A Prosperitati Alapítvány támogatási rendszerének köszönhetően az elmúlt évtizedben több száz bátor és innovatív vajdasági magyar kezdő vállalkozás bontogathatta szárnyait. Sorozatunkban olyan kezdő vállalkozókat és mikrovállalkozásokat mutatunk be, akik az alapítvány segítségével, illetve az anyaországi támogatás révén váltották valóra álmaikat, tettek szert értékes eszközökre, alapanyagokra és tudásra. Történeteik az álmok megvalósításáról, a kitartásról, a helyben maradásról, a fejlődésről és a kihívásokról is szólnak.
A zombori Cseh Dávid fiatal vállalkozó kezdetben másodállásként indította el műhelyét. Az elmúlt években azonban folyamatosan fejlődött a vállalkozása: egyre összetettebb megrendelések érkeztek, miközben lépésről lépésre sikerült kialakítania azt a műhelyt, amelyben ma már elsősorban egyedi, tömörfából készült bútorokat, ajtókat és egyházi berendezéseket készít. Munkáin leginkább a barokk stílus köszön vissza, megrendeléseinek jelentős része pedig templomoktól és kolostoroktól érkezik.
Munkájában fontos fordulópontot jelentett, amikor lehetősége nyílt bekapcsolódni a Prosperitati Alapítvány startup, illetve eszközbeszerzési programjába.
A jövőben szeretné, ha a görögkatolikus és az ortodox egyházak számára is dolgozhatna, hiszen ezen a területen is egyre nagyobb igény mutatkozik a hagyományos technikával készült, tömörfa berendezések restaurálására és elkészítésére.
Pedig pályája egészen más irányból indult. Gimnáziumi tanulmányai után médiadizájnt tanult, ahol a háromdimenziós modellezés, a formatervezés és a színek világa állt hozzá közel. Az egyetem elvégzése után informatikatanárként helyezkedett el, ám hamar rájött, hogy valami hiányzik.
Cseh Dávid a kész alkotással (Fotó: Cseh Dávid archívumából)
Cseh Dávid a kész alkotással (Fotó: Cseh Dávid archívumából)
Az egyik konyha részlete (Fotó: Cseh Dávid archívumából)
A fordulópontot saját otthona berendezése jelentette.
– Kinéztem egy bútort, amely nagyon megtetszett, de a testvérem azt mondta: ennyi pénzből sokkal jobb minőségben magam is el tudnám készíteni. Elgondolkodtam rajta, végül elkészítettem az első sarokágyat, szobai bútorzatot. Rusztikus, erdei hangulatú darabok lettek, és annyira megtetszett a családnak, a barátoknak, hogy sorra érkeztek a kérdések: nekik is készítenék-e hasonlót. Így kezdődött minden.
Az első sikerélmény után már nem volt megállás. A számítógépes tervezés során megszerzett tudását a hagyományos asztalosmesterséggel ötvözte, miközben egyre inkább a régi mesterek munkái felé fordult az érdeklődése.
– Akkor kezdett igazán érdekelni a 16–17. század világa. Eljártam a múzeumokba, figyeltem, hogyan épülnek fel a bútorok, milyen díszítőelemeket használtak. Később a bécsi múzeumokban is rengeteg ihletet kaptam. Azóta egészen más szemmel nézem a templomokat is: a faragások apró részleteit figyelem, a mesterek munkáját.
A fejlődés azonban hosszú éveken át tartó kitartó munkát kívánt. Kezdetben sem műhelye, sem megfelelő szerszámai nem voltak. Családja és barátai segítségével, apránként épült fel az a hely, ahol ma dolgozik. A műhely első éveiben még ajtó, ablak és fűtés sem volt, ennek ellenére naponta ott dolgozott, mert úgy érezte, végre azt csinálhatja, amit igazán szeret.
– A legnehezebb pillanat ma sem az, amikor elkészül egy bútor, hanem amikor el kell búcsúznom tőle. Hosszú heteken át együtt élek vele, formálom, csiszolom, faragom, aztán egyszer csak elviszik. Ez mindig különös érzés.
