Milimir Vujadinović, a város szociális ügyekkel megbízott tanácsosa látogatást tett a Rokkant Vesebetegek Egyesületében. Elmondta, az egyesület hívta meg őt, hogy ezáltal is felhívják a figyelmet a munkájukra és a vesebetegekre.
– Mindenképpen megérdemlik a figyelmet, hiszen komoly munkát végeznek, mellyel nemcsak Szabadkán, hanem az egész országban élő vesebetegekért igyekeznek tenni. Ez az első lépés az önkormányzat részéről, hogy partneri kapcsolatot alakítsunk ki velük, s a mai beszélgetés során adtunk is néhány tanácsot, hogyan vegyenek részt a társadalmi-humanitárius jellegű pályázatokon.
Zoran Mišković, az egyesület elnöke elmondta, az önkormányzattól nem várnak megkülönböztetett figyelmet, csupán szeretnék, ha a város felismerné az egyesület specifikumait és hogy másokkal egyenlő eséllyel indulhassanak a pályázatokon, illetve az aktivitásaikat támogassák. Megtudtuk, hogy az egyesület tagjai heti háromszor járnak dialízisre, és csupán vasárnaponként van alkalmuk valamilyen nagyobb rendezvényt megtartani, azonban szerdánként és szombatonként oktatóműhelyeket szerveznek.
– Igaz, hogy csak 2007 óta létezik a Rokkant Vesebetegek Egyesülete, azonban az egyik legfőbb egyesületté nőtte ki magát az országban. Aktivitásaink, a szakmai előadások, prezentációk, kampányok, központi rendezvények legnagyobb része az Észak-Bácskai Körzetben valósul meg, az Újvidéken működő szövetség Nefro elnevezésű projektumán keresztül pedig sikerrel tudjuk ezt a betegséget és a hozzá kapcsolódó problémákat megismertetni az emberekkel. Emellett mi készítjük az egyetlen és ingyenes folyóiratot az országban a vesebetegségről és arról, hogy a rokkantak hogyan valósíthatják meg jogaikat – mondta.
Az egyesületnek jelenleg hetvenkilenc tagja van, köztük vak és gyengén látó, cukorbeteg, amputált személy is, s nemcsak a szabadkai, hanem a topolyai vesebetegeket is felkarolják. A dialízisre járók körében az elhalálozás éves szinten 15–22 százalék, és amíg tizennégy új taggal bővült az idén az egyesület, tizenketten belehaltak a vesebetegségbe. Csupán öt szabadkai személy került fel a várólistára, és tavaly csupán két szabadkai személy kapott új vesét, illetve egy topolyai beteg kapott élő donortól vesét, és bár a veseátültetés jelentené az igazi megoldást, nagyon kevesen jutnak új veséhez. Mintegy ezerkétszázan várnak veseátültetésre, azonban 10–12 százalékuk meghal, mielőtt sorra kerülne, s tavaly mindössze negyven szervátültetésre került sor.
