Ma is élő közösség

Cikkünkhöz GALÉRIA tartozik.

A tordaiak ezen a hétvégén tartják meg legnagyobb és legfontosabb rendezvényüket, a falunapot és a templombúcsút. Az idei ünnep különleges, mivel a helyiek ma emlékeznek meg Torda újratelepítésének 250. évfordulójáról is.

A rendezvény ünnepi szónoka dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke volt, aki a templom kapcsán elmondta, hogy az nemcsak téglából és kövekből épült, hanem imákból, keresztelőkből, eskükből, búcsúkból és abból a hitből is, amely kétszázötven éven át megtartotta ezt a közösséget itt, a Bánát szívében.

‒ Kétszázötven év. Kimondani is nagy idő. Ennyi idő alatt országok és határok változtak meg, nemzedékek váltották egymást, Torda azonban megmaradt, ami annak a közösségnek köszönhető, amely a nehéz időkben sem adta fel, amely újra és újra képes volt felépíteni önmagát, kapaszkodót találni a bizonytalan időkben, és közösségként megmaradni akkor is, amikor ez egyáltalán nem volt könnyű. Talán épp ez adja Torda legnagyobb erejét, mert egy közösség értékét nemcsak a lélekszám mutatja meg, hanem az is, hogy képes-e továbbadni önmagát: a nyelvet, hitet, hagyományokat, emlékezetet, és azt az érzést, hogy összetartozunk, mert múlt nélkül nincs közösségi emlékezet, közösségi emlékezet nélkül pedig jövőt sem építhetünk.

A tartományi képviselőház elnöke a folytatásban kifejtette, hogy a mai ünnep nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről is.

‒ Torda ma is élő közösség. Ezt bizonyítja ez a templom. Ezt bizonyítják a családok, a civil szervezetek, a rendezvények, a kultúrotthon és mindazok az emberek, akik ma is hisznek abban, hogy itt, szülőföldjükön van dolguk és jövőjük. És ezt bizonyítják a fejlesztések is. Az elmúlt években Tordán 233 sikeres pályázat valósult meg, több mint kétmillió euró vissza nem térítendő támogatással, amely közel három és fél millió eurónyi fejlesztést indított el a településen. Megújul az egészségház, fejlődött a művelődési otthon, közösségi terek újultak meg. De tudják, mi ad valódi értelmet minden beruházásnak? Az emberek. A közösség. Mert mit érne egy felújított épület, ha nem lenne, aki megtöltse élettel? Mit érnének ezek a falak ima, ének, gyermekzsivaj és találkozások nélkül? Ezért fontos számunkra minden olyan közösség, mint Torda. Mert mi abban hiszünk, hogy a vajdasági magyarság jövője nemcsak a nagyvárosokban dől el, hanem az ilyen településeken is. Ott, ahol még ismerik egymást az emberek. Ahol a templom harangja ma is közösséget hív. Ahol az ünnep nem egyszerű program, hanem találkozás. Ahol a megmaradás nem hangzatos szó, hanem mindennapi munka – magyarázta dr. Juhász Bálint, aki gondolatait azzal zárta, hogy a 250 év kötelez bennünket.

Kötelez arra, hogy vigyázzunk arra, amit örököltünk, hogy továbbadjuk mindezt azoknak, akik utánunk jönnek, mert a jövő nem egyik napról a másikra épül fel. Hanem apró döntésekből. Abból, hogy maradunk, dolgozunk, megszervezzük az ünnepet, kinyitjuk a kultúrotthont, magyar közösségbe hozzuk a gyermekeinket, és hogy újra meg újra kimondjuk: itt vagyunk, és itt akarunk jövőt építeni – tette hozzá a tartományi képviselőház elnöke.

Az egybegyűlteket Dobai János, a tordai helyi közösség tanácselnöke is köszöntötte. Elmondta, hogy az újratelepítés 1776-ban indult el, köszönve annak a 120 gányó családnak, akik 250 évvel ezelőtt Szeged, Makó, Apátfalva, Dóc, Mezőkövesd, Bánlak, Szőreg, Dorozsma, Szaján, Temerin és Kiszombor környékéről idejöttek.

‒ Nem volt mindig könnyű, túléltünk háborúkat, járványokat, és más nehézségeket. Kitartottunk egymás mellett. Az az akarat, közös összefogás, és az összetartás, amely ezt a falut, települést jellemezte, az nekünk erőt, kitartást, biztatást adott arra, hogy megmaradjunk, még ha kevesebben is vagyunk, mint annak idején. Magyarként maradtunk meg a szülőföldünkön. Közösségünk ma is éli a mindennapjait, és bízom abban, hogy a jövő nemzedéke is megőrzi ezt a falut, és még nagyon sok évfordulót ünneplünk meg közösen – közölte Dobai János.

Az ünnepi szentmisét msgr. Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök mutatta be, aki bevezető gondolataiban arról beszélt, hogy a tordaiak számára különös kegyelmet jelent, hogy a Nepomuki Szent János plébánia hívőközössége védőszentjének búcsúját akkor ünnepli, amikor hálát adunk a Istennek Torda újratelepítésének 250. évfordulójáért is.

‒ Ma hálát adunk mindazokért, akik e faluban éltek előttünk, akik ide érkeztek, otthont építettek, földet műveltek, családot alapítottak, templomot emeltek, megőrizték hitüket, anyanyelvüket és nemzeti öntudatukat. Gondolunk azokra is, akik a nehéz időkben sem veszítettek el reményüket: a háborúk, elvándorlások és bizonytalanságok mellett is hűségesek maradtak Istenhez és egymáshoz. Ma azért gyűjtünk össze, kedves testvéreim, hogy megköszönjük a Jóisten gondviselő szeretetét, amely 250 éven át hordozta ezt a közösséget. Hálát adunk papjainkért, tanítóinkért, szülőkért és nagyszülőkért, mindazokért, akik nem engedték kialudni a hit lángját – fogalmazott msgr. Mirko Štefković.

A Nepomuki Szent János plébániatemplomban a helybéli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjai is bemutatkoztak egy alkalmi műsorral.

A szentmise után Mezei Zsuzsanna, a Tordaiak Klubjának elnöke bemutatta Faluba épített, kőbe vésett, és fénybe zárt emlékezet című kiadványát, mely Torda újratelepítésének 250-ik évfordulója kapcsán született meg. A mai programok 13 órakor a sportpályán ünnepélyes megnyitóval és alkalmi művelődési műsorral folytatódnak. A nap során csirkepaprikás-főző verseny is várja az érdeklődőket, az aradi Intercity zenekar pedig zenés műsorral gondoskodik a hangulatról és a talpalávalóról. Tizenhét órakor eredményhirdetés, 18.30-kor Gúth Emília és Erős Lilla fellépése következik. Huszonegy órai kezdettel a 3+2 együttes nagy koncertje várja a közönséget, 23 órakor tűzijáték, majd DJ zárja az estét.

Május 17-én, vasárnap 9 órakor szentmise, 16 órakor pedig bajnoki labdarúgó-mérkőzés kezdődik: az Olympia csapata a kishegyesi Borac együttesével mérkőzik meg. Május 16-án és 17-én egész napos kirakodóvásár és vidámpark is várja az érdeklődőket.