Egy olyan multikulturális közösségben, mint a miénk, az interkulturalitás legfőbb üzenete nem korlátozódhat az egymás mellett élésre: a valódi cél átfogó, kölcsönös tapasztalatcsere, a kultúrák közötti párbeszéd és az egymástól való tanulás – hangsúlyozta Puskás János, a Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatója a 12. Interkulturalitás az oktatásban – Interkult 2026 elnevezésű nemzetközi tudományos konferencián. Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban megtartott tanácskozáson közel 70 szakember vett részt 7 országból.
Puskás János köszöntőbeszédében kiemelte: a Vajdasági Pedagógiai Intézet elkötelezett amellett, hogy hídépítő legyen. Olyan intézmény, amely összeköti a tudományos kutatást az osztálytermek mindennapi kihívásával – mondta az igazgató.
A konferenciát Puskás János nyitotta meg (Fotó: Tóth D. Lívia)
– Az együttélést tanítani kell, és erre legalkalmasabb az iskola. A multikulturális közösségben ugyanis a nemzeti közösségek egymásra vannak utalva, így kiemelten fontos, hogy a különbségeket vagy a hasonlóságokat a gyerekekkel is megtanítsuk – mutatott rá arra a közös célra az igazgató, amely összekötötte a konferencia különböző előadásait: – Az előadók széleskörűen közelítették meg a témát. A kultúrán és az irodalmon át elértek a mesterséges intelligencia használatáig. Szinte mindent érintenek, amit elénk tár a XXI. század, és napi szinten megjelenik az oktatásban, az iskolákban.
A konferenciát a Vajdasági Pedagógiai Intézet az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karával együttműködve szervezi meg: az előadásokat szerb, magyar, ruszin, román, szlovák, horvát és angol nyelven tartották a szakemberek. A hét országból, hét nyelven beszélő közel 70 résztvevőt prof. dr. Una Popović, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának nemzetközi együttműködéssel és tudománnyal megbízott prodékánja is köszöntötte, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar képviseletében viszont Horák Rita tudományügyi dékánhelyettes szólt az egybegyűltekhez. Beszédében rámutatott a konferencia folyatonosságának jelentőségére, amely a tudomány, az oktatás és az interkulturális párbeszéd ötvözésével hosszú távú eredményeket ér el.
A bevezető előadásokat öt nyelven tartották a szakemberek: magyar nyelven Kacskovics-Reményi Andrea és Várnai Zsuzsa, a budapesti ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont szakértői mutatták be az etimológiai szótár legújabb kiadását, amelyből kiemelték a szláv jövevényszavainkat.
Kacskovics-Reményi Andrea és Várnai Zsuzsa (Fotó: Tóth D. Lívia)
– Érdekes, hogy az egyik leggyakoribb szláv jövevényszó a magyar nyelvben a dolog. De egyébként a családtól a szerdáig, a vacsorától a zabig, és egyéb állattartással, növénytermesztéssel kapcsolatos szavaink közül is sok szláv eredetű – hozott fel példákat Várnai Zsuzsa. Kiemelte, hogy a nemrégiben kiadott etimológiai szótár kiegészítőjeként érdemes lenne kidolgozni egy tájnyelvi részt is, amely olyan szavakat is talmazna, amelyeket a szláv területen élő magyarok használnak.
A megnyitót követően műhelymunkák keretében folytatták a munkát a szakemberek. A magyar anyanyelvű résztvevők többek között a Szegedi Tudományegyetem adjunktusának, Dudok Fanninak a vizsgálatairól is hallhattak beszámolót.
Dudok Fanni a Szegedi Tudományegyetemen végzett vizsgálatáról tartott előadást (Fotó: Tóth D. Lívia)
– Azt vizsgáltam, hogy milyen különleges terhek vetülnek rá a Magyarországon dolgozó nemzetiségi pedagógusokra. Felmérésemben román nemzetiségi pedagógusok vettek részt: elemeztem, hogy a kultúra közvetítése és a nyelv átadása mellett milyen egyéb faktorok hatnak a kiégésükre, és milyen lehetőségeik vannak arra, hogy ettől megóvják magukat. Mindezt azzal a céllal, hogy alátámasszuk: segítségre van szükségük ahhoz, hogy a munkájukra ne teherként, hanem a mindennapi élet részeként tudjanak tekinteni. Nagyon sok olyan diákkal foglalkoznak ugyanis, akik úgy érkeznek az iskolába, hogy otthonról már nem hozzák a nemzetiségi nyelvet, tehát ezeknek a pedagógusoknak nem csak a kultúrát kell átadniuk, hanem magát a nyelvet is meg kell tanítaniuk. Szükségük lenne mentális segítségre olyan szakemberektől, akik támogatják az előrelépéseiket, illetve olyan emberi erőforrással foglalkozókkal, akik útbaigazítják őket az extra adminisztrációs terheket illetően – vázolta röviden a tanulmány lényegét a fiatal szegedi kutató.
Az interkulturális oktatást irodalmi szempontból Novák Anikó, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetője taglalta a konferencián. A vajdasági magyar irodalom megbecsült ismerője ugyanis az elmúlt időszakban a 2010-es évek menekültválságának a kortárs magyar irodalmi vonatkozásait kutatta.
– Oravecz Imre A rög gyermekei című regénytrilógiáját vizsgáljuk Kocsis Lenke kolléganőmmel. Ez egy kivándorlás, illetve egy visszavándorlás története. Családregény, amelynek szereplői magyar parasztok, akik a 20. század elején Amerikába vándorolnak. Egyértelműen gazdasági migrációról van szó – mutatott rá annak a történetnek a lényegére a professzornő, amely kiemeli, hogy bár a család elsődleges célja a visszatérés volt jobb anyagi körülmények között, mégsem tértek haza. Ezt csak fiuk teszi meg később, amikor már egyáltalán nem azokat a körülményeket tapasztalja szülei otthonában, amelyekről neki meséltek. A konferencián a regénykonfliktusokból eredő kérdésekkel foglalkozott a kutatópáros az interkulturális identitás szempontjából: – Hihetetlen gazdagság az a több nyelvű és kultúrájú közeg, amely bennünket is körülvesz. Nekünk erre így kell tekinteni: mi ebből csak profitálhatunk. Sokkal inkább gazdagságként kell megélnünk a helyzetünket, mintsem sajnálnunk, hogy így alakult – szögezte le kérdésünkre Novák Anikó.
A konferencián elhangzott előadások idén is megjelentek egy kötetben: így az elméleti tudás kézzel fogható, koncentráló segédanyaggá válik a vajdasági pedagógus társadalom számára – hangsúlyozták a szervezők.
Nyitókép: Hét országból hetven résztvevő érkezett az előadásokra a nap folyamán (Fotó: Tóth D. Lívia)
