Kuglisok között a legjobb

Bácskossuthfalván is évtizedek óta nagy hagyománya van a tekének, azaz ahogyan a faluban nevezik: a kuglizásnak. A Sloboda Teke Klub tagjai pedig időről időre a kiemelkedő eredményeik okán hallatnak magukról. Legutóbb Frank Szabolcs, a Sloboda ifjú tagja, a falu minden idők legsikeresebb kuglisa ért el ragyogó eredményt. Miután az országos döntőben a harmadik legjobb játékosként öregbítette klubja és Bácskossuthfalva jó hírnevét, a falunapi ünnepség keretében néhány hete Faluplakett elismerést vehetett át. Frank Szabolcs eredményei apropóján látogattunk el a Rekreációs Központ épületében üzemelő pályájára, ahol az ifjú sportolóval és a mögötte álló klub képviselőivel beszélgettünk.

– Huszonöt éves vagyok, 2014 óta tekézek, Bogárdi József edző, a klubunk elnöke szárnyai alatt kezdtem el komolyabban foglalkozni ezzel a sportággal. Az általános iskola 7. osztályába jártam, amikor a tornatanárom, Bika Lajos kihozta az osztályomat a pályára, akkor ismerkedtem meg a tekézéssel. Bevallom, azonnal megtetszett, és azóta is töretlen a szeretetem felé. Ugyan elsősorban hobbiként tekintek rá, ám már talán kicsit több annál, és ami még külön öröm számomra, az az, hogy eredményes is vagyok benne. A tekében kicsit másként számítódnak a korcsoportok, mint a többi sportágban. Így az első sikereimet 15 éves koromig a pionír és 18 éves koromig a kadét korcsoportban értem el, 23 éves koromig az ifjúsági csoportban versenyeztem, két éve pedig a szeniorok között indulok a különféle megmérettetéseken. Az idei sikerem volt az eddigi legjelentősebb, az, hogy Apatinban bejutottam az országos döntőbe. Szerencsére nem vagyok különösebben izgulós típus, úgyhogy az nem jelentett gondot, nem nyomta rá a bélyegét a teljesítményemre. Az elért eredményem hatalmas örömmel töltött el engem is és a csapattársaimat is – tudtuk meg a fényes karrier előtt álló, egyébként csendes szavú és szerény sportolótól, akitől az iránt is érdeklődtünk, hogy mi a sikerének a kulcsa.

– Nekem az a tapasztalatom, hogy nem feltétlenül a fizikai erőnléten múlik a siker, inkább a precizitáson és a jól átgondolt dobáson, a lendítésen. Ha oda tudok figyelni a dobások közben, hogy a megfelelő irányba lendüljön a golyó, akkor jó lesz a dobás. Ez sok mindenen múlik, például, ha valami miatt le van gyengülve a szervezetem, vagy sérüléssel küzdök, az mind negatív hatással lehet a teljesítményemre. Nekem nincs szükségem más élénkítőitalra a pályán, csak egy üveg tiszta vízre – árulta el Frank Szabolcs, akitől azt is megkérdeztük, hogyan képzeli el magát mondjuk, tíz év múlva, hol szeretne majd tartani a sportágon belül.

– Ezen őszintén szólva még nem is gondolkodtam, bevallom, fogalmam sincs mi lesz egy évtized múlva. Jelenleg nagyszerűen érzem magam a sportágon belül, igazából kikapcsolódásként élem meg a tekézést. Igyekszem minél több versenyen részt venni, és a pályára lépve minél összeszedettebben megélni azokat – fogalmazott az ifjú tekéző, akitől Tót Lajos, a Sloboda Teke Klub vezetőségi tagja vette át a szót.

– Csak néhány részlet Szabolcs legutóbbi eredményeiről: tavaly, azaz 2025 novemberében az országos bajnokságon sprintben második helyezett lett, csak a döntőben veszített a hazai pályán fellépő országos bajnoktól, Ivan Trošićtól Kragujevacon. A folytatásban a Közép-Bácska régió bajnokságát szinte játszi könnyedséggel nyerte meg. Azt, hogy Frank Szabolcs országos szinten a teke sport élvonalához tartozik, január elején is bebizonyította, amikor is Kerényen a vajdasági egyéni bajnokságot 641 fás teljesítménnyel nyerte meg. Ezzel az eredménnyel, mint vajdaság bajnoka került be az országos döntőbe, ahol 32 játékos vett részt. A harmadik legjobb eredménnyel került be a nyolcaddöntőbe, ahol simán több, mint 100 fával verte az ellenfelét. A negyeddöntőből 677 fás egyéni csúccsal került be az elődöntőbe, és az országos egyéni bajnokságot bronzérmesként fejezte a bori Mateja Tadić, és a topolyai Danilo Mandić mögött. Az apatini áprilisi döntőben már csak az országos bajnokság legjobb négy játékosa vett részt. Akkor sajnos a sorsolás úgy alakult, hogy az elődöntőben a sokszoros válogatott és világbajnoki ezüstérmes Kovacsić Igorral került szembe. És habár Szabolcs jó játékot nyújtott, mégis alulmaradt a jóval tapasztaltabb vetélytársával szemben. De Szabolcs még így is hatalmas sikert ért el, hiszen bekerült az ország legjobb négy tekézője közé, méghozzá úgy, hogy a többiek szuperligásként, ő pedig úgymond 3. osztályú játékosként, azaz I. Vajdasági Liga tagjaként kerül be a csapatba – újságolta örömmel és egy sportújságíró rátermettségével Tót Lajos, majd Bogárdi József klubelnök vette át a szót, aki szívvel-lélekkel, egyben aggodalommal teli szeretettel gondol a teke sportra és a slobodásokra.

