A kalács a magyar gasztronómia egyik legmeghatározóbb eleme. Korábban kizárólag az ünnepi asztal kötelező fogásaként tartották számon, mára azonban a hétköznapi reggelik, a hétvégi étkezések, valamint a kiemelt ünnepek elmaradhatatlan részévé vált. Népszerűsége az édes kelt tészták piacán töretlen, miközben a házi készítésű változatok a reneszánszukat élik. A kényelmi szempontok miatt a lakosság egy része azonban a mindennapi fogyasztásra szánt kalácsot készen, pékségekben vagy szupermarketekben vásárolja meg.
A magyarcsernyei Kalácsfesztivál már 19 éve bizonyítja, hogy a vajdasági családokban bizony nagy népszerűségnek örvend a kalács, legyen szó édes vagy sós változatról. A rendezvényen idén is számos környékbeli település képviseltette magát, hogy bemutassa hagyományos receptjeit.
A nagykikindaiak már sodorják a kifliket
HELYI TITKOK ÉS FORTÉLYOK
A magyarcsernyei Korom Margit elmondta, hogy ő minden pénteken süt pékkiflit. Hozzátette, hogy édes tölteléket ritkán tesz bele, mivel a családja azt nem szereti. Szerinte a jó kifli titka a megfelelő lisztben rejlik.
‒ Ügyelnünk kell arra, hogy ne melegítsük túl a tejet az élesztőnek, a tésztát pedig úgy kell begyúrnunk, hogy az ne legyen se túl kemény, se túl lágy. A tészta akkor jó, ha teljesen kidolgozzuk: ekkor lesz fényes, sima és levegős. A kelesztésre is időt kell hagyni, és a sütő megfelelő hőmérséklete is fontos, mert ha túl meleg, a tészta nem kel meg egyenletesen – magyarázta Margit néni.
Bába Natália elmondta, hogy a tóbai asszonyok a sós pékkifli és a tepertős pogácsa mellett az idénygyümölcsökből is előszeretettel készítenek édes finomságokat.
‒ Most érik a meggy, ezért sokunk asztalára kerül hetente legalább egyszer meggyes lepény, kelt vagy kavart tészta. Ezt követi majd a barack, amelyből szintén sokféle különlegesség kerül a családi asztalokra – mondta Bába Natália.
A tordai Farkas Éva férjével érkezett
HAGYOMÁNYOK SZÉKELYKEVÉTŐL SZAJÁNIG
A székelykevei Gáspár Irén elmesélte, hogy a településükön nagy népszerűségnek örvend a mákos, diós és meggyes bejgli és a rétes, valamint a pékkifli.
‒ Ünnepekre mézes lapokat töltünk, tortát sütünk. Sokan rendelnek, de én magam készítem, nekem úgy a legfinomabb. A zserbó is kiadós, a nagyobb családi ünnepek elhagyhatatlan desszerteleme – újságolta Gáspár Irén.
A tordai Farkas Éva elmondta, hogy a tordai asszonyok saját részre, a szűk családnak megsütik egyedül a kalácsokat, de ha nagyobb rendezvényre készülnek, akkor rendelnek.
‒ Mindig az a legfinomabb, amit otthon mi készítünk. Én kevés kalácsot készítek, mivel a férjem és én vagyunk csak otthon. Rendelni csak nagyon ritkán szoktam, inkább arra törekszem, hogy valami gyorsat és könnyűt készítsek – összegezte Farkas Éva.
A szajáni Micsíz Rózsa kifejtette, hogy náluk egy-egy gazdagabb leves – a bab vagy a gulyás – mellé mindig sütnek kalácsot. Kiderült, hogy ilyenkor legtöbbször túrós lepényt tálalnak.
‒ Mivel a szajániak régebben sok tehenet tartottak, a friss tejből finom túró és tejföl készült, ezért örvend a mai napig olyan nagy népszerűségnek a faluban a túrós lepény. Természetesen a pékkiflit és a réteseket is örömmel sütjük – tette hozzá Micsíz Rózsa.
Nehéz feladat jutott a zsűrinek
HAGYOMÁNYŐRZÉS A VÁROSBAN IS
A kalácssütésnek a városokban is nagy hagyománya van. Annak ellenére is szívesen készítenek otthon édességeket az emberek, hogy a helyi pékségekben lényegesen nagyobb a választék.
A nagykikindai Kiss Irén elmondta, hogy nagyon szereti a hagyományápoló gasztronómiai rendezvényeket, legyen szó sütésről vagy főzésről.
‒ Bár modern környezetben élünk, még mindig sokan gyúrnak otthon hájas kiflit, pékkiflit vagy csigát, mert a házias sütemények a legfinomabbak, egyszerűen nincsen párjuk – mesélte Kiss Irén.
A helybéli Ady Endre Művelődési Egyesület tagjai citeráztak és szavaltak
A legszebb asztaldíszítők és a legfinomabb kiflik készítői
A magyarcsernyei Nőszervezet és Kézimunka Szakkör díszített asztala lett a legszebb
Nyitókép: A hagyományápolók édes kiflikkel készültek a vendégeknek / Fotó: Vidács Hajnalka
