A Kövidinkától a Furmintig

Tavaly tartották meg először Horgoson azt az eseményt, melynek középpontjába a bort helyezték, ám már akkor látszott, hogy ez sokkal többről szól. A Nyitott pincék nem csak a horgosi borok népszerűsítését tűzte ki célul, hanem azt is eredményezi, ami ma oly ritka a világban: összehozza az embereket. Lágy zeneszó mellett, kényelmesen, fehéret, vöröset és rosét ízlelgetve, finoman az érzékeknek és a léleknek is kedvez az ilyen összejövetel.

Egy pár órára lazítanak a résztvevők, és mintha egy nagy baráti társaság kellős közepébe csöppenének, elcsevegve az élet kis- és nagy dolgairól, újra olyan hangulatba kerülnek, amikor nem kell sietni, nem kell stresszelni, csak ülni, kortyolni, falatozni és beszélgetni. A Nyitott pincék szombaton délutántól estébe nyúlóan fogadták a betérőket. Ezúttal négy horgosi borász tárta ki kapuit: Vass Zoltánék, Bíró Nándorék, Bálint Istvánék és Reisz Rudolfék várták a kóstolókat, akik nem csak a nedűket ízlelhették meg, hanem a jó, horgosi vendéglátást is megtapasztalhatták.

Vassék udvarába tértünk be szombat délután, de ismerve a többi borászt, valószínűleg mindenhol ugyanaz a vendégszeretet és minőségi italok fogadták a vendégeket, akik otthon érezhették magukat Horgoson.

Vassék diófája alatt, a hűs udvarban előkerült a zsíros kenyér és a friss pogácsa, a poharak pedig egymás után csendültek, a Kövidinka, a Bianca, az Arany Dinka, a Fahordós Furmint, a Rozé és a Vass Cuvée pedig még inkább hozzájárultak a jókedvhez. Vass Zoltán volt az egyik kiötlője a Nyitott pincéknek, így őt kérdeztük, hogy mennyire lett sikeres az elgondolás.

– Az első ilyen rendezvényünk nagyon jól sikerült, ezen felbuzdulva szerveztük meg ismét. Idén négyen vagyunk a történetben, a borászok még nagyobb önállóságot kaptak abban, amit ezen a napon meg szeretnének vaósítani. Mindenki a saját udvarában bemutatja a borait, olyan vendégfogadás közepette, ahogy azt ő megálmodja. Mi itt a hűs udvarban, a diófa alatt kínáljuk kóstolásra a borainkat, melyek reméljük, hogy egyre több ember tetszését elnyerik. A mi pincék igen kicsi, ezért esett a választásunk a családi házunk udvarára, ahol estig fogadjuk a vendégeket. A közösségi élmény sokat számít, és ezek az események lehetőséget biztosítanak erre. Mi olyan borokkal készültünk, amik még a környékben is ritkák. Helyi, homoki borokkal fogadjuk a vendégeket, például Furminttal, ami hordóban érlelt, ez az egész homokvidéken csak kettőnknél található, Horgostól Budapestig. Kövidinkát is kínálunk, ami egy jobb sorsra érdemes, őshonos fajta, ami talán a jövő trendjének is meg fog felelni. Ami Nyugat-Európába begyűrűzött, nálunk is várható, hogy a fiatalok és a tudatosabban táplálkozók keresik az alacsonyabb alkoholtartalmú, könnyebben iható borokat, és ez az, amire a Kövidinka genetikailag abszolút potens. Arany dinkának neveztük el azt, ami egy, a Kövidinkához rokonítható fajta, amiből először készítettünk nyolcvan palacknyit, ez helyi érdekesség – mondta többek között Vass Zoltán, aki szerint a cél egy jövőbeni építkezés alapjának megteremtése. – A településünk jóhírének továbbviteléről szó ez a rendezvény, hogy ismét megmutassuk, Horgoson vannak jó borok! – mondta a borász.

A Kékfrankos, a Merlot, a Cserszegi fűszeres, a Muscat Ottonel, az Olaszrizling - és még sorolhatnánk a horgosi borászok kínálatát – mind elnyerte a vendégek tetszését, a jó borért nem kell messzire menniük a Magyarkanizsa községbeliekben.