– Klubunk közel ötvenéves, 1978-ban alakult meg, és jómagam a klub legidősebb tagjaként mintegy tizenhárom éve vezetem a csapatot. Sok fényes sikert megéltünk már, és megannyi megpróbáltatást is túléltünk. A legnehezebb időszakunk az volt, amikor 2003-ban privatizálták a Rekreációs Központot, és a pályánkat üzleti megfontolásból felszámolták. Az azt követő egy évtizedes időszakban Topolyán a korábbi Venus fürdő pályáján, Krivaján, majd Kerényen (Kljajićevo) is edzettünk. Már majdnem feladtam a sportot, amikor jelezte felém az akkori polgármester, hogy még egy picit tartsak ki. Aztán 2013-ban szerencsére a REKI visszakerült a falu kezébe, aminek köszönhetően sikerült korszerűsíteni és ismét birtokba venni a tekepályát. Akkor a nemzetközi szabványoknak megfelelő, standardizált pályát sikerült kialakítanunk – magyarázta a klub „régi motorosa”, akitől a jelenlegi működésről is érdeklődtünk.

– Jelenleg körülbelül tíz tekés vesz részt az edzéseken, ki hogy ér rá, a munkájához alkalmazkodva. Hetente kétszer edzünk, általában kedden és csütörtökön 17 és 19 óra között, és mindig is nyitottak vagyunk az új érdeklődőkre is. Hosszú ideig az volt a szerencsénk – és Szabolcs is gyakorlatilag így ismerkedett meg a tekével –, hogy Bika Lajos, a falubeli iskola korábbi tornatanára időről időre lehozta a diákokat a pályára. Azok után heteken át nagyon sokan vettek részt az edzéseken, majd ahogyan az lenni szokott, lassan elmaradoztak a gyerekek, a legrátermettebbek azonban itt ragadtak. Egy sikeres sportoló karrierje az akaratnál kezdődik. A tekézés sem csak a tehetségen múlik, hiszen tanulható sportról van szó. Aztán fontos a koncentrációs készség is, és persze a sok gyakorlás – fejtette ki Bogárdi József, aki azt is elárulta, hogy a Sloboda Teke Klub Topolya Község Önkormányzata támogatásával tud működni. Mint mondta, korábban az apatini döntővel záruló Városok kupája elődöntőinek egyikét is megszervezhették Bácskossuthfalván, majd hozzátette, reményeik szerint idén is sikerül majd lebonyolítaniuk a klub két korábbi igen eredményes játékosa, Méhes Károly és Majláth Róbert tiszteletére életre hívott és a korábbi években sikeresen megszervezett emléktornát. A beszélgetés utolsó szakaszában ismét Tóth Lajos vette át a szót.

– A nehézségek utáni első nagyobb sikerünket 2018-ban értük el, amikor is a II. Vajdasági liga harmadik helyén fejeztük be a bajnokságot. Aztán három évig az I. Vajdasági ligában szerepeltük, majd egy sajnálatos kiesést követően rövid időn belül ismét visszakerültünk az I. ligába, ahol jelenleg is szerepelünk. Az első ilyen bajnoki címet 2003-ban értük el még a régi pályán, az újabb I. ligás sikert pedig 20 évre rá arattuk. Ebben nagy szerepe volt a klubunk legeredményesebb játékosának, Frank Szabolcsnak, aki stabil versenyző, és akire mindig lehet számítani. A jelenlegi csapatkeretünk tagja még a szintén remekül játszó Slavko Jovanović, Stevo Norbert, a szabadkai Zoran Milanković és Kocsmár Sándor, valamint az Egység korábbi csapatjátékosa, Takács Attila. Két-három bajnokság kihagyása után tért vissza a csapatunkhoz Juhász Róbert, jómagam pedig egyelőre még csak kisegítőként veszek részt a versenyeken, a csípőműtétem után ugyanis igyekszem óvatos maradni – zárta a beszélgetést Tót Lajos.