A kövidinka mindenek felett!

A horgosi Vass Pince a környéken jól ismert kiváló borairól, amelyek a bácskai táj minden napsugarát magukban őrzik. A kedves kis családi borászat kis területen nagy lendülettel gazdálkodik, generációkon át öröklődő hagyományt visz tovább, megspékelve minden jóval, tudással és tapasztalattal, ötvözve a múltat és a jelent. Mivel a borászokat az adott évben majdhogynem hiába faggatjuk, hogy milyen lett a termés és a bor, általában azt válaszolják, hogy az később derül ki, így most tavaszelőn is kérdezősködtem, hogy mi újság a borászok háza-szőlőse táján, Vass Zoltán pedig készségesen válaszolt.
 A szőlőültetvényeken a metszés a fő munka most, egyesek már be is fejezték. Önök hol tartanak, és mit látnak, hogyan fejlődik a növény?
– Nálunk még zajlik a metszés, de vannak, akik már befejezték. Mi még dolgozunk, és most mutatkozik meg, hogy a tőkék hogyan viselték a tavalyi aszályos évet. Ahol gyengébbek, ott egyértelmű a növény jelzése, ami sejthető is volt, de leveles állapotban azért nem állapítható meg teljes egészében minden. Vannak tőkék, amelyeket bizony igen megviselt az elmúlt év, de ez szerencsére nem mindegyikről mondható el. Azok a tőkék, amelyek jobban tűrték az aszályt, és jól átteleltek, jó kondícióban vannak.
 Milyen szőlőt termesztenek, és melyik telet át a legjobban?
– Rengeteg fajta szőlővel foglalkozunk, viszonylag kis területen. Akár azt is mondhatnám, hogy kísérletezgetünk. A furmint, karát, kékfrankos, pölöskei muskotály, kövidinka, ezerjó, bianca, cabernet sauvignon és a rajnai rizling azok a fajták, amelyek leginkább áldozatául estek a tavalyi évnek, ami pedig talán legjobban viselte az időjárás viszontagságait, az a furmint. Azt tudtuk, hogy a hegyvidéki szőlősök egyik királya, de több év tapasztalatából nézve elmondható, hogy a furmint egészen jól viseli az itteni klímát is, a kékszőlők közül pedig a kékfrankos az, amelyik viszonylag jól tolerálta a tavalyi, aszályos időszakot is.

 Metszés után a szőlésznek jut-e ideje egy kis pihenésre?
– Metszés után a szőlő robbanásszerűen be szokott indulni. Ezt csak egy késő tavaszi fagy tudja megakadályozni, amire, reméljük, nem lesz példa. Ha a hajtások megfelelően haladnak, akkor a metszés után nagyon gyorsan következik a hajtásválogatás és -befűzés. Ekkor javíthatjuk azokat a dolgokat, amiket esetleg metszéskor nem tudtunk pontosan beállítani, a hajtások befűzésével pedig a szőlőben lévő traktormunkát könnyítjük meg.
 Milyen idő kellene, hogy jól fejlődjön a szőlő?
– Essen eső, és most már ne legyen fagy! Két egyszerű dolog, de pont ezek alakulnak mostanában másképp. Április elején általában megjelenik egy-egy tavaszi fagy, sajnos. A szőlő abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem minden évben sínyli meg, csak akkor, ha április közepén lep meg bennünket egy váratlan fagy, az a szőlőbe is bele-belecsíp. Az esőre pedig égetően nagy szükség lenne. Két extrém száraz év után borzasztóan száraz állapotból indul a szőlő, a talajvíz most rosszabb állapotban van, mint néhány éve egy augusztusi időszakban.
 Növényvédelem terén mi a teendő?
– Az, hogy kevés eső esett az elmúlt években, némiképp könnyítette a szőlő betegségekkel szembeni védelmét, ugyanakkor rontotta az általános kondícióját, ami folyamatos követést igényel. Az újabb kártevő, az aranyszínű sárgaság megjelenése keseríti meg a szőlészek életét. Ezt folyamatosan figyelni kell, és védekezni kell ellene. Igaz, a mi vidékünkön nem olyan sűrűn vannak az ültetvények, mint Zalában, ahol egy egész megyét letarolt, de ébernek kell lennünk, mert itt is megjelentek a tünetek. Ez pluszterhet ró a gazdákra.
 A borászok a szüret évében még nem nyilatkoznak arról, milyen az év bora, de most már megkérdezem: milyen a tavalyi bor, hogy sikerült?
– A minőség szempontjából átlagos évet tudhatunk magunk mögött, a mennyiség azonban hagy némi kívánnivalót maga után. Akiknek jól viselte a szőlője a szárazságot, még rekordtermést is jegyezhettek. Mi közepesen jó minőségű évet zártunk. Több boromat most is érlelem. Hordós kísérletekbe is belefogtam. Nagyon biztató a chardonnay és nagyon kecsegtető a furmint is, ami most először lesz fahordózva. A könnyű borok is jók, meg vagyok elégedve a biancával, amelyből ezt megelőzően hosszabb ideig nem készítettem bort, most viszont érdekes arcát mutatja, nagyon hízelgő bort sikerült belőle elkészíteni. Reneszánszát éli a kövidinka, amelyet szeptemberben már 16-os cukorfokkal szüreteltünk, ami abszolút rendkívülinek mondható. Ezt a bora is hordozza magában. Itt, a mi vidékünkön azt is mondhatjuk, hogy a kövidinka mindenek felett!
 Az elmúlt években a horgosi borászok, önnel az élen, kísérletet tettek a horgosi borturizmus fellendítésére. A Nyitott pincék rendezvényen az érdeklődők bejárhatták a borászatokat. Milyen volt ennek a visszhangja, van erre igény?
– Az biztos, hogy ilyen pozitív fogadtatásban még egy boros eseményünk sem részesült, mint ez, úgyhogy megéri újra próbálkozni, sőt hagyományt teremteni ebből. Kereslet van rá, és az arra ösztönöz bennünket, hogy idén is megszervezzük a Nyitott pincéket, amikor a horgosi borászok kitárják kapuikat.