Szobraink története című, tízrészes sorozatunkban azokkal a köztéri domborművekkel és szobrokkal ismerkedhetnek meg az olvasók, amelyek állításának hátteréről, történetükről, arról, minek is állítanak emléket, talán keveset tudunk.
A szabadkaiak legtöbbször csak barátok templomának emlegetik városunk Ferences templomát. Eredetileg a régi szabadkai vár alapjaira kezdték meg az építését. 1730 és 1736 között épült fel, a még csak egy toronnyal rendelkező templom.
A templom homlokzatát egy igen szép klasszicista dombormű ékesíti, Huber József munkája. A dombormű az árkád alatt helyezkedik el, a bal oldali bejárat mellett. Huber József (1777–1832) híres szobrász a Bécsi Akadémia tagja volt. Többek között Párizsban is dolgozott, kőfaragó munkálatokat végzett, és a Louvre épületén is dolgozott. A szabadkai emlékművet vörös márványból faragták. Ez a fajta márvány igen különleges ritka színe miatt. Ez az emlékmű a legrégebbi klasszicista példány, mely műemlékvédelem alatt áll.
A dombormű egy női alakot ábrázol, aki egy urnára támaszkodik, melynek nyakára egy kígyó tekeredik. A kígyó saját farkába harapva jelképezi az örökkévalót. A női alak feje fölött egy örök láng ég. Az emlékművet Koin Mihálynak és családjának szentelték. Szabadka város egykori népszószólója 1817. december 7-én halt meg, 17 évig állt a város szolgálatában. A dombormű ma igen jó állapotban van, mivel a felette elhelyezkedő boltív megvédi minden nemű nedvességtől. Különböző kémiai anyagokat tartalmazó vegyszereket is használtak a dombormű tisztításához, és ezek az anyagok fehér foltokat okoztak a domborművön. Nagyon fontos az ilyesfajta domborművek esetében a tisztán tartás. Lemosás után különleges gyantával kenik át a márványt, mely biztosítja, hogy az anyagnak ne essen baja.
