Magad
szomjas
epedt káprázatai
énedbe siklanak
meghurcoltatott vászonrongyok
tagadnak
élüket hajtogatom
hívogatom
tüdő nélkül
köszönésem
mi reánk-következik
két csokorba elrendezed
Emlékeid felé
fényévek az emeletek
múltunkból vérzik át
a bizonytalan szivárvány
Minden sivárság közérzete
lesben-álló ketrecéből
színehagyó
rég leszállt por
sebes eső
vállunkról
csak véletlent
vethet
