Tizenkettedik alkalommal rendezték meg Tóthfaluban a Juhász Népzenei Tábort, amelynek zárónapja pénteken volt. A fiatalok közös műsorban mutatták meg a helyi iskola előtt, hogy mit tanultak az egyhetes tábor során.
Hosszú évek óta Tóthfalu ad otthont ennek a már nagy múltú eseménynek, mondhatni, ott lelt otthonra. Ez nem is csoda, hisz Tóthfaluban minden adott a tanuláshoz, valamint az elmélyüléshez és a szórakozáshoz is. A kollégiumban bőven van alvóhely, a körülötte lévő épületekben pedig a hangszeres játék gyakorlására van lehetőség. Nem mellesleg a hatalmas hortenziabokrok, az illatozó levendulák, a pirosló muskátlik, a turulszobor, Rákóczi szobra, Tóth József őrző szeme és a templom tornya együttesen olyan egységes képet nyújt az idelátogatónak, ami maradásra bírja őket.
A nyugalom szigetén hangszerek hangjai szűrődtek ki, minden irányból másmilyen. Ez adja a tábor szépségét, amelyről Juhász Gábor táborvezetővel beszélgettünk. Megtudtuk, hogy mintegy ötven gyermek vett részt a táborban különféle településekről. Öt napon át napi kétszer háromórás blokkokban tanulhattak a vonósok, a tamburások és a népi énekesek hét szekcióban. Az oktatók Varga Anna (népi ének), Juhász Gábor (kezdő tambura és hegedű), Juhász Gyula (brácsa, kontra), Dvorácskó Szebasztián (nagybőgő, brácsa), Bolyos Miklós (tambura), Kurunczi Andor (kezdő és középhaladó hegedű), Brezovszki Gergő (középhaladó és haladó hegedű) voltak. A tamburások repertoárján bácskai Tisza és Duna menti, valamint sükösdi cigánydalok szerepeltek, a kezdő vonósok a Tisza menti dallamok és a sükösdi cigánydalok mezején mozogtak, a középhaladó és haladó vonósok bácskai Tisza menti, örkői rományos és cigányos dallamokat sajátítottak el, míg a népiénekes-palánták a szlavóniai népdalokkal foglalkoztak. A résztvevők között mindig vannak újak, és sok a visszatérő is, mégpedig olyannyira, hogy az egykor itt tanulók némelyike már itt tanít.
– Annyit muzsikálnak itt a gyerekek, amennyit egy iskolaévben egész év alatt. Itt napi 8-9 órát foglalkoznak a fiatalok a zenével, szakmailag ez nagyon fontos. Az sem mellékes, hogy olyan közösségben vannak, amely építő, és fel is kell találniuk magukat, hisz itt nincs jelen a szülő. Mindannyian megtalálják a helyüket ebben a kis társadalomban, a közösségben, barátságokat építenek, ami szintén örömmel tölt el minket. Ami ugyancsak nagy dolog, hogy sok fiatal itt érezte meg, hogy kivel tud egymásra hangolódni, és ebből aztán zenekarok alakultak ki – magyarázta a táborvezető, aki azt is hangsúlyozta, hogy a gyerekeknek utána fellépési lehetőségeket is adnak, nem engedik el a kezüket.
– Dolgozunk a következő nemzedékekért, most már a negyedikért, akik a mi táborainkból kerülnek ki. Bodor Anikót gyakran szoktam idézni, aki azt mondta, hogy használható zenészeket kell nevelnünk. Arra törekszünk, hogy a táborainkból olyan fiatalok nőjenek ki, akik nem riadnak meg attól, hogy táncházakban muzsikáljanak, mulatságokat kísérjenek, mulattassák a közönséget. Minden este összemuzsikálunk, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy megszokják a közös zenélést. A vajdasági népzenének bizony van jövője – mondta Juhász Gábor.
A tábor a Magyar Nemzeti Tanács kiemelte rendezvénye, a tartományi kormány és a Csoóri Sándor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Halmos Béla Program és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával jöhetett létre.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
