így történik minden évben. Természetesen nem azt akarjuk, hogy mindenki hozzánk járjon vásárolni és mindenki nálunk szerezze be a szükséges eszközöket, mindössze arra szeretnék rámutatni, hogy talán az állandóság és a megbízhatóság is olyan erények lehetnek a piacon, amelyekre a vevő odafigyel, amelyeket maga is megbecsül.
Fontos volna tudatosítani a hűség alapú vásárlás mindenki számára hasznos előnyeit…
– Nagyon sok visszatérő vásárlónk van, akik jól érzik magukat nálunk, és ha esetleg nálunk egy dinárral többe kerül az a füzet vagy ceruza, ami egyébként egyáltalán nem biztos, akkor is nálunk vásárolja meg. Igyekszünk hálával, odaadással viseltetni a vevőink felé. Van például egy érdekes, szezonális akciónk, aminek értelmében azoknak, akik nálunk vásárolják meg a tankönyveket, engedményeket adunk a tanszerek vásárlásakor.
Van-e olyan, hogy közösségtudatos vállalkozó? Ön az üzletvezetés mellett elnöki posztot tölt be a zombori Magyar Polgári Kaszinóban.
– Számomra óriási megtiszteltetés, hogy a Magyar Polgári Kaszinó elnöke lehetek. Jó kis közösség ez. Nem sokan vagyunk aktívak, de a közös erőnek nagy hatása van. Mindez talán úgy kötődik a Lilassal, hogy mi itt, a könyvkereskedésben sok embert ismerünk, betérnek hozzánk az iskolák munkatársai, az egyesületek tagjai stb., akikkel számtalanszor leülünk csak úgy beszélgetni, nem kizárólag üzleti ügyekről, hanem minden más témáról is beszélgetve. Ezek az élő kapcsolatok azok, amelyeket némiképp összefontam a Kaszinóban való jelenléttel is. A zombori magyarok számára fontos a Magyar Polgári Kaszinó, mint egyesület és mint közösség, és ezt így érezzük mindannyian, akik ott vagyunk.
Hangsúlyos lehet az az attitűd, ahogyan a közösség felé is fordulnak, és nem csupán az üzleti haszon, a felemelkedés motiválja önöket.
– Amennyiben úgy alakul, hogy valaki segítségre szorul, illetve valamiféle támogatásról van szó és lehetőségünk adódik rá, akkor azt megtesszük, és itt nemcsak a Kaszinóról beszélek, hanem vonatkozik ez a többi művelődési egyesületre is. Nagyon jó érzés, amikor valamilyen rendezvény van, és abba valamilyen módon, akár támogatás szintjén, akár bármilyen más módon részt vehetünk. Éppen ezért igyekszünk ebben az irányban is mozogni, és nem kizárólag a gazdasági vetületét nézni a történetnek.
Nyitókép: Bő választék várja a vásárlókat a ,,mesés kis üzletben” (Fotó: A Lilas archívumából)
