Újratervezés

Senki sem helyettesíthető, ám mindenki pótolható, szoktuk mondani közhelyesen, amely kijelentés az élet számos területén rendre igaznak bizonyul, a sport világában azonban nem feltétlenül állja meg a helyét, legalábbis nem minden esetben, hiszen bár gyakran előfordul, hogy egyes csapatsportokban egy-egy kiöregedő félben lévő, vagy ha szebben akarunk fogalmazni, pályája csúcsán túl lévő játékos kapcsán az lehet az ember érzése, bizonyos helyzetekben már szinte többet árt a csapatának, mint amennyit használ, hiszen bár a technikai tudása mit sem kopott az évek alatt, a gyorsasága, a pontossága és a helyzetkihasználása hagy némi kívánnivalót maga után.

Az ilyen megállapítások sokszor igazságtalanok, mivel nem feltétlenül lenne szabad valakinek a teljesítményét ilyen módon megítélni, még akkor sem, ha a szurkolói hév meg az önjelölt szakértőség erre készteti az embert. Nemcsak azért, mert evidens, hogy minden sportolói pályafutásnak vannak felfelé és lefelé ívelő szakaszai, hanem azért is, mert kívülről nem mindig tudja pontosan megítélni az ember – bármilyen kiváló szakértőnek is tartja magát –, hogy egy tapasztalt játékos milyen tartást tud adni a csapatának.

Jó példa erre a Bajnokok Ligája-győztes Metz női kézilabdacsapatának játékosa, a sportág egykori francia csillaga, Grace Zaadi, akiről nézőként talán hajlamos lenne azt mondani az ember, korántsem képes már arra a teljesítményre, amire évekkel ezelőtt volt, ennek ellenére a csapattársai közül többen is azt nyilatkozták, hogy óriási szerepe volt a csapata menetelésében, hiszen már csak a jelenlétével olyan erőt, hitet és magabiztosságot adott a társainak, amelyeknek minden valószínűség szerint óriási szerepe volt a történelmi eredményük elérésében.

Nem csupán ilyen szempontból kerülhet nehéz helyzetbe a portugál labdarúgó-válogatott, a csapat kétségtelenül legnagyobb sztárja, a 233 válogatottsággal és 146 góllal büszkélkedő Cristiano Ronaldo majdani kiválásával, aki a világbajnokság nyolcaddöntőjében Spanyolország ellen elszenvedett vereséget követően erősítette meg, hogy pályafutása hatodik világbajnoki szereplése egyben az utolsó is volt számára. A döntéséről ugyan nem lehet azt mondani, hogy különösebben meglepő lett volna, mert bármennyire is elnyűhetetlennek tűnik valaki a pályán, az évek múlásával el kell érkeznie annak az időnek, amikor pontot kell tennie a profi sportolói pályafutása végére, mégis nehéz helyzet elé állította nemcsak csapatát, hanem az egész portugál futballt is, mivel az elmúlt évtizedek során olyan ikonná nőtte ki magát, akinek a hatása messze túlmutatott a futballpályákon, ráadásul mindezzel kiválóan élt is, ugyanis azáltal, hogy világszerte gyermekek millióinak példaképévé vált, minden megnyilvánulásával képes volt óriási figyelmet generálni, amit tudatosan igyekezett olyan kérdések felé irányítani, amelyek az egész társadalom szempontjából meghatározók és előremutatók.

„Lehet, hogy keményen hangzik, de márka szempontjából Ronaldo összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a teljes portugál nemzeti csapat és számtalan másik csapat együttvéve” – fogalmazott nemrég Daniel Sa, az IPAM ügyvezető igazgatója, akinek szavai sokak szerint talán túlzók, azt azonban mindenképpen el kell ismerni, hogy az elmúlt évek során, amikor a portugál válogatott pályára lépett, a figyelem középpontjában szinte mindig Cristiano Ronaldo állt, ha jól játszott, akkor azért, ha rosszul, akkor meg azért, ráadásul a szakértők szerint egyértelműen megállapítható, hogy a televíziós közvetítések nézettségét, a közösségi médiában megvalósuló interakciók számát, valamint a marketingkampányok sikerességét is jelentős mértékben befolyásolta az ötszörös aranylabdás játékos jelenléte, arról nem is beszélve, hogy milyen erőteljes hatást tudott és tud még ma is gyakorolni a támogatókra, ugyanis a jelenléte által garantált elérések nagysága olyan értéket képvisel, amely nemcsak a futballvilágban, hanem jóval szélesebb körben is egyedülállónak számít.

Éppen ezért mondják a hozzáértők közül olyan sokan azt, hogy a legnagyobb kihívással nem is annyira a pályán szembesül majd a portugál szakvezetés, hiszen annak ellenére, hogy a fiatal játékosok között több olyan is van, akinek nagy jövőt jósolnak, a portugál szövetség illetékesei már évek óta dolgoznak annak a folyamatnak az előkészítésén, amelynek értelmében az építkezés során a hangsúlyt az egyénről egyre inkább a csapatra, vagyis a kollektív identitásra helyezik át, hanem sokkal inkább a marketing területén, ahol az említett kollektív identitásnak olyannyira meg kellene erősödnie, hogy képes legyen fenntartani egyrészt a szurkolók, másrészt a szponzorok olyan szintű érdeklődését, amilyenre Cristiano Ronaldo és a köré épülő gépezet emelte azt, ami egyrészről nyilvánvalóan egyáltalán nem tekinthető egyszerű feladatnak, másrészről viszont – ahogyan a téma egyik szakértője nemrég fogalmazott – egyben lehetőséget is kínál a portugál labdarúgás számára arra, hogy az újratervezés jegyében egy olyan új identitást építsen, amely túlmutat a történelem egyik legnagyobb játékosának pályafutásán, aki – és ezt már mi tesszük hozzá – semmiképpen sem lesz helyettesíthető, azt pedig, hogy pótolható lesz-e vagy sem, sok egyéb kérdéssel együtt az idő fogja eldönteni.