Lévay Endrére, a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet egyik alapítójára, Szabadka város szerelmesére emlékeztek szombaton este a Save Subotica által szervezett teadélutánon. Munkatársai, barátai, családtagjai meséltek Bandi bácsiról, akiről Bela Duranci azt mondta, elájulna, ha most köztünk lenne, mert olyan sok az ősz hajú ember, hogy ő nem tudná, hol is van. Bela Duranci, Bandi bácsi egyik munkatársa a teadélután során elmesélte, annak idején több ötlet, tenni akarás volt az emberekben. Amikor Bandika a Zsinagóga kupoláján dolgozott, mert az megdőlt, s végül kitalálta, hogyan is lehetne kiegyenesíteni, nem kívülről, hanem az épület belsejéből figyelte a munkálatokat, mondván, ha mégsem sikerül, őt is üsse agyon a lezuhanó kupola. Ilyen odaadással végezte munkáját. Kiemelte azt is, hogy ők már a hatvanas években dolgoztak a tanyák megmentésén, mert tudták, hogy azok értékesek, most pedig 2012-ben a tavankúti tanyákból akarnak falusi turizmust csinálni? Felfedezték a spanyol viaszt... – tette hozzá Duranci.
Dévavári Beszédes Valéria az almazöld frizsiderre, Ante Rudinski a művészemberre, Gordana Prčić Vujnović Bandi bácsi fehér köpenyére emlékezett. Lévay Endre mindig teázott, s mindenkit teával kínált – mesélte Gordana, s amikor ő elkezdett dolgozni az intézetben, őt is kínálta, de mindig visszautasította. Mire egyszer elfogadta a meleg italt, kiderült, hogy abban minden alkalommal volt vodka vagy rum is.
Lévay Endre mindenki szemében úriember volt, fantasztikus építész, tökéletes színérzékkel, aki szabad kézzel milliméter pontossággal tudott rajzolni. Imádta Szabadkát, rengeteg terve volt. Sokan úgy gondolják, ha tovább élt volna, ha még élne, sok szabadkai épület megmenekült volna a bontástól.