A kitartás végül meghozta eredményét. Első jelentős megbízása egy több mint ötven négyzetméteres helyiségben tölgyfából készülő, klasszikus barokk stílusú konyha elkészítése volt. Ez nyitotta meg az utat a további munkák előtt, amelyek között ma már elsősorban egyházi megrendelések szerepelnek. Mivel minden munkafolyamatot maga végez el, évente két-három nagyobb projektet tud vállalni. A téli hónapok többnyire a tervezésről és az egyeztetésekről szólnak, tavasszal pedig ismét benépesül a műhely, ahol hónapokon át készülnek a különleges bútorok és faragott ajtók.
A Prosperitati Alapítvány startup eszközbeszerzési pályázata által nyújtott támogatás új gépek beszerzését tette lehetővé, valamint egy új fejlődési szakasz kezdetét is jelentette vállalkozása számára.
Cseh Dávid két alkalommal is sikeresen pályázott, a támogatásoknak köszönhetően pedig olyan gépekkel bővítette műhelyét, amelyek jelentősen megkönnyítették a mindennapi munkát.
– Nagyon hálás vagyok az alapítványnak. Amit korábban kizárólag kézzel tudtam elkészíteni, azt ma már megfelelő gépekkel sokkal gyorsabban és pontosabban végzem el. Egy-egy munkafolyamat, amely korábban négy-öt napot vett igénybe, ma akár egy-két nap alatt is elkészül. Ez nemcsak időt jelent, hanem azt is, hogy több energiát fordíthatok magára az alkotásra – mondja.
Az első támogatásból kombinált gyalu- és vastagológépet vásárolt. Addig minden egyes deszkát kézi szerszámokkal kellett megmunkálnia, ami rengeteg időt vett el a tényleges alkotómunkától. A további pályázat révén ismét bővülhetett a műhely felszereltsége: szalagfűrész, nagy teljesítményű körfűrész és korszerű csiszológép került a műhelybe. Ezek az eszközök ma már nélkülözhetetlenek a különleges formák kialakításánál, a bútorajtók precíz megmunkálásánál és a finom részletek kidolgozásánál.
A vállalkozó ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a modern technológia önmagában nem helyettesíti a kézműves tudást.
– A gépek csak segítenek. A tervezést, a faragást, a részletek kialakítását továbbra is az ember végzi. Ezek csak olyan eszközök, amelyek több lehetőséget adnak arra, hogy azt készítsem el, amit elképzeltem.
Régi álma a nagy méretű faintarziák készítése. Míg ezt a technikát hagyományosan kisebb képeken vagy bútorbetéteken alkalmazzák, ő ennél jóval nagyobb léptékben gondolkodik.
– Az volt az elképzelésem, hogy ne csupán egy kisebb képet rakjak össze különböző fafajtákból, hanem akár egy teljes ajtó felületét is intarziával díszítsem. Ehhez viszont elengedhetetlenek a megfelelő gépek, hiszen a nagyobb elemeket pontosan kell kivágni és összeilleszteni.
A műhelyben járva hamar kiderül, hogy számára minden elkészített darab több egyszerű bútornál. A megrendelőknek gyakran azt tanácsolja, hogy még a legegyszerűbb bútorra is kerüljön valamilyen kézi faragás vagy díszítőelem.
– Kizárólag tömörfával dolgozom. Egy tölgynek ötven-hatvan évre is szüksége lehet ahhoz, hogy megnőjön. Ha belegondolunk, mennyi mindent „látott” ez alatt az idő alatt, szerintem kötelességünk megbecsülni. Ha valaki teljesen sima bútort szeretne, azt szoktam mondani, hogy olyat bármelyik bútoráruházban talál. Egy ilyen fa sokkal többet érdemel annál, mint hogy minden egyediség nélkül dolgozzuk fel.
Úgy véli, a Prosperitati program nem csak a gépek beszerzéséről szólt. A pályázási folyamat és az ahhoz kapcsolódó képzés is sokat adott számára.
– Nem volt egyszerű pályázat. Komoly elvárásoknak kellett megfelelni, a projektet magam írtam meg, de éppen ez adott súlyt az egésznek. Úgy éreztem, ha valóban életképes az elképzelésem, akkor meg fogja állni a helyét.
Külön kiemeli a zombori Prosperitati iroda munkatársainak segítségét is, akik végig támogatták a pályázati folyamat során.
