A statisztikai adatok szerint a világon háromból egy kislányt és ötből egy kisfiút ér szexuális bántalmazás. Szabadkán évente csaknem tíz esetben fordulnak az Exspecto Mentálhigiéne Alapítványhoz felnőttek azzal a problémával, hogy gyermeküket, vagy hozzájuk közel álló gyermeket szexuálisan zaklatják. Ez a szám azt mutatja, a szexuális erőszak még mindig tabu.
Dušica Popadić, a belgrádi Incest Trauma Központ igazgatónője tegnap Szabadka központjában filmeken, fotókon, népszerűsítő anyagokon keresztül próbálta felhívni a figyelmet annak fontosságára, hogy az erőszakról nyíltan beszélni kell.
Kérdésünkre, miszerint mit tudnak tenni a gyermekek esetében, akik ezt a felnőtt magatartásformát látják csak, Popadić elmondta,
megpróbálják felhívni a gyermekek figyelmét arra, hogy ha egy felnőtt testileg közeledik hozzájuk, az nem normális, ezért is az a címe az egyik kampányuknak, hogy El a kezekkel a testemtől!.
– Kezdeményezésünk, hogy a polgári nevelés tantárgyon belül legyen szó a szexuális bántalmazásról, nem talált süket fülekre. Így most már csak a programot kell kidolgoznunk és a minisztérium beiktatja majd a programba.
Joó Horti Lívia, az Exspecto Mentálhigiéne Alapítvány projektigazgatója elmondta, intézményükben elsősorban a gyermekek bántalmazása kapcsán jelentkeznek segítségért.
– Hozzánk elsősorban szülők fordulnak azzal a problémával, hogy gyermekeiket érte szexuális bántalmazás, és mi terápiás kezeléssel, beszélgetéssel tudunk segíteni. Felnőttek sokszor más problémával jelentkeznek nálunk segítségért és a terápia során derül ki, hogy szexuális bántalmazás traumájával is számolni kell. Ami számunkra nagyon megrázó, hogy évente 4-5 esetünk van, amikor gyermekeket bántalmaztak, ezek főleg óvodás korúak, ezeknek a gyerekeknek pedig a fele kisfiú. Ennek a mai akciónak is az a jelentősége, hogy felhívjuk a figyelmet, nem mindegy, hogy mi történik a családokban, a zárt közösségekben. Tudni kell, hogy ez törvényes kategória, nem magánügy.
Hogy hogyan ismerhetjük fel, ha valakit szexuális bántalmazás ér? Erre a szakemberek szerint sajnos nincs egyértelmű jelzés. Amit egészen biztosan lehet tapasztalni, az az, hogy ezek a gyermekek nagyon bizalmatlanok, visszahúzódóak. Meg kell ismertetni velük, hogy nem ez a normális állapot, hogy a felnőtt az kell, hogy legyen, akire számíthat. Sajnos azonban ezeknél a gyermekeknél nincs más példa, nincs más felnőtt akihez fordulhatnának, akivel meg tudnák beszélni, hogy rendben van-e az, ami velük történik. De tudniuk kell, hogy ha segítséget kérnek, lesz, aki segít nekik.
