A Masaryk utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Masaryk utca egy hosszú utca, amely az Eugen Kumičić utcától, pontosabban az 1-es számú rendelőtől vezet a város határig, és Csehszlovákia egyik alapítójának, első elnökének nevét viseli.
Tomáš Garrigue Masaryk 1850. március 7-én szegény munkáscsaládban látta meg a napvilágot az akkor Osztrák Császársághoz tartozó Morvaország Hodonín városában. Később magyar újságírókkal beszélve többször említette, hogy szlovák édesapja Magyarországon, pontosabban a Nyitra megyei Kopcsán született. Masaryk a bécsi egyetemen szerzett bölcsészdoktorátust, majd 1882-től a prágai egyetem cseh részén tanított filozófiát. Még 1881-ben Bécsben írta tanulmányát az öngyilkosságról, amelyet mint modern civilizációs tömegjelenséget írt le. E munkája tudományos berkekben nagy visszhangot váltott ki. A következő években cseh kulturális lapot indított útjára és politikai lapot szerkesztett. 1891 és 1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907 és 1914 között a hívei által alapított Cseh Haladó (Realista) Párt színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. Ekkor még azt remélte, hogy a Monarchia keretein belül biztosíthatja a cseh nemzetiségi jogokat, ugyanis ekkor még úgy gondolta, hogy szükség van egy nagy államra az orosz és a német birodalom közötti térségben. Az I. világháború után azonban a Monarchiát már fejlődésre képtelennek látta, és helyette a térség jövőjének zálogát az új nemzeti kisállamok föderációjában. Így 1914-ben emigrációba vonult és igyekezett megszerezni az antanthatalmak támogatását egy önálló csehszlovák állam létrehozásához. Ennek érdekében 1916-ban létrehozta a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, 1917-ben pedig Oroszországban megszervezte az 50 ezer fős Csehszlovák Légiót, amely a bolsevikok ellen harcolt. 1918-ban ügyének megnyerte az Egyesült Államok akkori elnökét, Thomas Woodrow Wilsont. Így Masaryknak köszönhetően az I. világháború után a Monarchia romjain létrejött az önálló Csehszlovákia. 1918. november 14-én Masarykot megválasztották az új állam első elnökévé. Ezt követően 1920-ban, 1927-ben és 1934-ben is újraválasztották. A két világháború között ő volt Közép-Európa egyik legtekintélyesebb politikusa, a polgári demokratikus köztársaság erkölcsi szimbóluma. Habár elnökként csak a szimbolikus gesztusok szintjén, de több lépést tett a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek felé. Többek között körútjain beszédeit magyarul is elmondta és megkoszorúzta Madách Imre sírját Alsósztregován. 1935-ben idős korára és betegségére való tekintettel lemondott. Helyét tanítványa, Edvard Beneš vette át. 1937. szeptember 14-én hunyt el Lányban. Fia, Jan Masaryk szintén a csehszlovák politika jelentős szereplője volt, a II. világháború idején és az azt követő években.
A Masaryk utca az I. világháború végét követő impériumváltás után jött létre, két utca összevonásával. A dualizmus korában az utca rövidebb Eugen Kumičić és a Božidar Adžija utca közötti szakasza a Molnár utca, míg az utca további hosszabb szakasza a Hosszú utca nevet viselte. A két utcát 1918 után a jeles csehszlovák politikus neve alatt egyesítették. Az utca a II. világháború után is megtartotta a nevét.