– Mindig számíthattam rájuk. Tanácsot adtak, segítettek eligazodni a követelmények között, és a vállalkozói képzés is nagyon hasznos volt. Sok olyan ismeretet kaptam, amelyeket ma is nap mint nap használok a vállalkozás működtetésében. A támogatásoknak köszönhetően pedig eljutottam oda, hogy ma már olyan munkákat is el tudok vállalni, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna.
A fejlődés azonban nem változtatta meg a szemléletét. Ma is ugyanazzal az alázattal lép be minden reggel a műhelybe, mint amikor évekkel ezelőtt az első bútorát készítette. A különbség csupán annyi, hogy ma már nemcsak a két kezére és a kitartására támaszkodhat, hanem egy olyan műhelyre is, amelyben a hagyományos mesterség és a korszerű technológia egymást erősítve szolgálja az alkotást.
A fő megrendelők az egyház soraiból kerülnek ki (Fotó: Cseh Dávid archívumából)
A fő megrendelők az egyház soraiból kerülnek ki (Fotó: Cseh Dávid archívumából)
Cseh Dávid a kész alkotással (Fotó: Cseh Dávid archívumából)
Az évek során Cseh Dávid tudatosan alakította vállalkozását. Míg kezdetben szinte minden megrendelést elvállalt, ma már elsősorban olyan munkákra mond igent, amelyek közel állnak szakmai elképzeléseihez. Legszívesebben egyedi, stilizált tömörfa bútorokat készít, de szívesen vállal bejárati ajtókat is, amennyiben azok lehetőséget adnak faragott díszítőelemek vagy egyedi motívumok kialakítására.
Mint mondja, a fa természetét mindig tiszteletben kell tartani. Éppen ezért a kültéri munkáknál különös figyelmet fordít arra is, milyen hatások érik majd az elkészült alkotást. Volt olyan elképzelése is, amelyet végül éppen emiatt tett félre: egy kolostor bejárati ajtajára szeretett volna egy bekopogtató Jézust ábrázoló domborművet faragni, ám úgy ítélte meg, hogy az állandó napsütés és az időjárás hosszú távon kárt tenne benne. Inkább lemondott egy különleges munkáról, mintsem olyan alkotást adjon át, amelyről tudja, hogy nem őrzi meg évtizedeken át eredeti szépségét.
A mesterség szépsége mellett természetesen a mindennapi kihívások is jelen vannak. Egy-egy munka során gyakran csak a kivitelezés közben derül ki, hogy új megoldásokat kell keresni, ezért igyekszik mindig elegendő időt hagyni magának. Tapasztalata szerint a kézműves munka nem siettethető, hiszen minden elkészült bútor egyszeri és megismételhetetlen.
A vállalkozás működtetésében is tudatosan épít a szakemberek segítségére. A pénzügyi és adminisztratív feladatokat könyvelőre bízza, és fontosnak tartja azt is, hogy a marketinggel, az ügyfélszerzéssel olyan emberek foglalkozzanak, akik ezen a területen rendelkeznek tapasztalattal.
– Amióta így gondolkodom, sokkal könnyebb minden. Ha én eldöntöttem, hogy asztalosként a lehető legjobb szeretnék lenni, akkor arra kell fordítanom az időmet, amihez valóban értek. A többit érdemes olyanokra bízni, akik az adott terület szakemberei – vallja.
Bár az elmúlt években vállalkozása sokat fejlődött, úgy érzi, mindez nem valósulhatott volna meg azok nélkül, akik végig hittek benne.
Hálával beszél családjáról, barátairól és mindazokról, akik a kezdetektől segítették munkáját – akár egy jó szóval, akár kétkezi munkával, akár szakmai tanáccsal.
Cseh Dávid számára tehát minden új munka ugyanonnan indul: egy darab fából és abból a meggyőződésből, hogy a természet ajándékából maradandó értéket kell alkotni. Ez a szemlélet teszi igazán különlegessé mindazt, ami ebben a zombori műhelyben nap mint nap megszületik.
Nyitókép: A műhely, amely nevezhető alkotóstúdiónak is (Fotó: Cseh Dávid archívumából)
