Zene és gyermekzsivaj hallatszódik a moholi Szent György katolikus templom udvaráról, ahogyan leparkolunk a bejáratnál. Idén ez a plébánia ad otthont a Jézus Barát Gyalogtúrának, amelyen több mint 270 gyermek vesz részt, és közel 60 segítő tesz meg mindent azért, hogy a gyermekek jó ellátást kapjanak, biztonságban legyenek, és felejthetetlen élményekkel térjenek haza.
Bent a fák árnyékában az egyik padon kamaszok ücsörögnek, beszélgetnek, a füvön pedig heves röplabda- és focimeccs zajlik. Ft. Balcsák Szilárd atyát, a tábor főszervezőjét keressük, aki csakhamar megjelenik az egyik ajtónál. Egy magas, világosbarna oldalbejárathoz ülünk le beszélgetni, a lépcső szinte forró az egész napos napsütéstől. Itt elmondja, hogy a tábort 2003 óta szervezik meg, és bár a koronavírus-járvány ideje alatt nem tudták megtartani, még mindig ez az egyik legnépesebb vajdasági gyermek- és ifjúsági tábor. Azt is elárulta, hogy az első napon, amikor megkérdezték a gyermekektől, hogy kik voltak már korábban bármelyik Jézus Barát Gyalogtúra táborban, a hetven százalékuknak magasba lendült a keze.
– Ez egy nagyon pozitív visszajelzés arról, hogy a fiatalok szeretnek itt lenni, jól érzik itt magukat. Idén ft. Világos Miklós atya meghívására érkeztünk Moholra, minden évben máshol táborozunk, más településekre visszük el a reményt arról, hogy igenis, vannak még bőven olyan gyerekek, akik tudatosan választanak olyan tábort, ahol Isten az első helyen szerepel, és vannak még olyan fiatalok, akik teljesen önként szeretnének jót tenni a nyár folyamán – mondta az atya, majd hozzátette, ezúttal főként a Tisza mentéről érkeztek táborlakók, de vannak Szabadkáról, Bajmokról és a Duna mentéről is.
– Ahogyan mondtam, ez egy Istenközpontú tábor, ahol az elsődleges cél az, hogy a csoportvezetőkkel együtt megismertessük a gyerekekkel az Isten jóságát, örömét és frissességét, emellett igyekszünk megerősíteni azt a hitet, amely alapvetően a szívünkben él, tesszük ezt különféle tanúságtételekkel, előadásokkal ls elsősorban azzal a szeretettel, amit mi magunk is kapunk és tapasztalunk, amikor az Istennel töltjük az időnket. A tábor másik része a gyalogtúra, amikor a gyermekek lehetőséget kapnak arra, hogy kipróbálják az erejüket, feszegessék a határaikat, hiszen napi több mint tíz kilométeres távokat teszünk meg. Ez egy nagy élmény a kamaszok számára. A tábor lakói 12-től 18 éves korú gyermekek, fiatalok, valahányukat a középiskolai továbbtanulás foglalkoztatja, valakiket az egyetemi évek, de más problémákkal is szembesülhetnek a mindennapok során, amelyek a kamaszkorral együtt járnak. Ezek a túrák azonban megerősíthetik őket abban, hogy ha ezt végig csinálják, akkor szinte bármire képesek lehetnek – magyarázta a főszervező, aki elmondta, az itt töltött mindennapok szerves része a reggeli torna, a tanúságtétel, az ima és a szentmise, a túrázások alkalmával pedig a csoportvezetők bizonyos témákat dolgoznak fel a gyermekekkel. A tábor jelentős napirendi pontja az is, hogy csoportfoglalkozások során bibliai jeleneteket, a szentek életéből történeteket dolgoznak fel, majd adnak elő a tábor végén. Vendégelőadókat is fogadnak, akiktől prédikációt hallhatnak a fiatalok, ott jártunkkor pedig a szent gyónásra készültek, és ahogyan ft. Balcsák Szilárd rávilágított, a résztvevők legnagyobb százaléka el is végzi ezt a tábor során.
Ahogyan az atya szavait hallgatom, közben a folyamatosan futballozó gyermekeket nézem, majd a röplabdázó csapatot, és eltűnődöm, hogy senki kezében nem látok mobiltelefont.
– Ebben a táborban nem használunk okoseszközöket – jelentette ki a főszervező, mintha a fejembe látott volna. – Nem hoznak magukkal mobiltelefont és semmilyen kütyüt. Úgy gondoljuk, hogy így teljes mértékben megtapasztalhatják, van élet a virtuális világon kívül is. Sokkal mélyebb kapcsolatokat tudnak ezáltal kialakítani, hiszen nagyon sokat beszélgetnek. Itt van lehetőségük olyan srácokkal és lányokkal megismerkedni, akik Vajdaság más településén élnek, ugyanakkor Magyarországról is jöttek táborlakók, emellett egy-két más vallású gyermek is van. Átértékelik a szüleik által megteremtett dolgokat, a gondoskodásukat vagy olyan hétköznapinak tűnő dolgot, mint a vasárnapi ebéd. Ha pedig a tábor üzenetét kellene egy mondatban összefoglalnom, akkor csak annyit mondanék, hogy minden fiatal egy megismételhetetlen csoda.
Ahogyan visszaindulunk a színpadhoz, egy kisfiú szalad felénk.
– Dicsértessék! Mikor lehet majd gyónni? – szögezte a kérdést az atyának.
– Ma lesz a gyónás – felelte ft. Balcsák Szilárd, és hozzám fordult: – Látja, senki nem kényszeríti őket. Ezt ő maguk szeretnék, mert fontos a számukra.
Elbúcsúzunk, hiszen ők már készülődnek a szentmisére. Az autóból nézzük, ahogyan egy helyre összesereglik a népes gyermekhad és közben arra godolok, milyen jó, hogy a tábor részvételi díja csekély összeg volt, hiszen sokan segítették a megvalósulását, köztük a szülők, a közösség, a polgárok és még a Magyar Nemzeti Tanács is.
Nyitókép: A gyermekek nem kütyüznek a táborban, így kiszabadulnak a virtuális világból (Gergely Árpád felvétele)
